A mamutok visszatérnek, a nyomukban pedig kardfogú tigrisek, emberevő madarak és rabszolgavadász istenkirályok jönnek. Roland Emmerich nem szereti a kis filmeket: a gigászi méretekhez vonzódik, és legújabb rendezésében az I. e. 10 000-ben (10,000 B. C., hazai bemutató: március 13.) sem tagadja meg önmagát. Igaz, ezúttal az őskorba vezeti nézőit.
A Függetlenség Napja hatalmas siker volt, de csomó levelet kaptam utána mindenféle katonai szakértőtől, hogy mi volt pontatlan benne, a Holnapután-t követően pedig a világ összes meteorológia szakos egyetemistája megírta a saját álláspontját magyarázza témaválasztását a rendező. Nem értették, hogy nekem a mese, a kaland, az izgalom a legfontosabb. Akartam végre egy olyan filmet rendezni, amiben a tények nem zavarják a nézőt. Nagyon keveset sejtünk arról, hogyan zajlott igazán egy mamutvadászat, mit csináltak igazán a törzsi sámánok, vagy milyen volt az egyes törzsek harci dísze. Én meg a kollégáim végre igazán elengedhettük magunkat. De az a legviccesebb, hogy a valóság így is, úgy is visszalopakodik. Már megvolt minden lénytervünk, amikor megjelent a National Geographicban, hogy gyilkos madár-maradványokat találtak Patagóniában, épp úgy nézhetett ki, ahogy mi kitaláltuk: 3 méter magas, méteres csőrrel, és nem tud repülni. Igaz, kicsit korábban élt, mint a mi történetünk játszódik