hosting: Hunet
r32
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2008. március 25. kedd   10:30
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Flotsam And Jetsam, Izegrim, Non-Divine
2008. március 9, Avalon Klub

  Furcsa lehet egy olyan zenekar bőrében lenni, amelyet soha nem a saját alkotásaik, kiadványaik tettek ismertté, hanem egyfajta (ráadásul lejárt szavatosságú) bulvárhír jut eszébe róla mindenkinek. Olyan ez, mintha valakit unos-untalan az ex-feleségével hoznának hírbe, noha már rég semmi közük egymáshoz. Kissé irritáló lehet már az érintettek számára, de hát nem nagyon tudnak mit tenni ellene.
  A Flotsam And Jetsam zenekar esetében ez az infó nem más, minthogy a Metallica-ban ismertté vált Jason Newsted itt kezdte a pályafutását. Aztán ennyi, legtöbbek számára ennyit mond a Flotsam neve. A 9 megjelent sorlemezük szóba sem kerül.
  
  Pedig első albumuk, a Doomsday For The Deceiver képében mérföldkő született a thrash metal színtéren! Olyan összetett, komplex, de mégis harapós thrash lemez született, amely így együttvéve nem volt jellemző akkortájt a bay area világára. Remekbeszabott játék hallható minden egyes poszton, így nem is csoda, hogy pont Jason Newsted volt az, akit lenyúlt a Metallica a csapatból. Ez viszont óriási érvágás volt a bandának, hiszen Jason ebben a bandában a legfőbb dalszerző és szövegíró volt, a kultikussá vált Doomsday For The Deceiver lemez szinte teljesen az ő keze munkáját dicséri. Ráadásul a Metallicában nem voltak kíváncsiak az ő zenei ötleteire, így a metal világa hosszú időre szegényebb lett egy kiváló dalszerzővel...
  Szintén alapműként szokás értékelni az 1988-as No Place For Disgrace lemezt, ahol Newsted még mindig segítette a csapat munkáját, noha basszusgitáron már nem ő játszott. Innentől viszont már némileg hullámzó a teljesítmény, és ez vezetett oda, hogy a Flotsam sosem tudta elérni az élvonalat.
  
  De akármennyire is nem elsővonalas a banda, mint mondjuk a Slayer, az Exodus, vagy az Anthax, az azért mégiscsak szégyen, hogy ilyen kevés látogató volt képes odadugni a pofáját az amerikaiak koncertjére. Amely ráadásul még anyagilag is teljesen baráti volt. De meg is érdemli a sok szobarokker, hogy most utólag a fejét verje a falba, mert már most az elején le kell szögezni: ez a koncert fergeteges volt!! Egészen biztos, hogy az év végi értékelésnél újra elő kell majd szedni ezt a bulit, és az élbolyba helyezni!
  Elsőként a Non-Divine szállta meg a színpadot Hollandiából. Szerintem ők elég sok In Flames klipet néztek, mert a kiállásuk az egyenfehér ingben és a hajat lobogtató ventilátorok alkalmazása mind a svédek videóinak képi világát idézi számomra. A zenéjükben is több közös pontot lehet felfedezni, noha a Non-Divine számai nem abban a kifejezett göteborgi szellemben íródtak. A közönség passzivitása és „félénksége” ellenére lelkesen játszottak, bár számomra nem nyújtott maradandót a koncertjük. Egészen a legutolsó számig, amely nem volt más, mint a Machine Head Davidian-je. Na erre már többen is előremerészkedtek, és egy jó kis közös zúzást azért mégis összehozott nekünk a Non-Divine.
  
  A következő banda, az Izegrim szintén a tengerszint alatt verbuválódott. Náluk két hölgy is erősítette a sorokat, az egyik az énekes/hörgős posztot birtokolta, a másik pedig basszusgitáron játszott, de ő is besegített a hörgésekbe alkalmanként. A zene valahol a thrash és a death között mozgott, nem volt a banda az eredetiség archetípusa, de teljesen rendben volt amit csináltak. A gitárosok igyekeztek sokat mozogni, a hölgyek is beleélték magukat a zenébe, és lengették gyönyörű hosszú hajukat.
  Ha nem mondtam volna, ez a koncert volt a turné utolsó fellépése, így a hangulat a színpadon is meglehetősen oldott volt. És ebben a a többi turnépartner is szerepet játszott, hiszen az első sorokban főként a másik előbanda tagjai bíztatták a színpadon lévőket és headbang-eltek becsülettel (ami azért kritika a helyi közönségre nézve!). Az Izegrim koncertje közben az egyik Non-Divine tag wc papírral betekerve, egyfajta múmiaként totyogott fel a színpadra, amely a hölgytagság részéről röhögőgörcsöt eredményezett. Az amolyan holland fejőnőt idéző fejszerkezettel ellátott basszusgitáros lányka még a hörgős részét is elnevette. Később néhány Flotsam tag is feljött egy kicsit kajabálni a mikrofonba. Ezek mind meglepetésként érték a színpadon álló csapatot, látszott, hogy ezek ilyen spontán „meglepetések” voltak, nem készültek fel rá előre. Az Avalon „műhavazása” pedig szintén óriási sikert aratott. Szóval lényeg a lényeg: az Izegrim megteremtette a hangulatot.
  
  A jó öreg Flotsam And Jetsam szintén megadta a módját a fergeteges bulinak. Már nem fiatalok azért a srácok, kezdenek pocakosodni is, de még mindig nagyon érzik, hogy mi kell a közönségnek. Például az überzseniális Hammerhead, amivel a koncertjüket elkezdték. Jason Ward remekül prezentálta a Newsted által megírt bizseregve lüktető basszusfutamot, a közönség pedig vette a lapot, és hatalmas tombolás alakult ki. Eric lepukkant ruházata ´80-as éveket idézte, mint ahogy maga a zene is, de utóbbi esetében ez egyáltalán nem volt baj. Az énekes szemmel láthatóan küszködött a hangjával, gyakran szorongatta a torkát, de ennek ellenére egészen korrekten teljesített. A gitáros duó, Ed Carlson és Mark T. Simpson vigyorogva nyomatták a zakatolós riffeket és az őrjítő szólókat. Dobos poszton Craig Neilsen tartotta a frontot, játéka kellően erőteljes és agresszív volt, pedig a teljesen hétköznapi fizimiskája alapján nem nézné ki belőle senki, hogy ilyen súlyos bandában játszik. A már említett Jason Ward pedig maga volt a jókedv és a bohózat, élmény volt figyelni a basszusmunkáját és a vicces gesztusait.
  
  A csapat természetesen a Doomsday For The Deceiver, No Place For Disgrace, és a When The Storm Comes Down albumokról válogatott legelsősorban, de a 2005-ös Dreams Of Death is bemutatkozott. Sőt, az „elfeledettnek” mondott Cuatro és Drift lemezekből is csippentettek egy kis ízelítőt. Szóval mindenki megtalálhatta a számítását a programból.
  A bolondozás az ő koncertjükből sem maradhatott ki, ugyanis megalakult a színpadon a „100 tagú thrash-zenekar”, lévén minden valamirevaló turnépartner és road a deszkákra rontott, és gitárjaikkal pózolva vették fel a ritmust. Akinek pedig nem jutott normális gitár az a Guitar Hero játékból ismert játékgitárral nyomta, mindez megfűszerezve némi műhóeséssel. Fenomenális volt!
  
  Nem néztem az órát (sőt eszemben se volt ilyet tenni!), de meglehetősen sokat játszott a Flotsam. Minden megvolt ebben a koncertben, ami csak kellhet. Fantasztikus hangulat, pörgős, zúzós számok, és elsőrangú zenekari teljesítmény (Jason Ward még egy kis bassz-szólót is adott a ráadásban). Egyedül a közönség létszáma adott méltatlankodásra okot, de ha híre fut ennek a remek előadásnak (ezen beszámoló is ezt hivatott elősegíteni), akkor remélhetőleg egy újabb Flotsam fellépésre már többen fognak rámozdulni. Részemről egészen biztos, hogy ez a buli elő fog kerülni az év végi „elszámoláskor”, és ahogy Eric pólója mondja: „Flot till death!”



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Flotsam And Jetsam

 programajánló: 
2024. május 24.
Végre Budapesten a zseniális rockénekes új zenekara Dino Jelusick csapata, a Jelusick
2024. május 25.
Dinamit 45 – Az utolsó jubileum
2024. május 30.
Palaye Royale a Barba Negra-ban
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Akik házibulit csaptak az MVM Dome-ban: a Depeche Mode
Suicidal Angels, Fusion Bomb, Crimson Fire
A Normandie lenyűgözte Budapestet a Dopamine turné keretében
Cattle Decapitation, Signs Of Swarm
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
 kiemelt 
Végre Budapesten a zseniális rockénekes új zenekara Dino Jelusick csapata, a Jelusick
  
Először lép fel Magyarországon a kiváló rockénekes, Dino Jelusick csapata, a Jelusick, melynek bemutatkozó albuma tavaly szeptemberben jelent meg ´Follow The Blind Man´ címmel

Bruce Dickinson - The Mandrake Project lemezbemutato a Barba Negra-ban
Winger: búcsúkoncerten játsszák el az életmű minden slágerét
Megadeth a Barba Negra-ban
Júliusban kétnapos koncept eseménnyel érkezik az INOTA Focus az erőmű Turbinacsarnokába
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 prodigy    iphone    trollech    exhumer    dark angel    takáts eszter    utódok    august burns red    viharsziget    metrosection    krokus    kristóf norbert    ben affleck    vengince    warfect    jake gyllenhaal    darkest hour    sebők    paolo fresu    stonelight    Ø    silverstein    gurszky péter ádám    neochrome    backpackers’ spring  

r46
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!