szerző: BarnaDanny Cavanagh akusztikus estje 2008. január 8., Budapest, After Music Club
Az Anathema-ból ismert Danny Cavanagh-ot lassan tiszteletbeli magyar állampolgárrá is avathatnánk, hiszen minden év elején ellátogat hozzánk, hogy varázslatos akusztikus koncertestekkel kápráztassa el hűséges magyar rajongóit. Így történt ez idén is, január elején a budapesti After Music Club-ban, és a szegedi Jate klubban adott koncerteket. Hűséges rajongóként ismét ellátogattam a budapesti koncertre, és az eddigiekhez hasonló, kellemes élményben részesültem ezúttal is. Az idei beszámolót akár le is zárhatnám azzal, hogy belinkelem a tavalyi, vagy a tavalyelőtti írásomat, de a csábító lehetőség ellenére nem élek ezen megoldással
Danny Cavanagh idén vendég nélkül érkezett hozzánk, így egymaga szórakoztatta el a magába mélyedő, a zenész érzelmeivel azonosuló hallgatóságot. A brit úriember előtt ezúttal volt egy előzenekar is, mégpedig a Kontrollzé társulata, akik fellépéséből sajnos csak az utolsó szerzeményt volt szerencsém hallani a kissé kései érkezésemnek köszönhetően. Ez alapján ők is finom, akusztikus, érzelem gazdag zenét játszottak, amit a három tag két akusztikus gitárral és egy nagybőgővel adott elő.
Némi várakozást követően felsétált a kis színpadra az Anathema gitárosaként megismert Danny, és egy röpke három órás produkcióval elrepített minket a mindennapi nyűgjeink és problémáink alkotta, felelősségterhes világunkból. A spiritualitás fontosságát hangsúlyozó muzsikus a zenéért él, és hogy általa mély érzelmeket tudjon átadni a fogékony hallgatóságnak. Jelen alkalommal is beszélt az emberi kapcsolatok, az érzelmek kifejezésének fontosságáról, és a saját korábbi problémáiról az alkohollal, amely által még bensőségesebb kapcsolatot alakított ki a közönséggel. Ismét nagy beleéléssel adta elő nekünk az általa írt szerzeményeket, és a feldolgozásokat. Az elegáns zakóban megjelenő Danny akusztikus gitárja és szintetizátor segítségével keltette életre a túlnyomó többségben szomorú érzelmi töltetű, mégis erőt sugárzó dalokat. A zenével együtt élő közönség szinte lélegzetvisszafojtva figyelte a produkciót, és a számok után erőteljes tapssal jutalmazta a muzsikust. Apró kényelmetlenség rontotta csak le a tökéletesnek mondható élményt, és ez kis koncerthelyszínnek köszönhető. Az első sorokban ülő helyzetben kuporogva, és teljesen elzsibbadva nem éppen a legideálisabb pozitúra az érzéki dallamok befogadására, de hátrébbról három órát ácsorogva sem lehetett kényelmesebb a zene hallgatása. Ez az apró nüánsz azonban eltörpült a lelket bársonyosan simogató zene által adott spirituális örömöknek és felszabadultság érzetének.
A kis szünettel három órásra nyúló produkcióban rengeteg szám elhangzott, a kötelező Anathema blokk mellett érdekes feldolgozásokat is hallhattunk. Ilyen volt az Iron Maiden zenekar Wasted Years című szerzeményének akusztikus feldolgozása, de volt például még sok Nick Drake szám, egy Radiohead és Pink Floyd dal is felcsendült, sőt még Faith No More számot is kaptunk az Easy képében. A Leafblade és az Antimatter nevű zenekaroktól is előadott egy-egy számot Danny, aki mindkét bandában érdekeltséggel bír: a négytagú Leafblade-ben ő és a tavalyi koncertre vendégként meghívott Sean Jude is közreműködik, míg az Antimatter nevű zenekar Leaving Eden című legutóbbi albumán szintén játszott Danny. No és az Anathema diszkográfiából is bőven mazsolázott: volt Temporary Peace, Leave No Trace, az elmaradhatatlan Fragile Dreams, Hope, Angelica, Are You There?, Flying, One Last Goodbye, Deep, Inner Silence, A Natural Disaster, Forgotten Hopes. Szóval minden, amit elvárhatunk és kívánhatunk egy Anathema számokat felvonultató fellépéstől.
Ezzel a koncerttel az idei év is remekül indult számomra, a szokásos, brutális zúzdáktól teljesen eltérő koncertélménnyel gazdagodva, értelmes dolgokon elmélkedve léptem ki a Marco Polo klub ajtaján, és a csöndes éjszakában lelkemet betöltő higgadtsággal és nyugodtsággal telve poroszkáltam hazafelé. Talán több ilyen koncert kéne, hogy kicsit megálljunk és elmélázzunk azon, mi is igazán fontos az életünkben Nos, remélem, jövőre ugyanitt találkozunk.
10:56
