beszámoló [koncert]  2002. február 15. péntek   15:14

nincsen hozzászólás

   Újult erővel lélegeztek fel a debreceni Egyetemre járó hallgatók a nehéz vizsgaidőszak után. December elejétől január végéig szinte minden látogatottabb szórakozóhely szüneteltette működését, kivételt képeztek persze a kocsmák, ahol néha zenés-táncos mulatságot tartottak egy-egy nehezebb megmérettetés után. A HAHA (Hajdúsági Hallgatói Önkormányzatok Kulturális Egyesület) kulturális-és konferenciaközpontjaként működő Lovarda is nyitóbulit szervezett a múlt héten, szerdán. Ez az épület 1999 szeptemberében nyitotta meg a kapuit és azóta Középkelet Európa egyik legnagyobb diákcentrumává nőtte ki magát. Hiszen nem csak komoly és könnyűzenei rendezvények színhelye, hanem színházi előadások, filmvetítések és művészeti programokon kívül tudományos tanácskozások egyik fontos helyszíne is lehet, és még előadásokat is szerveznek ebben az épületben a közgazdász és jogi hallgatóknak.
   Az egyetemisták életének az egyik szerves részét jelképezi, sőt rengeteg embertől hallottam vissza, hogy örömmel jár ide, és ha tehetné, akkor ilyen épületet tervezne... persze megfelelő tőkéből. Egyetlen baj van vele: messze van az egyetemvárostól. Gyalogos megközelítés esetén 45 percbe telik eljutni oda a kollégiumoktól. Sajnos éjszakai járatok pedig nem működnek, így csóró” egyetemista létünkre erre a módszerre kell kényszerülnünk. Rövidebb utakon pedig már nem is kísérelünk meg közlekedni, mert általában annak nem lesz jó vége.
  
   Belépve az épületbe, röpke jegyszedő akadályokon átvergődve jutottunk el a mindkét oldalon megtalálható ruhatárokhoz, bár nem tudom, hogy hogyan működnek, mintha azt vettem volna észre, hogy valamikor csak az egyik található nyitva, de az egyetemi napokon az összes működésbe helyezte magát. Tovább haladva elénk tárult a nagy koncertterem (ahol aznap este az Anima Sound System lépett fel) a színpad fejlett fénytechnikával, az aréna szélénülőalkalmatossággal. A ruhatár mellett, de a nagyterem szélén is tovább lehet menni az első emeletre, ahol büfé és éttetem működik (mellesleg a földszinten is van büfé), egy folyósón keresztül pedig el lehet jutni a kávézóba (ami nem is igazán folyósó, mert a nagykoncertet figyelemmel lehet onnan kísérni), s itt lépett fel a Korai Special Beat. A 2. emeleten pedig számítógépterem is található.
  
   Az Anima koncert fantasztikus volt, rengetegen táncoltunk rá, a végén kezdték sorban leadni az ún. slágerszámaikat, amikor is előre tekintve nem lehetett mást látni, csak az ugráló közönséget (”Gyere pörögj még, vagy ugorj a felhőkig...”). Az első elmenetelük után természetesen vissza is tapsolták őket. Ekkor már olyan éjféltájt járhatott az idő, és a kisteremben nekizendített a Korai Special Beat, ami számomra kissé meglepő felállású volt, nem erre számítottam. Leredukálódott az együttes 5 tagra és hiányoztak a gitárok, sőt szükségül hívtak egy-egy basszusütemet is. Értetlenül álltunk ott a barátaimmal, és vártuk, hogy ebből mi fog kisülni. persze ez csak 10 percig tartott, addig amég magával nem röpített újra az „afrika-feeling” és a konga üteme és kis projektoros kivetítéssel fűszerezve.
   Végül minden jónak vége lesz egyszer, ahogy a mai napnak is és újból elfogott az a nyomasztó érzés, hogy holnap zárt helyit fogok írni és ki tudja milyen fáradt leszek akkor.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: