beszámoló [koncert]  2007. december 31. hétfő   14:11

nincsen hozzászólás

  A Blue music ez alkalommal is tartogatott valami meglepetést, de most nem a bankkártyánk drasztikus ülepedését, hanem inkább ajándék bónuszként a felső-jamaikai kék Mikulást hozta el közénk, aki a kék zsákja mélyéből halászta elő a ska élőklasszikusait, a The Skatalitest, ezen a november 26-ai hétfő estén. Az ő gesztusának tekinthetjük azt a néhány száz pohár tequilás nedűt is. A hangulatfokozásban az alsó-jamaikai Lipi Sound System is kellőképpen kivette a részét, majd az est fénye a veterán The Skatalites, aki egyben a másnapot is megnyitotta a zenéjüktől beittasodottaknak. Kellett-e ennél több egy ska műfajjal favorizáló közönségnek? Nem hiszem, mert a Skatalites most is a ska műfaj alfájának és omegájának tekinthető. A kontinens ezen hervatag felén abban a szerencsés helyzetben lehettünk, hogy a nagy öregek rövid időn belül másodszor is ellátogattak a kormány által sanyargatott és sarcolt kishazánkba. Igaz, a helyszín kicsit kisebb volt, mint a Sziget idején, de a hajó hangulatát tekintve a kisebbség átka nem volt érezhető, mert a jól bejáratott helyszín magáért beszél, és a tequila utáni/alatti Lipi pörgetései és hozzá való kísérők még masszívabbá tették ezt a munkás éjjelt. No meg a hallott régi patinás fényüket visszanyert avittos korongok sercegése is pont beleillett a képbe.
  
  Valamivel kilenc után a színpadon termett a zenész veteránokból álló The Skatalites. Pontosan Lloyd Knibb dobos, kinek kimért dobütései mellé nem kevés grimasz is szorult. Az öreg még most is jól nyomja; Doreen Shaffer, a mama, kinek hangja még mindig lebilincselő; a két véglet Lester SKA Sterling szaxofonos, a.k.a. „Mr. Versatile” a megszeppent visszafogottság; és a vendégművész Cedric ImBrooks szaxofonos az élet, aki korát meghazudtolva úgy mozgott a színpadon, mint egy tinédzser, szakálla mögül vigyorgott és táncolt, mikor nem fújt, pedig az ő korában ez nagy szó. Esetükben nyugodtan elmondható, hogy ennyi idősen is van ott tüdőkapacitás, semmi szédelgés, se mellék zönge. A zenekar fiatalabb tagjai, úgy 20-szal és 40-nel is magukénak érezik a The Skatalitest. Vin Gordon harsonás; Kevin Batchelor- trombitás; Devon James- gitár; Val Douglas- basszusgitár és a zenekar egyetlen fehér hollója Ken Stewart- billentyűs, kiknek játékára szintén nem lehetett panasz. Valószínű, hogy nem sokat teketóriáztak azon, hogy csatlakozzanak-e a csapathoz, vagy inkább maradjanak otthon egy világkörüli szórakoztatás és lemezkészítés helyett. Nekik nem volt kérdés, hogy melyiket válasszák. Véleményem szerint ez a felállás így is nagyot tudott ütni, mert a fiatalabb zenész generáció, még több erőt adott a zenész matuzsálemeknek, hogy gond nélkül is tovább tudják nyomni a ska-t. Ha már az öregek unják egy kicsit a banánt, a testük relatíve fáradt és az isiász, hexensussz sem kíméli megfáradt tagjaikat, akkor legalább a lelkük tudjon fiatal maradni. Ha már nem játszhatnak a többiekkel, akik már az égi ska mezőkön mulatatnak: Don Drummond (1969), Jackie Opel (1970), Tommy McCook (1998), Jackie Mittoo (1990), Rolando Alphonso (1998), és Jah Jerry Haynes (2007).
  
  A Skatalites idén másodszor is jött, látott és győzött. Dalaik most is ugyanúgy szóltak, recsegve, vidáman, dinamikusan és minden fölös mozdulat nélkül nyomták le nekünk azt a több mint két órát. Olyan örökbecsű ska klasszikusokkal, mint a Suga Suga, James Bond, Latin goes ska, Flowers for Albert, I Should have known better és sorolhatnám tovább. Igaz, ezen felsorolt számok nélkül is a Skatalites lett volna a Skatalites, de ezekkel volt csak igazán az. Mert mit ér a Skatalites, ha kihagyja a legnagyobbjait? Hümm? Ugyanazt, csak valószínűsítem, hogy kevesebbet ittunk volna és ezzel egyenes arányban kevesebb hullámot vetett volna a lábunk alatt ez a több száz tonnás hajó. Tudta ezt a négy tag, Lloyd, Doreen, Lester és Cedric, hogy SKA-TA-LITES most is a múltból a jövőbe tekint és remélhetőleg rezeik sokáig fényesek maradnak.
  Végezetül jó volt újra együtt látni a fiatal generáció tagjait a megkövesedett alapítókkal, egy színpadon és újra hallani a happy sunshine ska himnuszaikat. Békés karácsonyt és azt követő Újesztendőt sok ilyen koncerttel.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: