beszámoló [koncert]  2007. december 5. szerda   13:43

nincsen hozzászólás

  Az októberi hónapot egy igen erős koncert zárta, ugyanis a középtempós death metalban utazó Gorefest zúzta le a hallójáratainkat a Kultiplexben. Holland barátaink előtt még az ex-The Crown énekes vezette One Man Army And The Undead Quartet, a metalcore-t játszó Before The Fall és a magyar thrash banda, az Archaic léptek fel.
  
  Az előző napi Dew-Scented koncert után kissé megfáradva érkeztem a Kultiplexbe, és az Archaic fellépését le is késtem a korai kezdésnek köszönhetően. A vasárnapi koncert fényében azonban biztosan ezúttal is egy energikus, feszes bulit adtak hazánk thrash reménységei.
  
  Megérkezésemkor éppen az osztrák Before The Fall kezdett bele programjába. A manapság nagyon túljátszott metalcore stílusban próbálnak valami maradandót alkotni a srácok, de a koncerten hallottak alapján ez nem igazán sikerül nekik. Korrektül tolták a zúzós metalcore témákat, de a szürkeség homályába veszett a zenéjük. Az az igazság, hogy már ezerszer hallottuk ezeket a megoldásokat más bandáktól. Ennek ellenére kellemes volt a fél órás koncertjük, és ez a jó előadásnak és a megfelelő hangzásképnek volt köszönhető. A Before The Fall tipikusan az a banda, akiket lemezen biztosan soha sem fogok hallgatni, de ha egy koncerten fellépnek, akkor megnézem őket.
  
  Jöttek a svéd thrash n rollerek, az ex-The Crown frontember Johan Lindstrand vezette One Man Army And The Undead Quartet brigádja. A pajeszos Elvis utánzat Johan vadul üvöltötte a harapós rock n rollba oltott thrash témákat. Jól érezték magukat északi barátaink, jókat poénkodtak a számok közben. Természetesen az oldott hangulat mellett a zenei teljesítmény sem szenvedett csorbát, feszesen, vadul tolták a mocskos, döngölős riffeket. A két eddig megjelent lemezükről válogatták össze az eljátszott számokat, a háromnegyed óra alatt elhangzottak a 21st Century Killing Machine és az Error In Evolution legjobb szerzeményei. A hangzás lehetett volna jobb is, ugyanis a kissé zajos, kásás megszólalás miatt nem lehetett minden témát kivenni, bár ez a fajta muzsika nem is igényli a vájtfülűséget. A One Man Army ugyan nem pótolhatja a zseniális The Crown hiányát, azonban egy saját lábán megállni képes zenekart hozott össze Johan, amely többnyire jó számokkal rendelkezik.
  
  Végül sejtelmes fények és egy kísérteties intró keretében a színpadra lépett a holland Gorefest alakulata. A zenekart még 1989-ben alapította Jan-Chris de Koeijer énekes/basszusgitáros és Frank Harthoorn gitáros, és a Mindloss és a False című mesterművekkel örökre beírták magukat a death metal történelmébe. Aztán következett pár irányt tévesztett lemez, és a zátonyra futott zenekar 1998-ban fel is oszlott. Szerencsénkre azonban újjáalakultak, és a 2005-ös visszatérő album, a La Muerte egy ereje teljében levő Gorefest-et mutatott. Azóta egy újabb anyagot is elkészítettek: a 2007-es Rise To Ruin is kiválóra sikeredett. Ezen lemez turnéjával végre hozzánk is eljutottak, hogy a magyar rajongóknak is megmutathassák groove-os death metal-juk bődületes erejét. Meg is mutatták, hogy napjaink egyik legjobb death metal bandáját tisztelhetjük bennük: egy kiváló élő teljesítménnyel kápráztatták el a Kultiplex közönségét. Az igényes fényjátékkal kísért koncerten elhangzott majd minden klasszikus Gorefest szerzemény, a koncertet a The Glorious Dead nyitotta a kedvencemnek számító False-ról. Erről az albumról hallhattuk még a State Of Mind, a Get-A-Life és a Reality/When You Die című mesterműveket. A Mindloss-ról is kaptunk két gyöngyszemet a Mental Misery és a Confessions Of A Serial Killer képében, és az Erase-ről a címadót hallhattuk. Az újjáalakulás utáni két bivalyerős korongról is bőven játszottak, a La Muerte-ről a For The Masses, a You Could Make Me Kill és a When The Dead Walk The Earth masszírozták hallójáratainkat, míg a Rise To Ruin-t a címadó, a Revolt, a Speak When Spoken To, a The War On Stupidity és a kilenc perces Babylons Whores című dalmonstrum képviselte. A kilencven perces koncertet szinte eksztázisban hallgattam végig, ahogy tonnasúllyal döngették szét a hallójárataimat a lassan zúzó betonkemény riffek, a gyorsabb darák és a fület balzsamként simogató dallamos, nagyszerűen kimunkált gitárszólók. A zenészek maximális teljesítményt nyújtottak: JC jellegzetes hangján bömbölte a dalszövegeket, és közben mesterien kezelte basszusgitárját. Agyontetovált mezítelen felsőtestével a látvány terén is erőt sugárzó, tekintélyt parancsoló benyomást keltett. A gitárosok is odatették magukat: Boudewijn Vincent Bonebakker olyan érzéssel pengette a dallamos szólókat, hogy az ember lelke beleborzongott a finom harmóniákba, és Frank-el karöltve a súlyos groove-os riffeket is mesterien tálalták. Ed Warby dobos pedig a színtér egyik legjobb ütőse, itt is elkápráztatta a jelenlévőket zseniális játékával, díszítéseivel. A zenészek nem sokat kommunikáltak a közönséggel, de a zene magáért beszélt ebben a mindent elsöprő másfél órában. A hangzás is kellő erővel, súllyal dörrent míg, ez is nagyban hozzájárult a szinte tökéletes koncertélmény megteremtéséhez. Az év egyik csúcsteljesítménye volt számomra ez a fellépés, és szerintem többen így gondolták a jelenlévők közül. Tavaly is volt szerencsém látni a Gorefest-et a szlovéniai MetalCamp fesztiválon, és a szemerkélő esőben ott is egy fantasztikus hangulatú koncertet adtak. Ha lehet, ez a Kultiplexes buli még jobb volt, a Gorefest ereje teljében van!
  
  Egy csodás koncerteseménnyel zárult az októberi hónap, a Gorefest megmutatta a jelenlévőknek, hogyan kell súlyosan és egyénien játszani a death metalt. Egy maradandó élmény volt, és ehhez hozzájárult a One Man Army tökös rockba oltott thrash metalja, valamint a Before The Fall metalcore-ja és az Archaic thrash csapása is. Még több ilyen színvonalas koncertet kívánok és egy újabb budapesti Gorefest fellépést!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: