beszámoló [koncert]  2001. február 18. vasárnap   11:24

nincsen hozzászólás

   „Ennél unalmasabb koncerten még életemben nem voltam”- mondta mögöttem egy feketeruhás, potenciális depresszióalany. Akkor már jó háromnegyed órája várakoztunk az E-klub előtt a februári nem-is-olyan hidegben. Végre bebocsátást nyertünk (a nagyobbdarab feketekabátosok talán megszánhattak minket) úgyhogy Gza kollegával rohamtempóban beözönlöttünk a klubba. A Theatre of Tragedy legújabb Musique czímet viselő albuma miatt volt a nagy sietség. A norvég együttes a kilencvenes évek elején alakult, a norvégiai Stavengerben. A mára szokásos dark képlet szerinti felállással indult (jó sötét szintetizátorháttér előtt dörmögő énekes, fölötte néhány oktávval pedig egy valkűrféle, amolyan „tiszta” női hang) ebben ők voltak az elsők. Énekesük, Rohonyi István Raymond magyar származású . Mostanra zenekar létszáma az eredeti felállás szerint két fővel csökkent, azonban ismét előrukkoltak valami újjal. Sajátos dark-industrial hangzást alakítottak ki, a szokásosnál kicsit több szintetizátorral. Ahogyan az E-klub melletti talponállóban bemelegítő rajongók egyike elmondta: „a kilencedikig bírtam a CD-t ez már majdnem dark diszkó, de azér meghallgatjuk!” A várakozás tehát nagy: elment-é az addig sötét Shakespeare-színházként jegyzett banda a kommerszbe, vagy csak újjal kísérleteznek.
  
   Tettünk néhány kört a műintézményben, de csak a kisteremben próbálkozó magyar bandát, a Land of Charont láttuk/hallottuk játszani - nem volt túl meggyőző Talán itthon túl sok a napfény a hiteles depresszióhoz. Végül lőállást foglaltunk a lokális nagyszínpad előtti első sorban, ugyanis befejeződött a beszerelés, és kezdetét vette a zúzás. A Theatre előtt még két előzenekar lépett fel, akikből sajnos nem készültem fel - ez hiba volt. A színpadra lépő öt hatalmas svéd hihetetlen koncertet produkált, röpke háromnegyed óra alatt teljesen izzásba hozták az addig csak lézengő, túl sűrű tömeget. A Beseech néven futó banda, tisztességes goth rockot nyomott, úgy igazán. Honlapjuk tanúsága szerint (www.beseech.com) 1992-ben alakultak, és 1995-ben adták ki első önálló albumukat. Igen kár, hogy csak háromnegyed órát játszottak: ettől a csapattól simán kitelt volna egy másfél órás koncert. A következő zenekar, a Lacuna Coil is tisztességes koncertet adott (szintén körülbelül negyven percben - na igen a szoros turné-menetrend), de Gza kollega szerint a Beseech leiskolázta őket.
  
   Végre, mikorra a tömeg izgalma mármár a tetőfokán hágott, és a fejbiccentő izmok is teljesen bemelegedtek, következett a Theatre of Tragedy. Jó volt. A várakozásokkal ellentétben a stílus - amit már korábban is a kifinomultság jellemzett - az indusztriál beütéstől tovább javult. Erős programmal indítottak, de természetesen nem felejtették el a régi számokat sem. (egyesek csak azért jöttek el) A zene önmagában még így sem mondott volna túl sokat, azonban a hihetetlenül látványos világítással még az E-klub aprócska színpadán is okozott megrendítő pillanatokat (na igen, a kispálya örömei) A tömeg kikövetelt két ráadást, aztán a dolognak egyik pillanatról a másikra vége lett: indulni kellett tovább (ez már csak így működik egy turnén). A koncert úgy gondolom elég meggyőző volt az új stílust illetőleg: a dolog jó, és működik, bár ez személyes vélemény, döntse el ki-ki maga, mit kezd az új Theatre-rel.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: