A gödöllői koncerteket mindig nagy érdeklődéssel várom, hisz az esetek többségében az együttesfelhozatal nem hagy kivetni valót. A március 30.-ai trió is megérdemelt minden figyelmet, hisz a Blind Myself újév-újraitthon koncertjei rendre hozzák a szintet, a 27 egy számomra ismeretlen bandaként eleve érdeklődésre adott okot, míg a mostanában egyre nagyobb nyilvánosságra szert tevő Isis eddig hallott szerzeményei igencsak felkeltették a kiváncsiságomat. Az önkéntes amerikai számüzetést választó Blind Myself ismét dobosváltáson esett keresztül. Március közepétől a régi-új” Ivánfi Dániel ült vissza a szerelés mögé, míg az énekestrió” maradt a régi. Az évek folyamán tökéletesen magáévá tette a banda a Gergő énekét kiegészítő kétoldali beordításokat, károgásokat. Sokkal dinamikusabbá és agresszívebbé téve az addig sem lágy muzsika erejét. Kezdetnek a videoklipes Káinnal kezdtek a fiúk, az albumverzió itt-ott apróbb módosításaival, de az alaphangulat azonnali magaslatokba emelésével. Nekem nagyon furcsa, hogy a lendületes és lüktető zene ellenére a publikum még csak meg se mozdult, annak ellenére sem, hogy Gergő időnként lenézett” hozzánk a kűzdőtérre. Daninak úgy tűnik nem ártott meg a rövidke pihenő, mert játékában nem tudtam sok kivetnivalót találni, ugyanolyan energiával püffölte a dobokat, mint ahogy azt annakidején abbahagyta. A régi” indítás után jöhettek a Product Of Our Imagination dalai. Nem megyek bele a részletekbe, hisz a Blind is igyekszik egyre komplexebb, megszakítások nélküli produkciót nyújtani, a számokat hosszabb-rövidebb átvezetőkkel összekötni, s ez manapság egyre fontosabb. A közönség figyelmét így végig a színpadon tudták tartani s a fél órás fellépés nagyon hamar elrepült. Szerencsére - úgy vettem észre, hogy Gábor (gitár-ének) és Péter (basszus-ének) elkalandozásai” mindketten próbálkoznak a Blind Myselfhez nem passzoló saját elképzeléseiket más területeken megvalósítani nem ártottak az együttes egységének, talán még javítottak is rajta, így mindenkinek melegen ajánlom, hogy próbáljon meg elcsípni pár tavaszi-nyári fellépést mielőtt ismét visszatérnek Gergőék amerikába.
27
Ami a 27-t illeti, hatalmas meglepetést okozott, mivel a koncert előtt nem sikerült bővebb információhalmazt összegyűjteni a bandáról, semmit nem tudtam róluk még azt se, hogy egyáltalán milyen típusú zenét játszanak. Nagyon érdekes volt, hogy a Blind zúzdája” után, egy ilyen kellemesen megnyugtató, női vokállal megspékelt dallamos együttes következett és a környezet reakciójából ítélve ezzel a meglepődöttséggel nem voltam egyedül. A 27 egy kisérletezős, különféle hangszereket felvonultató meghatározhatatlan zenei műfajt képviselő formáció. Neil Coulon ült a dobok mögött, Ayal Naor egy gitárral a kezében egy széken, míg Maria Christopher az énekesnő szintén gitárral alkottják a bandát. Rögtön egy magányos” nótával kezdték az April-lel, mely egy válogatás CD-n jelent meg. Szövegeikből nekem úgy tűnt, hogy leginkább zöld” témák foglalkoztatják őket, úgy mint a természet szépségeinek megóvása, az állatvilág kipusztulóban lévő egyedeinek védelme, az esőerdők irtásának megakadályozása... Az Easy Trigger öt perce nekem túl lassú volt - és az Every Day is régebbi szerzemények. A hatszámos produkció felét természetesen a 2002-ben kiadott kilenc számos Animal Life CD-jük dalai tették ki. A No Water, a Sky Walking és a Cavalla mind az előbb említett témákat boncolgatják. A Sky Walking lassú ütemei, Maria enyhén hullámzó éneke olyan hatást keltenek mintha tényleg ott lebegnénk az erdők, puszták felett és alattunk a természet megannyi káprázatos egyede élné a maga saját kis életét, zavartalanul a világtól. Érdekes a dal inditásakor a régi rádióadást idéző recsegős hangzás, mely talán azt akarja sugallni, hogy ez már a múlté és napjainkban képtelenség ilyen megnyugtató, harmónikus természeti szépségekben bővelkedő élővilágot találni bólygónkon. Zárásképp a Cavalla szívbemászó hangzásvilága borzolta” a kedélyeket. A dal egy általam körtemuzsikaként” ismert baglyot utánzó Maria által megszólaltatott hangszer szólójával indul. Ezután a jól megszokott lassú ütemek ringatnak álomba” mígnem egy keményebb” gitártéma egy hatásvadász pillanatnyi szünettel párosítva felráz és kezdődik az egész előlről. Röviden így lehet elképzelni a koncert hangulatát. Tanulságos volt, de szerintem zeneileg nem passzolt az aznapi programba.
Isis
Zárásképp jöhetett az Isis, amely többek között a The Dillinger Escape Plan, Napalm Death vagy éppen a Neurosis társaságában is lezavart már pár túrnét, most nem véletlenül jött a 27-nel, de erről majd később. Rögtön az elején leszögezném, hogy ellentétben az általam hallott híresztelésekkel az utóbbi idő egyik legenergikusabb, leghatásosabb és legkimagaslóbb koncertje az Isisé volt. Az első pillanattól kezdve olyan érzésem volt mintha a háborítatlan természet legkegyetlenebb folyamatainak minden ereje a gödöllői pincehelységbe szorult volna, és hömpölygő folyamként kavarogna a tátott szájjal bámuló zenerajongók között. Minden egyes riffet és hörgést” tompa ütésként éreztem a mellkasomon, teljes egyensúlyt, de egyben totális pusztulást sugárzott Aaron kegyetlen mély hangja. Az egész produkciót ez a súlyos doom jellegű, zeneileg aprólékosan kidolgozott előadás jellemezte. Elsősorban az új Oceanic album legszebb eposzai” szólaltak meg az 1999-től létező jelenlegi formációban - ötös fogat által. Ha valamihez hasonlítanom kéne az együttest akkor nekem a kilencvenes évek végi At The Gates-t idézték a lassú, nehéz de egyben messze szárnyaló témák. A csapat kifejezetten zeneorientált szerzeményeinek az énekes Aaron Turner szerint, nem a mondanivalója az igazán fontos, hanem az az érzés, az a reakció, lelki történés ami a dallamvilág kapcsán kialakul a hallgatóban. Gondolom az új kiadó Ipecac Records tulajt Mike Pattont is valami hasonló érzés keríthette hatalmába, mint a lelkes gödöllői zenefanokat”. Igaz helyenként kicsit túlzásba estek a fiúk, hisz egyes dalok lényegesen hosszabbra sikeredtek az ideálisnál”, de ezek az apróságok nem rontottak az összképen, amely mindenképp frenetikus volt. A teljesség igénye nélkül ime néhány az este folyamán elhangzott művekből: The Beginning And The End, False Light, Carry... És akkor itt kapcsolódik a történetbe a 27. A bő tíz perces Weight című műben Maria és Ayal is beáll a gitárvirtuózok táborába, és a 27 nőies báját, kellemes napsütéses” életvidámságát hihetetlen tökéletességgel ötvözik az Isis durva és kegyetlen melódikus megszólalásával. Lenyűgöző. Sajnos mindennek végeszakad egyszer, így a koncertet is be kellett fejezni, de egy biztos, akinek nem sikerült élőben megtekintenie az Isist idehaza, az ha teheti mindenképpen szerezze be az új album valamilyen” verzióját, mert egy zenerajongónak ez az album nem hiányozhat a gyűjteményéből.
15:22
