beszámoló [koncert]  2001. február 22. csütörtök   10:36

nincsen hozzászólás

   Mindenjegyelkelt... és a nagyszerű szervezésnek köszönhetően, nem is rakták félre a jegyeinket... kösz!
  
   Mivel egy kemény csütörtöki és pénteki napon voltam túl, így nem is volt sok kedvem a városba jönni, mulatni, de mivel megígérték a jegyet, ezért csak nem hagyom ki a Yonder fiút, no meg a franciákra is kíváncsi voltam. Sikerült 3 embert magam mellé bolondítani, azért, hogy ne tudjunk, még véletlenül se bemenni. Mégegyszer bocs Tőletek a behülyítésért, de ki gondolta, hogy ez lesz.
   Ám, ha már az ember elindult akkor nem hagyja annyiban, ezért mi is - egy csöpp szomorkodás után - az elköltözött Tütü felé vettük az utunkat, hogy legalább egy kis Sziámit hallgassunk, és megtudjuk végre az igazságot, hogy mi is történt Dixi-vel
  
   A hely nekem már fél10-es korában is tetszett, és azóta sem történt sok változtatás, csak az embereket és a zenét upgradelték. A bejáratnál a cseppet sem szimpatikus új verőlegények próbáltak morcosan nézni az emberre, úgy, hogy eszembe jutott egy graffiti, persze átfogalmazva: Mi vagyunk azok az emberek, akiktől megvédjük a helyet Ennek ellensúlyozására lépett a színre Budapest legkedvesebb ruhatáros hölgye, két nappal azelott voltam a Tütüben és akkor is feltűnt, hogy mennyire rendes, ezt szóvá is tettem, erre szombaton kaptam egy hangos, - Jóestét! -köszöntést Tőle. Megismert, tudta, ki vagyok! Ő nem pattog, hogy egybe vagy külön adjuk be a kabátot. Nem szól egy szót sem, ha bennhagyom a telefonom, és újra ki kell adnia a ruhákat. Szégyellem, hogy a nevét sem tudom, de ígérem, legközelebb megkérdem.
  
   A megérkezésünkkor már ment Xantus filmje a Tilos-ról, bár csak részleteket láttam, de elég jól visszaadta a stúdióhangulatot. Rövid körbenézés és italozás után azaz itt álljunk meg egy percre Grétsy tanárúr. Kegyetlenek az italárak a helyen. Mondjuk a 490-es becherovkán, annyira nem buktam ki, de az 500 forint/fél liter fehérboros coke kicsit kemény volt!
  
   A videóvetítés után egy elég kellemes koncert kezdődött, ami nagyon ment volna a helyhez akkor, ha mondjuk csak a fele társaság van ott, és mindenki egy kellemes beszélgetős/iszogatós estét tervez magának. A zenekar Duende névre hallgat, és nagyon kellemes latin zenéket játszottak, bár némelyik szám egy kicsit Cseh Tamásra emlékeztetett. Végig a középső szintről szemléltem a dolgokat, így jól láttam a körülöttem hömpölygo tömeget, egy kedves lány kezében meredező hatalmas jointot és a színpadot is. Az előadások/átállások között Müller Péter szórakoztatta a népet mint házigazda, vagy ahogy a ruháját néztem, hívhatjuk akár porondmesternek is :-) Még le sem tudtak szerelni Duende-ék, amikor 5 piros ruhás lény ellepte a világot jelentő deszkákat; Tódor álmosító hangjára egy érdekes divatbemutatót prezentáltak. A piros szaloncukor fóliába öltözött emberkék rádöbbentettek valamire, amitől nem tudtam aznap éjszaka elszakadni többet. A Tütüben lévő arcok 40%-a biztos, hogy valami piros cuccot viselt. A hely tömve volt mindenhol piros pulóveres, nadrágos, blúzos, topos csajokkal. A helyzet akkor csúcsosodott, amikor az előbbi modellek elkezdtek piros foltokat festeni az emberek homlokára -> káosz az agyamban.
  
   A közjátékok után beindult az örökéletű, halhatatlan Sziámi (bár azon érdemes elgondolkozni, hogy akar-e valaki örökké élni?!). Felvonultatták a repertoár régebbi és újabb számait, voltak azért számomra kedves dalok is - Százbolha, Kicsi, kicsiszolt kő. A közönség első sora, pedig egy borotvált mellű fiúcsapat 14 éves kislány rajongóit is megszégyenítő orjöngést mutatott be. Az egyik hölgy szerintem ott rámászott volna szőke fürtu istenünkre, de csak egy kézösszefonásos orgazmust kapott. Utána természetesen reklamált, amikor a mámoros alkoholfelhőben úszó pasija Müller Annának kezdett el felszólogatni. A leányzónak olyannyira nemtetszett ez a férfiúi félrelépés, hogy egy fél liter sört a srácra borított. Viszont rá kellett jönnöm, hogy a sörnek bájital hatása van, mert a következő percben újra egymást falták :-)
   A koncert közben a zenekar tagjait is megtalálták a pirosra mázoló szaloncukrok, így újfent plussz 7 ember tündöklött az est színében (azon gondolkodom, hogy ki szponzorálhatta a programot - CocaCola??). A fentebb említett ittas úr, lesegítette az egyik arcfestő és mázoló szakmunkás kisasszonyt, mire a porondmesterünk az aznap esti legjobb beszólását engedte el - Leveszlek feleségül!
  
   A Sziámi zenekar nem adott ráadást, mivel hátra volt még Dixi apánk üzenete az Őt féltő embereknek. Mint arról a Bahia beszámolt, Dixi súlyos sérülést szenvedett, miközben újságpapírból összecsavart ideiglenes fáklyájával akart begyújtani. Állítólag a kórházban nem bírta sokáig és mire MüllerPéter meglátogatta volna, addigra megszökött, így az otthonában készült videófelvételt nézhettük meg. Gyors gyógyulást Dixi és vigyázz magadra, miattunk.
  
   Sziámival legközelebb egy hónap múlva találkozhatunk a Tütüben, mivel ezekből az estékbol rendszert szeretnének csinálni. A következő alkalommal bátor és kreatív, amator és profi művészek is felléphetnek, ha a pultnál Péter nevére leadnak egy borítékot a tervezett programmukkal és elérhetőségeikkel. Hajrá fiatalok!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: