beszámoló [koncert]  2001. július 19. csütörtök   11:38

nincsen hozzászólás

   Örültem ennek az immáron szokásossá vált kora nyári koncertnek, mert a tavalyi valahogy nem túl mélyen maradt meg az emlékezetemben (túl finom a rosé a kocsmában). Arra viszont élesen emlékszem, hogy se szó, se beszéd a hátizsákomba csaptam egy ódon üveg szódásszifont, mert rettentően megtetszett. Mikor másnap (Uff, micsoda másnap volt! Az ellenségemnek sem kívánom!) felfedeztem az asztalomon, kiújult a lelkiismeret-furdalásom. Nagyon szeretem a Dante-t ahhoz, hogy csak úgy ellopjak egy ilyen szép régiséget. Így hát visszavittem. Ahhoz viszont túlságosan szégyelltem magam, hogy szembe nézzek a Papával (a kávézó vezetőjének édesapja, és sokak kedvenc csapos dj-je), úgyhogy otthagytam a café lépcsőjén. Remélem azóta fátyol borult az ügyre, vagy fenti gyónásomat követoen legalábbis fog.
  
   Szóval péntekre kisütött a nap. Már szerdán Pécsett voltam és zuhogott. Ez egy ilyen nyár (lásd: Csepelfeszt). Esos és szomorú. Viszont erre a Dante-s péntekre kisütött, sot, csak úgy virult a kékség odafenn. Jó jel. Főleg, hogy kicsit házigazdának éreztem magam, mert 12 főre szerveztem szállást: a kispál-lista apró magja (A rajongók róluk lesz szó a későbbiekben is, bár azok, akiket megemlítek majd, véletlenül sem eme társaság tagjai, legalábbis remélem) úgy döntött megéri a pénzt és fáradságot, hogy eme szép estét Pécsett töltse.
  
   Jegyek lefoglalva. Sokszor necces, hogy bejutnak-e az utolsók koncertre, vagy az orruk előtt kiteszik a „megtelt” táblát, foglaltunk hát. Meg egy asztalt is a kerthelyiség egy eldugott, pulthoz közeli részében egy illatozó fenyő tövében. A színpadtól azonban legtávolabb kerültünk, de mit sem számított, hisz úgyis az ovi részlegen ücsörögtünk közvetlenül a színpad előtt (a társaság nagy része kevésbé sem csendesen). Az ovi részleg rengeteg kiscsajsziból állt, általában a zkr, és azok barátainak lányaiból. (Itt engedd, meg kedves olvasó, hogy egy érdekes, utódnemzéssel hívhatjuk szexnek is foglalkozó elméletemet kifejtsem. Ha valakit nem érdekel, ugorja át a dőlt betus részt. Tehát az elmélet a következő: nem lehet véletlen, hogy kedvenc zenekarom tagjainak sőt, még a vendégzenész vokálos-giáros-herflis zenésznek is csupa-csupa lánya született eddig. Mondják ugyanis és eme jelenség létét már több, magát szakértőnek, de legalábbis hozzáértőnek valló ismerősöm is állításával bizonyította -, hogy a nemi aktus során befolyásolható a születendő csecsemő neme. Mégpedig úgy, hogy a nő orgazmusa és a férfi ejakulációja egy időben következik-e be. Ha nem, nagyobb az esély, hogy a születendő gyermek fiú lesz. Ha viszont igen ami, mondanom se kell, sokkal kellemesebb időtöltést jelent a két résztvevő számára, hiszen egyszerre élik át az orgazmus nagyszerű élményét , akkor kislány születése a valószínűbb (Mivel az orgazmus következtében a hüvely ritmikus mozgása mintegy beszippantja, és továbblöki a méh felé a hímivarsejteket, ezzel nagyobb esélyt adva a célba érésre a kevésbé mozgékony és életképes női kromoszómát hordozó sejtek számára.) Ez egyértelműen azt bizonyítja, hogy szerencsések lehetnek azok az asszonyok, akik párjai lehetnek a zkr házas, és főleg svájci óra pontosságú fiatalembereinek.)
  
   Visszatérve az ovi részleghez. A csinos kislányok a szokásos bújócska után vad táncba kezdtek. Valahonnan előkerült két kisfiú is, akik szerencséjükre szabadon mustrálhatták, majd szekálhatták a csajokat. Egyszóval a zkr-nak minden erejét latba kellett vetnie, hogy a közönség rájuk, és ne a kicsik műsorára figyeljen. Ennek érdekében több eszközt is bevetettek meg kell hagyni igen eredményesen. Először is ott A Fej: Kispál András egyszer csak egy hosszú barna hajú szépséges női fejet húzott elő a semmiből. Kicsit gyanús volt, hogy épp megszokott Dante-beli kerítéstore történő pisilésébol tért vissza a színpadra. Ki tudja milyen csajokkal találkozhatott a kerti bokrok árnyékában. Mindenesetre fejjel a hóna alatt állt ismét színpadra, amellyel erotikus táncot kezdett. Nyelvével izgatni kezdte a lányfej műanyag legalábbis műanyagnak tűnő száját, majd ölébe helyezve a gömbölyű végtagot folytatni próbálta a gitározást. Sajnos csak feltételezni tudom, hogy a fej valóban műanyag volt (lehetett akár egy színpadi kellék is), mert a koncert végére titokzatos, általam ismeretlen módon eltűnt (Lovasi, mintegy szemléltetve a csillag és a nők egymáshoz való viszonyíthatóságát Kicsi csillag elhajította a színpad hátuljára a fejet. Ettől azonban még ott kellett volna hevernie a buli végen is.). Lehet, hogy visszavette a tulajdonos. Ezek a rajongók mindent latba vetnek, hogy közel férkőzhessenek a vadító sztárokhoz. Sokszor szó szerint fejüket is vesztik.
  
   Egy újabb figyelem-felkeltési próbálkozás volt közel sem annyira hatásos, mint az előző, bár zeneileg kétségtelenül meggyőzőbb , hogy a zkr vendégzenésze előkapta egyik szerszámát mármint a szájharmónikáját , amire Kispál koncerten legyen az bármilyen csendes, vagy ülős eddig még sosem volt precedens. Így elsőre ugyan kicsit bátortalan volt a muzsikus játéka, de nem hiszem hogy sok kell hozzá, és akár még valamelyik új albumon is hallhatunk hasonlót (annyi készül mostanában, legalábbis úgy tartja a fáma). Én mindenesetre nagyon üdvözíteném a dolgot.
  
   A koncert nehezen ért véget. A tomboló közönség nem akarta leengedni a zenészeket a pódiumról. Több ráadás dal után végül csak befejeződött a kétórás, igen vidám hangulatú musor. Azt hiszem különösen sikeresen vált be a front ember azon koncepciója, hogy életigenlésbe torkolljon az előadás. Mindenki vidáman és tele energiával kezdhetett bulizni, a rockandroll-népzenészekkel még a jelen lévő kutyák is táncra perdültek. Önfeledt, tartalmas estét (idén még ráadásul az emlékezetes jelző is helyén való) sikerült eltöltenem a Dante-ban, és egyetlen idegen szódásszifont sem vittem haza.
  
   U. i.: Kihagytam a fotókiállítást. Mindig ez van, ha nagyon koncentrálok egy-egy részletre (ovi, szexológia, fej, herfli). Kálmándy Papp Ferenc műveiből láttunk egy kis ízelítőt a koncert napján. Tervbe volt véve egy kisebb „Kispál-ereklye” bemutató is (cd-borítók, plakátok, szórólapok, stb.), de sajnos ez meghiúsult (talán Péko-dizájner féltette kiállítani a Kispál tárgyak prototípusát). A fotók viszont egytol egyig remekművek. Kedvenceim a füstös Kispál (András arca látszik egy cigi-füstfelhő mögött), a szekszárdi iskolapados (az alsós tanteremben Lovi és Lecsó ücsörögnek a zöld iskolapad tetején, Lovi kezében gitár, Lecsó figyel, mintha taktikai megbeszélés lenne), és a szintén szekszárdi repülos képek (a színpad egy az egyben felülről van fotózva, próbáltam rájönni hogy készült, ha valaki rájött, kérem ossza meg velem). A kiállítást Lovasi András lehengerlő, és magával ragadó beszéddel nyitotta meg (azt hiszem érdemes lenne megtartani az utókornak azokat a csodálatos és pofátlanul agyafúrt mondatokat, mondjuk itt, ebben az internetes zenei magazinban). Az est végére csupán egyetlen fotónak kélt lába (ezek a szemtelen fanatikus rajongók). Ha jól emlékszem Lovasi András látható rajta tetőtől talpig színpadi fényben. A negatívot remélhetőleg széfben őrzik.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: