beszámoló [koncert]  2008. március 20. csütörtök   16:49

nincsen hozzászólás

  Hangulatos estére számíthatott, aki vette a fáradságot és a bátorságot, hogy ezt a szeles márciusi estét Chris Rea muzsikájának szentelje. Rea-t sokféleképp lehet szeretni, van, aki a hangjáért, van, aki a gitárjátékáért, van, aki magáért a blues-os hangzásért szereti ezt a könnyen befogadható hangulatos zenét. A közönség igen széles skálán mozgott: egyetemisták, középkorú középvezetők, nyugdíjasok és mindezek csatolmányai együttes erővel várakoztak a szokás szerint félig megtelt Arénában.
  
  Ötletes színpadkép fogadta a közönséget: a színpad fölött elszórva gitárok voltak felfüggesztve, szinte folyamatában megállított gitáresőnek tűnt, egész szórakoztató volt ezen elbámészkodni a több mint két órásnak ígérkező koncert előtt. Az este Chris Rea előzenekarával a The Delmonts-al indult, mint ahogy a színpad mögött ezüstszínű függönyre akasztott transzparens is hirdette. Ha Delmonts, akkor Delmonts, ami végül is nem állt másból, mint Rea és sessionzenészeivel előadott gitárzene, melyben a szólógitáros szerepét Chris Rea mellett nagy részben Robert Ahwai vitte valahol a színpad bal oldalán hátul, ami számomra egy kissé furcsán vette ki magát, megszokva balga fejemmel, hogy a szólógitárost valahol a színpadon elöl keressem szemeimmel. A Delmonts a Rock n Roll gyökereihez nyúl vissza, szimpla gitárkísérettel előadva. Inkább elkedvetlenített a produkció, kissé vérszegény volt eltekintve attól az egy-két számtól, ami bluesosabbra sikeredett, ezek viszont látszólag a közönség érdeklődését is felkeltették. A hatásos folytatás azonban feledtette az első 20 percet, mivel minden előzetes bejelentés nélkül lehullott az aranyfüggöny és kék neonnal láthatóvá vált mögötte a The Fabulous Hofner Blue Notes felirat, csak hogy tudjuk, hova kerültünk. Gyors pólócsere (az elmaradhatatlan fekete ujjatlan trikó) és kezdődhetett a produkció. Jelentem, az idő jót tett Rea hangjának, sőt, az a kis karcosság, ami a kor és ki tudja még mi lenyomata, inkább hozzátesz, mint elvesz. Rea fölött mintegy glóriaként egy bádoglámpa lebegett, aminek biztos volt valami funkciója vagy valami mögöttes tartalma, amire nem tudtam rájönni, és ami néha eltűnt aztán újra láthatóvá vált, mindenesetre szórakoztató volt. Közben persze hangulatos bluesokat hallattunk, kékes fényben lebegve, profi gitárjátékkal előadva, és sorakoztak a régi slágerek is, a Julia, a Jozephin, a Road to Hell, vagy az On the Beach. Mind egytől egyig korrektül előadott darab, közepes zenészekkel elővezetve. Az új lemezről is hallhattunk egy-két számot, hallhatóan Rea a blues felé fordul, én csak támogatni tudom ebben a törekvésében. Az egész produkció Rea-ra épült, nem sok lehetőséget adva zenésztársainak önnön tehetségük csillogtatására, ám ez a hang, a dalok, és Rea gitárjátéka elviszi a produkciót. Volt közönségénekeltetés is, aztán a koncert vége fele újabb hatalmas transzparensen színes gitárrajzokat csodálhattunk: ez tényleg remekül mutatott az Arénában, a koncert után aki tehette, készített felvételt róla, amit aztán MMS üzenetben továbbított a rokonoknak és üzletfeleknek.
  
  A kötelező levonulás és visszavonulás után még senki sem sejtette, hogy ez már a ráadás, oly kevés idő telt el a The Delmonts átlényegülése Chris Rea koncertté és az említett levonulás között, ezért gyanútlanul tette mindenki a dolgát, még az sem volt árulkodó, hogy valamikor a koncert közepe táján Mr. Rea bemutatta a zenészeket. Igazi angolos távozásnak lehettünk tanúi: az első pillanatban fel sem tűnt, hogy vége a koncertnek, mert görcsösen ragaszkodom ahhoz az elképzelésemhez, hogy egy zenész, megköszön bizonyos dolgokat, elköszön, és jó éjt kíván. A koncert vége akkor realizálódott a közönségben, mikor hirtelen roadok jelentek meg és felkapcsolták a villanyt. Remélem, hallotta Mr. Rea azt az igen jól hallható csalódott morajt, ami végigfutott a közönségen. Órámra pillantva megnyugodtam, hogy nem az időérzékem hagyott el: a két és fél órásra hirdetett koncertet sikerült alig két órába sűríteni. Hiába, aki tud, az tud.
  
  A zenekar tagjai: Chris Rea (gitár), Robert Ahwai (gitár), Neil Drinkwater (billentyűk), Colin Hodgkinson (basszusgitár), Martin Ditcham (dob)

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: