szerző: BarnaImmolation, Melechesh, Sickening Horror 2008. március 11., Budapest, Kék Yuk
Sokak által várt estét hozott el ez az esőtől szemerkélő március 11-e, ugyanis a legutoljára 2003-ban hazánk színpadán látott amerikai Immolation újra ellátogatott országunkba. A New York-i death metal mestereket az izraeli Melechesh és a görög Sickening Horror kísérte el, hogy egy mindent elsöprő koncertestet adjanak a Kék Yuk-ban. A turnén még szerepelt az amerikai Goatwhore is, akik az európai körútba csak a szlovák állomáson csatlakoztak be, így ezen az estén nem láthattuk őket.
Este fél nyolckor már bele is csapott a programjába a görög Sickening Horror. A 2002-ben alakult banda komplex death metalt játszik, erős Morbid Angel hatásokkal, valamint a Death és az Atheist munkásságából is merítenek. 2007 februárjáig soraik között tudhatták a Nile jelenlegi dobosát, George Kollias-t is, akit azóta egy görög srác váltott a posztján. Nagy vehemenciával darálta el a fél órás programját a trió felállásban nyomuló zenekar, de a nem túl erőteljes hangzáskép, valamint a dob és gitárjátékban hallható csúszkálások rontottak a fellépés értékéből. George Antipatis alapvetően magabiztosan hozta a megtekert gitártémákat és mély hörgéseket, Ilias Daras betorzított basszusgitárjából megfelelően csiholta elő a hangokat, és Jose Theodorakis dobos is hozta a dobtémákat, azonban tényleg nem volt teljesen egységes a produkció. Az eddig megjelent When Landscapes Bled Backwards című albumuk számaival töltötték fel műsoridejüket, amely alapvetően kellemesen telt, hibáitól eltekintve is egy jó bemelegítő koncertnek lehettünk tanúi.
Az izraeli Melechesh más oldaláról közelítette meg a metal stílust: ők thrash-el kevert black/death metal ötvözetben adták elő a sumér mitológián alapuló zenéjüket. Nagy elánnal csaptak a húrok közé, és Ashmedi énekes/gitáros vezetésével egymás után vezették elő a közel-keleti hangulattal átitatott szerzeményeiket. Egész jó megszólalást sikerült biztosítani a négytagú bandának, akik ezt egy lendületes programmal hálálták meg, amely főként az utolsó két lemezükre összpontosított. Nem ismerem jól a Melechesh munkásságát, így nekem nem hiányoztak számok, de mások hangot adtak a régebbi dalok hanyagolása miatt érzett csalódottságuknak. A 2006-os Emissaries című albumról biztosan több dal is elhangzott: például a myspace oldalukon szereplő, fogós témákkal rendelkező Rebirth Of The Nemesis és a Ladders To Sumeria című tételek. A zenészek jól játszottak, Ahsmedi frontember is kellően szuggesztív személyiség, bár a károgós énekhangja nem az én ízlésemnek kedvez. Nem vagyok nagy rajongója a zenekarnak, de el kell ismernem, hogy egy élvezetes koncerttel ajándékozták meg a jelenlévőket.
Igazából az Immolation fellépését vártam ezen az estén, ugyanis az amerikai death metal banda a kedvenceim közé tartozik. Az 1980-as évek végén alakult zenekar már igazi veterán a színtéren, és megcsavart, disszonáns témái, komor hangulatú zenéje egyedi színfolt a death metal stílus szürkén gomolygó, vértől szennyezett egén. Az évek alatt már hét színvonalas lemezt alkottak, a legutóbbi tavaly jelent meg Shadows In The Light címmel. Az Immolation hazánkban 2003-ban a Mega Pubban alkotott egy maradandó koncertélményt, így nagy várakozásokkal tekintettem a mostani buli elé. Nem is kellett csalódnom, a körülbelül 60 perces fellépésükkel újfent bebizonyították, hogy ott a helyük a legjobb death metal bandák között. A Kék Yuk körülményeihez képest remek hangzás és viszonylagosan nagyszámú közönség megadta a jó alaphangulatot, melyet az egymás után sorjázó csodás Immolation szerzemények tovább szépítettek. A hosszú fekete sörénnyel rendelkező Ross Dolan frontember/basszusgitáros teljes beleéléssel hörögte a dalokat, a konszolidált kinézetű Robert Vigna gitáros fölényesen kezelte és színpadias mozdulatokkal lóbálta hangszerét, Bill Taylor szintén feszesen pengette gitárja húrjait, és Steve Shalaty dobjátéka az erőről és precizitásról egyszerre árulkodott. A zenészek láthatóan élvezték a játékot, és Ross külön köszönetet mondott a rajongóknak, amiért egy dolgos keddi hétköznapon ellátogattak a koncertre. Ami a számlistát illeti, mindegyik lemezüket megidézték, bár nekem támadt hiányérzetem az egyetlen Close To A World Below lemezről játszott szám miatt, amely ezen az estén a Higher Coward volt. Emellett hallhattuk a névadó Immolation és a Those Left Behind című szerzeményeket a Dawn Of Possession című első albumról, a Here In After című második nagylemezről a Burn With Jesus-t kaptuk, a Failures For Gods-ról pedig a Once Ordained-et. Az Unholy Cult lemez Bring Them Down című dala zárta a koncertet, és természetesen a legtöbb számot az utolsó két albumról hallhattuk. A 2005-ös Harnessing Ruin-t a Swarm Of Terror, a Son Of Iniquity és a ráadásban eljátszott Harnessing Ruin képviselte, míg a Shadows In The Light című új lemezt a címadón kívül a Hates Plague, a Passion Kill, a World Agony és a Lying With Demons című szerzemények. Sőt még a szintén tavaly kiadott Hope And Horror kislemezről is játszottak egy nótát The Condemned címmel. Tehát egy újabb intenzív, hangulatos, maradandó koncertet kaptunk az Immolation-től, amelyben nem igazán lehetett kivetnivalót találni.
Mindenki elégedetten battyoghatott hazafelé, az Immolation-nel töltött egy óra már kapásból megérte a koncertre való ellátogatást, és még előtte két másik jó produkciót is megtekinthettünk. Lesznek még idehaza jó death metal koncertestek idén, kíváncsiam várom, melyik zenekarnak sikerül majd az Immolation parádés teljesítményét felülmúlnia.
17:33
