beszámoló [koncert]  2001. május 27. vasárnap   17:53

nincsen hozzászólás

   -Milyen lehet egy idális koncert? - tettem fel magamnak a kérdést és próbáltam meg rá válaszolni. Hogy mire jutottam? Hát, ingyen van. Amikor bemegyek kedves emberek mosolyognak rám, üdvözölnek, pezsgőt adnak a kezembe és befelé invitálnak. Akkor jön a kaja rész, lassagne, különféle saláták, húsok. Persze eközben a zenészek velünk cseverésznek és több, még több ember mosolyog ránk.
  
   Ekkor kezdtem én egy két héttel ezelőtti koncertet furcsállani. Ez egy abnormális dolog, ilyen nincs! Átfutott az agyamon, hogy ha ilyen a fogadtatás, akkor a kutyának sem kell az a zene, amit játsszanak. És ez talán egy új trükk arra, hogy valaki felfigyeljen rájuk. Ez sem nyert... A lottón se nyernék mostanában semmit. A zene olyasmi mint az Oasis, egy kicsit zúzósabb, egy kicsit jobb...
  
   Most már tényleg nem értettem semmit. Talán elérkezett az a nap, amikor semmibe se tudok belekötni? Oké, lezártam magamban a témát, gondoltam iszom egy sört és majd ha meglátom a számlát, akkor kicsit rosszabbra fordul a kedvem. Állok a bárpultnál, rendelek. Erre a pultos csaj mondja, hogy a zenekarnak a vendégei vagyunk.
   Én? Akit nem is ismernek, hiszen a barátnőm hívott el, aki az x. kocsmában találkozott valakivel, aki meghívta erre a koncertre, de ő se tudta, hogy igazából kik ők. Csak annyit, hogy szülinaposok, ez már a 8. Megint egy tehetséges együttes, aki megérdemelte volna, hogy befusson. De ebbe inkább nem megyek bele.
  
   Szóval tart a koncert, én előrébb tekintgetek. Vajon kik is zenélnek? Vajon jól nyomják? Ekkor szintén leesett az állam. Meglátom a leggyönyörűbb gitárt. Epiphone SG, kétnyakú gityó. Ezt a barátaim csak piros batman gitárnak hívják, utoljára Cziránku Sándort (magyarország egyik legjobb gitárosa) láttam rajta játszani. Ehhez már kell tudás, nem csak egyszerű 3 akkordos pengetés.
   Mi jöhet még ezután? Menni akartunk. De nem engedett az együttes addig el, amég nem adott a CD-jükből egyet. Akkor láttam a nevét, ami örökre bevésődik az emlékezetembe: Skinny Bohemians.
   Most pedig itt ülök a fotelban, azóta még nem hallgattam bele, így nem is tudom mit vesztettem. Most már csak lazulok és arra gondolok, hogy ha ilyen dolgok is vannak, akkor még nincs elveszve annyira a világ.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: