hosting: Hunet
r36
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2008. január 10. csütörtök   10:51
nincsen hozzászólás

szerző: Bandi
Ken Hensley
2007. december 6. Petőfi Csarnok

  Csikorgó hideg, Mikulás, hétköznap, mindez adva van ahhoz, hogy egy sokat látott rocklegenda magára húzza a szoba sarkát, és ki se tegye lábát a napfényes Spanyolországról, mi meg a hetedik emeleti panelből. A csoda mégis megtörtént: többször lemondott koncertek, és hosszas egyeztetés után végre mégis fellépett nálunk a Uriah Heep legendás billentyűse, számtalan Heep-sláger szülőatyja Ken Hensley.
  
  Ez a tény azonban nem nagyon hatotta meg Budapest rockkatonáit, vagy tán megorrolt Hensleyre, ezen az estén tényleg csak a legelvetemültebb Zeppelin-Purple-Heep szentháromságban hívő rajongók voltak jelen. De ők nagyon. Meg persze én, aki nem nagyon szeret élő veterán rocklegendákat látni színpadon, mert az esetek többségében kiderül, hogy az idő nem mindig tesz jót a tehetségnek. Így igen erős fenntartásokkal vártam a Hensley-Mikulást.
  
  Az előzenekar a magyar Cry Free volt, akik Deep Purple slágereket nyomtak bemelegítés gyanánt. Kicsit meg voltak illetődve a fiúk, ez talán az énekes Sholtz Attila szögletes mozgásából jött le a leginkább, lehet, hogy nem játszottak még ilyen híresség előtt és/vagy a PeCsa mérete hatott rájuk szokatlanul. Végül is mindegy, mert korrekten lenyomták a kötelező slágereket, mint pl. a nyitó Burn-t, a Fire-t a Black Night-t, vagy a Smoke on the Water-t, de meglepetésre a Child in Time is előkerült, amit nem éppen egyszerű kiénekelni, de Sholtz Attilának ez is sikerült. A tribute-műfaj nem feltétlenül a művészeti önmegvalósításról szól, bár lehet hévvel, hozzáértéssel művelni ezt is, ahogy a szólógitáros Kállai János ezt meg is mutatta. Bemelegítésnek épp elég volt, a csapat jó választásnak tűnt, csak egy kicsit lazábban fiúk, nem kell idegeskedni mindig.
  
  Némi átszerelés és sörszünet után aztán belecsapott a lecsóba a 70-es évek egyik ikonja Ken Hensley. Szemmel láthatóan jót tesz az öregnek a spanyolországi klíma, ugyanis ott tölti serény rockn roll munkával a békés nyugdíjas éveket: cingár emberke, egészségesen barna bőr, valószínűtlenül dús, ápolt hajkorona; még mondja valaki, hogy a sex & drog & rockn roll nem tartósít. Az új lemez, a Blood on the Highway készítése körüli bonyodalmak hátráltatták Hensley-t a turnézásban, mely lemezen olyan nevekkel dolgozik és énekel együtt, mint Glenn Hughes (Deep Purple, Trapeze, Black Sabbath), Jorn Lande (The Snakes, Masterplan), John Lawton (Lucifer´s Friend, Uriah Heep) vagy Eve Gallagher. Természetesen a felsorolt művészek nem turnéznak együtt Kennel, hanem saját zenésztársaival érkezett. Valószínűleg először és utoljára, mivel az a hír járja, hogy ez lesz Hensley búcsúturnéja.
  
  Első látásra igen szedett-vedett bandának tűnt a csapat, mintha a 60-as, 80-as és 90-es évek hard rock műfaj viselettörténetét tekintettük volna át, és ez tovább mélyítette azt a meggyőződésemet, hogy jobb lett volna otthon maradni.
  De vannak még csodák. Ugyanis a produkció meglepően friss, a zenészek pedig kellően profik voltak, bár ez egy ilyen volumenű zenésztől joggal elvárható.
  
  Vegyesen hallhattunk dalokat a Heep-es időkből, mint pl az Easy Livin, a Lady in Black, vagy a ráadásként adott Gypsy, de Hensley szólókarrierjéből is előkerült pár darab, mint pl a 2002-es Running Blind albumról az Out of my Control, de akadt bőven az új lemezről, a Blood on the Highway-ról is.
  
  Az újabb dalok ugyan nem nyújtottak semmi meglepőt, hacsak nem az volt a meglepetés, hogy nincs meglepetés, viszont a zene mégis jó. Szellős rockzene, kellemes dallamokkal, a 70-es évek hard rock őrületét oltották a 80-as évek előadásmódjával mindezt a 21. században előadva némi Heep-es ízzel. A régi dalok pedig a maguk frissességükben gyönyörködtették a közönséget. A zenészek pedig a kezdeti rossz benyomást hamar feledtették, Willy Bendiksen a dobok mögött megbízható metronómként működött, Erik Hawk korrekten elénekelt mindent amit vártak tőle, néha gitárt ragadott, sőt a billentyűs hangszerek sem hozták zavarba és a mikrofonállvánnyal is úgy bánt ahogy minden valamirevaló hard rock énekes a 80-as években. Sid Ringsby Jorn Lande basszusgitárosaként megtette, amit vártak tőle, Ken Ingwersen gitáron igazán szép szólókat produkált, és még arra is volt ideje, hogy a csajoknak imponáljon az első sorban; Ken Hensley-re meg igazán nincs mit panaszkodni. 62 évesen igazán csak a ráncai mutatják a korát, habitusban, vehemenciában, lelkesedésben és persze zenei tudásban verhetetlen, igazán rokonszenves embert ismerhettünk meg így messziről, olyan ember, aki szeret zenélni, de hagyja érvényesülni a produkciót és a zenészeket, és magát csak annyira tolja előtérbe, amennyi egészséges, hasznos, vagy illendő.
  
  Összességében így visszagondolva az estére, a dermedt fém szívem mintha egy kicsit olvadozna az emlékek felidézésében, és ez jó jel. Remélem Hensley-t a híresztelések ellenére láthatjuk még, én biztos ott fogok állni a színpad előtt.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. július 27.
Ilyet még nem látott Keszthely! Edda Művek és Caramel koncert a legendás Kastélyparkban
2024. július 30.
Lenny Kravitz- Blue Electric Light Tour (Papp László Budapest Sportaréna)
2024. augusztus 3.
Frog Leap: ismét Budapesten a Youtube legőrültebb metal feldolgozás csapata
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Knosis, Fit for a King, Thy Art is Murder vs Barba Negra
Five Finger Death Punch, Ice Nine Kills, Malevolence
Felejthetetlen élmény Sir Rod Stewart MVM Dome koncertjén
Brujeria vs Analóg Music Hall
Bring Me the Horizon a Budapest Parkban!
A Coldplay frenetikus triplázása a Puskás Arénában
Hatebreed, Crowbar
Body Count vs Budapest Park
 kiemelt 
Frog Leap: ismét Budapesten a Youtube legőrültebb metal feldolgozás csapata
  
Augusztus 3-án érkezik ismét Budapestre a Frog Leap, vagyis a norvég youtuber, Leo Moracchioli zenekara

Queensrÿche Budapesten: a debütáló EP-t és a Warning lemezt is eljátsszák a 2025-ös koncerten!
The Amity Affliction: klasszis lemezével tér vissza az ausztrál metalcore csapat
Berúgja az évet a Dead Daises: új dal, album és koncert novemberben
Il Divo koncert szeptemberben: 20 éves jubileumi turnéjukon sem hagyják ki Budapestet
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 anti-flag    virrasztók    opera-rock show    eros ramazzotti    the dead daisies    sonisphere    tom waits    lorax    keith caputo    koós réka    eye beyond sight    alex kapranos    for good    autopsy    b2b3 trió    wrath    elijah    vader    karen carroll    kaptár    postumus    danger angel    skalar music hungary    beregi tamás    alba hyseni  

r42
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!