hosting: Hunet
r31
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2008. március 31. hétfő   15:34
nincsen hozzászólás

szerző: Barna
The Dillinger Escape Plan, Poison The Well, Stolen Babies
2008. március 12., Budapest, A38

  Végre elérkezett az ideje, hogy a stílusteremtő matek metálosok magyar színpadon is bizonyítsák rátermettségüket. A The Dillinger Escape Plan budapesti koncertjével sok rajongó álmát váltotta valóra, beleértve szerény személyemet is, amint az előzetes nagy várakozásoknak abszolút megfelelve karatézta szét az A38-as hajó gyomrát. No de ne rohanjunk előre a beszámolóval, hiszen még két másik banda is fellépett az este fő fogása előtt: nevezetesen a Poison The Well és a Stolen Babies alakulata igyekezett bemelegíteni a közönséget.
  
  Az abszurd, teljesen elvont Stolen Babies fellépésével indult az este. Az elvadult maskarákban és érdekes sminkkel, arcfestéssel színpadra lépő zenekar Tim Burton elvarázsolt világát jelenítette meg abszolút hitelességgel, bár nem tudom, mennyire tetszene a Mesternek a Stolen Babies által előadott zenei miliő. Nos, valószínűleg egyáltalán nem, de az itt megjelent közönség java része sem volt igazán vevő erre a sok elemből építkező, érdekes és eredeti, mégis kusza muzsikára. Előzetes ismeretség nélkül nem igazán tudtam kibogozni a témákat, és túlzottan eklektikusnak találtam a zenét. Dominique énekesnő karizmatikus figurája megbabonázott, ahogyan tangóharmonikájával, ezerarcú hangjával és érzékletes előadásával együtt élt a számokkal, és a többi zenész is jól tette a dolgát. Zenei részről viszont nem igazán győztek meg. Természetesen voltak jó pillanatok, csak valahogy szerintem nem állt össze szerves egésszé a produkció. Kellően beteg zenét játszik a Stolen Babies, mindenképpen érdekes színfoltjai voltak az estének.
  
  A Posion The Well sokkal spontánabb módon, mindenféle külsőség nélkül csapott bele a hardcore-ban gyökeredző muzsikájába. Energikusan, feszesen zúzta végig a körülbelül 40 perces fellépését az öt éve hazánkban járt alakulat. Ugyan melodikus metalcore jellegű muzsikájuk engem nem igazán tudott magával ragadni, de el kell ismernem, hogy profin játszották el a szép dallamos refrénekkel, és szigorú riffeléssel operáló szerzeményeiket. Az elején még egy kissé megilletődötten ácsorgó rajongók is beindultak a koncert végére, és vadul üvöltötték együtt a refréneket Jeffrey Moreira frontemberrel. A Poison The Well kellően feltüzelte a nézőközönséget az est fénypontja számára.
  
  Nem mintha lett volna szükség bármilyen feltüzelésre, ugyanis a The Dillinger Escape Plan úgy robbant be a színpadra, mint egy túlfűtött energiabomba! A Panasonic Youth című szerzemény első pillanatától elborította a hajót a totális káosz, jómagam pár pillanatra körbepillantva alig akartam elhinni, hogy létezhet ekkora őrület egy klubkoncerten. Fél percen belül bebizonyosodott, hogy a Dillinger tényleg egy óriási koncertbanda! Egyik ámulatból a másikba estem, ahogyan a hiperintenzív, egymás- és közveszélyes előadás közben hajszálpontosan el is játszották a lemezre feltett komplex, matekos témákat! Amit Ben Weinman és társai koncerten művelnek, arra bizony nincsen szó, ezt látni kell. Ahogyan Ben körbe-körbe pörgeti és hadonászik gitárjával, valóságos fegyverként alkalmazva azt, pusztulást hozva, merre jár, és közben bakkecske módjára ide-oda ugrál: az egyik pillanatban még a színpad egyik oldalán áll, a másik pillanatban már a másik oldalon lévő erősítő tetejére ugorva tépi gitárja húrjait. A frontember Greg Puciato sem teljesen ép, az biztos! Majom módjára mászta meg a plafonra erősített csőszerkezetet, végigcsimpaszkodott rajta, és közben fejjel lefelé lógva pacsizott a rajongókkal. Majd leugrott, és a közönség tenyerén úszott vissza a színpadra. Ugyan a második mászó akciója kisebb rongálást is okozott: a koncertet záró Sunshine The Werewolf közben az egyik lába beakadt az álmennyezetbe, és végül kiszabadítása közben több fedlapot is a mélységbe taszított. Nos, valóban vérfarkasokkal vetekedő agilitással és agresszivitással vezényelte le a bulit, ugyanis a vad akrobatikus magánakciói mellett kiüvöltötte a tüdejét, és szépen hozta a dallamos énektémákat is. Jeff Tuttle gitáros és Liam Wilson basszusgitáros is penge volt a hangszerén, és a vadulásból is kivette a részét, valamint Gil Sharone is hozta a zseniális, észveszejtő dobtémákat. A zenészek intenzív testmozgása mellett a közönség is kitett magáért, folyamatos stagediving és óriási pogó tombolt az első sorokban. Ez a buli felért egy fitneszedzéssel is, tessék ezentúl Dillinger koncertre menni Norbi tréning helyett, jobban megéri és közben még jól is szórakozik az ember! Az előadás mellett a hangzás is erőteljes volt: lemezminőségben lüktettek a fülünkben a disszonáns, elmebeteg témák. A színpadi fényekkel és füstgéppel pedig tovább sikerült árnyalni a fellépés döbbenetes atmoszféráját. Az eljátszott programban sem lehetett kivetnivalót találni, mind a három lemezről, sőt még az első kislemezről és a Mike Patton-os kislemezről is hallhattunk nótát. Az Ire Works című új albumról eljátszották a Fix Your Face, a Lurch és a Nong Eye Gong pusztítása mellett a két dallamos szerzeményt is a Black Bubblegum és a Milk Lizard képében. Tökéletesen beleillett a műsorba ez a két lazább tétel is, a közönség együtt zengte a dallamos refréneket Greg-el. A Miss Machine-ről a Panasonic Youth, a Sunshine The Werewolf, a Setting Fire To Sleeping Giants és a Babys First Coffin horzsolták hallójáratainkat, a Calculating Infinity című műfajalkotó mesterműről pedig a Sugar Coated Sour és a 43% Burnt előadását élvezhettük. Elreszelték nekünk a The Mullet Burden-t az Under The Running Board című kislemezről, valamint a Mike Patton énekével felvett Irony Is A Dead Scene című kislemez is megidézésre került a When Good Dogs Do Bad Things című szerzeménnyel. Talán egyetlen negatívumot lehet felhozni a fellépéssel kapcsolatban, és ez a koncert mindössze 50 perces műsorideje. Belefért volna még pár szám a Calculating-ról, és hiába hívtuk őket vissza, a kitartó unszolás ellenére sem kaptunk ráadást. Bár az is igaz, hogy ez így volt kerek, hibátlan, feledhetetlen előadás, melyet mindenki bánhat, aki kihagyta.
  
  Azt kell hogy mondjam, ez a buli eddig az év egyik legjobb koncerteseménye volt, és az esztendő hátralévő részében sem sok koncert fogja megszorongatni. Ilyen intenzív, eszelős, őrületes élménnyel biztosan nem fog más zenekar megajándékozni, a Dillinger ebben verhetetlen! Aki eljutott erre a fellépésre, biztosan maradandó élményekkel távozott a hajóról, én meg csak reménykedek, hogy látom még ezt az elmebeteg brigádot valamikor



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

A The Dillinger Escape Plan myspace oldala

A Posion The Well myspace oldala

 programajánló: 
2024. május 25.
Dinamit 45 – Az utolsó jubileum
2024. május 30.
Palaye Royale a Barba Negrában!
2024. május 31.
Sting Budapesten- Egy újabb felejthetetlen koncert a Budapest Arénában
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Akik házibulit csaptak az MVM Dome-ban: a Depeche Mode
Suicidal Angels, Fusion Bomb, Crimson Fire
A Normandie lenyűgözte Budapestet a Dopamine turné keretében
Cattle Decapitation, Signs Of Swarm
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
 kiemelt 
Winger: búcsúkoncerten játsszák el az életmű minden slágerét
  
Alapító tagjaival tér vissza június 11-én Budapestre a Winger

Magyar thrash nagyágyút választott a Megadeth: az Archaic játszik Mustaine-ék előtt júniusban
Júliusban kétnapos koncept eseménnyel érkezik az INOTA Focus az erőmű Turbinacsarnokába
Bring Me the Horizon koncert a Budapest Parkban
Megjelent az Elefánt ötödik nagylemeze, a SEMMI
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 scarify    throwdown    scott weiland    dream theater    zságer    reflected    transformers: dark of the moon    az emlékmás    dehumanized    think again    ease of disgust    corey taylor    scott glenn    the order of apollyon    black label society    christoph waltz    vono box    szesztay dávid    shadowthrone    ripper    efott 2017    ray davies    subways    faith no more    talizman´s  

r49
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!