hosting: Hunet
r34
  cikkekfotók        
lemezajánló [nagylemez]  2008. március 12. szerda   14:50
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Schizo: Cicatriz Black
Scarlet Records

  Olaszországból a „sárkányölő pallosmetálon” kívül nem sok használható zene származik, a fajsúlyosabbak közül. A Schizo nevű banda azonban egy jóval extrémebb vonulatot meglovagolva próbál betörni a köztudatba, mégpedig a magyar fülnek kissé viccesen hangzó Cicatriz Black című albummal.
  A banda már 1989-ben megalakult, néhány kiadvány is kapcsolódik a nevükhöz, de hosszas hallgatás után 2007-ben tértek vissza újra, az említett lemezzel. A kezdeti időkben állítólag elég elismert és nagy hatású volt a banda Európában, és bár nem tudom, hogy ez a saját bevallású állítás mennyire tekinthető inkább marketing szövegnek, de a tény az, hogy részemről most futottam először össze a nevükkel. Lássuk mi sült ki a találkozóból.
  
  Az első szám, az Oidum Restitution máris kiváló alapot szolgáltatna egy jó kis „wall of death”-hez. A semmiből előtörő iszonyat riffek és grind tempós dobolás, valamint az artikulátlan, teli torokból történő üvöltés tökéletes egy mészárlás lebonyolításához... Az őrült tempójú a dal aztán megszelídül, átmegy egy kicsit merengősebb irányba. Nagyjából ez számít a banda védjegyének, és ezt támasztja alá a Schizo név is, hogy a vérengzős, nyakszaggató gyorsulásból átmenet nélkül átváltanak egy nyugisabb, más jellegű stílusba, és olykor vissza. Nicola Accurso persze sohasem adja fel a (néha már irritálóan hangzó) vöröslő fejű rikácsolást, ordibálást. Pedig néha jót tenne a zene összhatásának, ha a megfelelő helyeken ő is lenyugodna kissé, de hát úgy látszik ezt a noisecore-ba illő vernyákolást akarják erőltetni folyamatosan.
  Az alig 2 perces nyitó szám után a Seen The Signs Before-ban már kifinomultabb megoldásokat kapunk. Miután Nicola befejezte egy kicsit a rikácsolást, egy jó kis dallamos riffel folytatódik a szám, valamint a dobos is elég jókat pakol. A bivaly témák alapos súlyosságot biztosítanak a dalnak, sőt még 1-2 Slayer-es szóló is elröppen.
  
  A Lacrima Khristi egy finom zongorás nyitánnyal kezdődik, de aztán az első dal során tapasztalt vadállatkodást megkapjuk rögvest a nyakunkba. Azért hallunk kifinomultabb, dallamosabb megoldásokat is, de nekem ez az alig artikulált üvöltés (bár tökéletesen illik a zenébe) mégis zavaró kissé.
  Az eddigiek után az MG 1942-től vártam, hogy a II. világháború irdatlan tűzsebességű géppuskájaként ontsa tovább a fémet, de ennek a számnak meg pont nem a brutalitás az értéke. Lassú, egyre keményedő riffelés zakatol keresztül a dalon, inkább vészjósló mint durva. De tetszik! Dario Casabona játéka is nagyon bejön, mindig van néhány ötletes megoldása, a vadállati szegelésben, és a kifinomultabb dobjátékban is állja a sarat. A dal aztán a szokásos módon begyorsul, jön a szokásos Nicola-féle rikácsolás, és a húzós thrash témák.
  
  A Demise:Desire egy rövid szerzemény, de annál töményebb. HC-s jellegű vadulás, csak a közepén kapunk egy riffelgetősebb részt. Az Agonizing elejének egy kicsit Testament-es hatása van, amit egy darabig lehet élvezni, de aztán kicsit unalmassá vált a dal nekem. Ezen a közepétől számított durvulás és vad szólózás csak kicsit enyhít.
  A Phanatical X-X-X szerintem egy elég gagyi dal, főleg az itt már tényleg irritáló ének miatt. Zeneileg azért jelen van a technikázás minden poszton, de jó lenne ha egy használható torok állna a mikrofon mögé. A Shine Of Scars dalban érdekes módon (majdnem) meg is kapjuk ezt, hiszen itt dallamos éneket is hallhatunk, amitől persze nem kell csodákat várni, de arra mégis jó, hogy egy újabb oldalát mutassa meg a csapat. A Coma´s Grip képében egy igazi thrash-es zúzás veszi kezdetét, itt is egyedül az ének bosszant.
  
  Aztán jön a nagy meglepetés, egy igazi csattanó a lemez végére! Mégpedig a The Sicilian Clan címet viselő instrumentális nóta, amely eredetileg egy Ennio Morricone szerzemény. Hát a szívemhez is kaptam volna, ha így a végére kiderül a Schizo-ról, hogy ilyen is van a (saját) tarsolyukban. Ebben a számban is megvannak a szokásos zakatolós riffek, dobpörgetések, és a lábgép, de mégis van egy hihetetlenül különleges hangulata a dalnak. Valahogy tökéletesen mögé tudok képzelni egy busongós hangulatú lokált a ´20-as, ´30-as években (még ebben a hangszerelésben is, ami tényleg nagy szó!). Szóval ez egy igazán szép teljesítmény a végére, már csak emiatt is megérte meghallgatni a lemezt!
  A Schizo nem váltja meg a világot ezzel a lemezzel, mert bár pozitív, hogy rengetegféle hatást fel lehet ismerni a zenéjükben a thrash-től kezdve a legextrémebb hardcore-ig, de valahogy nem szegez a hangfal elé ez a kiadvány. Nálam Nicola Accurso hangja egyfajta zavaró tényezőt jelentett, de tény, hogy ezekhez a számokhoz mégiscsak ez az önmagából kikelt, artikulátlan ordítozás illik. Zeneileg viszont semmi probléma nincs a csapattal. A srácok megmutatják, hogy olasz földön is lehet igényes extrém metal zenét kiadni, és ha ez volt a cél, akkor azt tökéletesen sikerült abszolválni.
  
  
  Felállás:
  Nicola Accurso: ének
  S.B. Reder: gitár
  Dario Casabona: dob
  
  Schizo: Cicatriz Black
  1. Odium Restitution
  2. Seen The Signs Before
  3. Lacrima Khristi
  4. MG 1942
  5. Demise:Desire
  6. Agonizing
  7. Phanatical X-X-X
  8. Shine Of Scars
  9. Coma´s Grip
  10. The Sicilian Clan



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Schizo

 programajánló: 
2024. október 16.
Einstürzende Neubauten alien pop music az Akváriumban
2024. október 18.
Within Temptation: meghirdette 2024-es turnéját a zenekar, Budapestre is ellátogatnak
Within Temptation: látványos koncertet ígérve, vendégekkel érkezik októberben a zenekar
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Vented: Cruelty And Corruption
Drawing: Vol. 6
KabinLáz: Kihajolni Veszélyes EP
Born Again: Mesevilág
Agregator: Semmiből – A Semmin Át
Impovizatív jazztechno performansz Szipka-loops új lemeze
Frank Blackfire: Back On Fire
Megjelent a Quimby 25 éves születésnapi Aréna koncertje DVD-n
Megjelent a Tárkány Művek negyedik nagylemeze: Magyar konyha támad
 kiemelt 
Parkway Drive koncert 2025-ben Budapesten!
  
A 20 éves ausztrál csapat a Thy Art Is Murder és az Amity Affliction társaságában érkezik az MVM Dome-ba 2025-ben ismét útra kel a Parkway Drive: Ausztrália metalcore hősei fennállásuk 20

Soen: progresszív metal este a Dürer Kertben
Future Palace: friss lemezét is bemutatja Budapesten a berlini post-hardcore csapat
The Black Tour: Imminence, Aviana, Allt
Septicflesh, Equilibrium: októberben közös koncert az Analogban
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 contour    christina aguilera    evile    agregator    b2b3 trió    voodoo allen    jens bogren    choice with no voice    kirk hammett    gloryful    hardcore superstar    xandria    down    o´sullivan    simpsons    kells    poniklo imre    dark shadows    hammerfall    the new roses    warrant    volumes    n roses    edvin marton    palace  

r44
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!