hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2008. február 1. péntek   13:21
nincsen hozzászólás

szerző: Eugene
Marduk, In Battle, Zonaria, Artisian
2008. január 6., Budapest - Avalon Klub

  Szinte fel sem ocsúdtunk a szilveszteri mulatásból, máris egy jónak ígérkező koncerttel kecsegtetett január 6-a: a svéd black metal nagyágyúja, a Marduk látogatott el hozzánk egy röpke erődemonstráció erejéig. Három fegyverhordozót is hoztak magukkal: a háromnegyed részben svédekből álló hadsereg némi brit légióval egészült ki eme hadjárat erejéig.
  
  Az ütközet az Avalon Klub folyt, ahová jó szokás szerint különbusz szállította a black metalra éhes közönséget. A buszmegállóban két jó kedélyű, vidéki fiatalemberrel futottunk össze, ennek folyományaként az utazás igen jó hangulatban zajlott. A nemrég megnyílt klub ajtaján már másodszorra léptem be, s ugyanaz a véleményem, mint az első látogatás alkalmával: korrekt, igényes hellyel gazdagodott a pesti klubvilág, ahol kultúráltan, a hányinger esélyének felmerülése nélkül szórakozhatnak a rockra/metalra vágyók.
  
  Érkezésünk után nem sokkal színpadon termett az előőrs: a brit Artisian igyekezte elcsábítani az embereket a bárpulttól és a kényelmes fotelekből. Részsikert mindenesetre elkönyvelhettek, páran vevők voltak művészetükre, én pár számot követően mégis a heverő társaságát választottam. Black metaljuk rendkívül töményen, zajosan áramlott a hangfalakból, már-már az élvezhetőség határát súrolva. Nem játszottak éppen katonás precizitással, így egyedül a gitáros/énekes terepmintás nadrágja, és a háttérdíszlet kölcsönzött némi háborús hangulatot a deszkákon, sokat elárul, hogy utóbbi jobban lekötötte a figyelmemet, mint a zene. Egyebet nem tudok róluk elmondani, maximum annyit, hogy bele kell húzniuk, ha meg akarják közelíteni az elitet.
  
  Akárcsak a klubot, a Zonaria-t is másodszorra köszönthettem. A változást egyedül a fellépőruhák megjelenése jelentette, zeneileg ugyanazon az úton járnak: szintetizátormázba teljesen beleforgatott, (sokat hallott) északi dallamokkal teli muzsikájuk épp olyan volt, mint az Impaled Nazarene előtt leginkább semmilyen. Jó pont, hogy ezúttal a dalok közötti bunkó megnyilvánulásokat mellőzték, az azonban nem, hogy most sem hallottam tőlük igazán kiugró ötletet, témát. Nem lenne rossz a zenéjük, de amíg nem töltik meg tartalommal, addig sokadik előzenekarként fognak a turnékon statisztálni. Kíváncsi vagyok, egy újabb másfél év elteltével hol tartanak majd, mivel még igen fiatalok, van idejük fejlődni.
  
  Az In Battle ellenben már jó ideje tevékenykedik az underground szintéren, eleinte black metal-t játszottak, mostanra viszont egy black/death kotyvalékot főztek, amelyet az Avalon Klub közönségével is megkóstoltattak. Nekem nemigen ízlett ez a főzet, leginkább azért, mert sótlannak bizonyult. A korai dalaikat összehasonlítva a koncerten elhangzottakkal arra a következtetésre jutottam, hogy náluk a minőség és az idő múlása fordított arányban van egymással, ezt a tényt igazolták a jellegtelen darálások, s az ezeket felváltó ízetlen, ezerszer elcsépelt thrash-es szaggatások. A színpad oldalánál állva élvezetes volt nézni a dobos tevékenységét, de ennyiben nagyjából ki is merült a buli élvezhetősége, s ez bizony komoly kritika.
  
  Lassan csak elérkezett a hadi bemutató ideje, amire mindenki várt ezen az estén. Végre előkerültek a nehézbombázók is, a Marduk ugyanis sosem arról volt híres, hogy könnyűfegyverzettel álljon csatába. Minden egyes albumuk egy-egy sikerrel megvívott háború, a kérdés csak az, hogy lassan (La Grande Danse Macabre), netán gyorsan (Panzer Divison Marduk) kívánnak ellenségeikkel végezni. Rövid introt követően beindult a szónikus mészárlás: egész pályafutásukat felölelték, nem csak a Rom 5:12 népszerűsítése volt a céljuk. Csupán a The Levelling Dust, az Imago Mortis és a Limbs Of Worship képviselte a legutolsó albumot, emellett viszont olyan csemegéket kaptak elő, mint például a Still Fucking Dead a Fuck Me Jesus-ról, a Materialized In Blood az Opus Nocturne-ról, vagy éppen a Those Of The Unlight címadója. Ez utóbbi számomra a buli fénypontját jelentette, talán a legjobban felépített Marduk tiráda. A Panzer Divison Marduk-blokk (Baptizm By Fire, Panzer Divison Marduk, Beast Of Prey) alatt úgy éreztem, mintha egy többszáz tonnás lánctalpas gurult volna át rajtam, míg a Wolves vagy éppen az Imago Mortis a banda monumentálisabb, epikusabb arcát mutatta. Nem vonultattak fel semmilyen extra látványosságot, én azonban úgy éreztem, hogy vizuális adalékként nem ártott volna valamilyen háttérdíszletet felállítani, ami hozzátett volna a banda által nyújtott audiális élvezetekhez. Ettől eltekintve imponáló volt zenéjük intenzitása, még akkor is, ha a hangzás nem bizonyult éppen pengeélesnek: néha (főleg a gyors részeknél) igencsak fülelni kellett, mit is játszanak éppen. Mint ismeretes, pár éve teljesen lecserélődött a tagság a gitáros Morgan körül, a már nem is annyira új énekes Mortuus színpadi kiállására nem lehetett panasz, jól vezényelte az ütközetet, a hangja viszont nem annyira karakteres, mint elődjéé. A két oldalt elhelyezkedő bárdista, Morgan és Devo a hangszereikbe temetkezve játszottak, a színpad felszántása helyett a minél precízebb játékot tartották szem előtt, sikeresen. Az újonnan beszállt Lars Broddesson dobos is helytállt, lábdobjai úgy dörögtek, mint egy gépfegyver, nem kegyelmezett a felszerelésének. A változatosnak mondható szett ellenére hamar elillant a 70 perc, a svéd black metalosok úgy vonulhattak az öltözőbe, hogy ezúttal is megmutatták, mi fán terem a brutális fekete fém. Én pedig úgy ülhettem fel a buszra, hogy érdemes volt másodszorra az Avalon-ba látogatnom.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

A Marduk oldala

A Planetnoir oldala

 programajánló: 
2020. szeptember 23.
Tony MacAlpine
2020. október 18.
Axel Rudi Pell: jubileumi lemez, 2020-ban koncert
2020. október 19.
Helloween United - 2020-ban a Sportarenaban (Papp László Budapest Sportaréna)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Myrath, Eleine
Five Finger Death Punch, Megadeth, Bad Wolves
Marko Hietala, Oceanhoarse
Dream Theater
Darkest Hour, Fallujah, Bloodlet, Une Misére, Lowest Creature
Vinnie Moore
Sabaton, Apocalyptica, Amaranthe
Maxxwel, CoreLeoni
Újra aratott a D-A-D
Eluveitie, Lacuna Coil, Infected Rain
 kiemelt 
The Dead Daises Glenn Hughes-zal, 2021. Barba Negra
  
Újabb fejezetéhez érkezett a Dead Daisies története, ami a korábbiaknál is kalandosabb éveket ígér

Fleshgod Apocalypse, Ex Deo 2021
Deep Purple klasszikusokkal, Ian Paice Budapesten
Jethro Tull – The Prog Years 21
Pineapple Thief az A38-on
 friss hozzászólások 

Elkészült a MegaHertz első albuma (1)
Exopop: A szakadék mélyén (1)
Végighallgatható a Lemurian Folk Songs új lemeze (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 slates    pogues    karai anna    kamikaze scotsmen    mad sin    al di meola    edge of paradise    sziget 2010    lostprophets     steven spielberg    the hated tomorrow    gesztivál    the nick rivers    barn burner    alestorm    szemle    ashes you leave    excrementory grindfuckers    intimtorna illegál    crest of darkness    diesel    riseoffate    pennywise    faithless    feszt.hu  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2020 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!