hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
lemezajánló [nagylemez]  2007. november 21. szerda   17:12
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Ossian: Örök Tűz
Hammer Records

  Egyszerűen hihetetlen, hogy Paksi Endre még mindig nem fogyott ki az ötletekből! 1986 óta elkészült a 21. album, amely az Ossian név alatt jelent meg, a címe pedig Örök Tűz. Lehet az Ossiant szeretni és nem szeretni, de mindenképpen tiszteletreméltó az elhivatottság.
  Jómagamnak sohasem sikerült a zenekar rajongójává válnom. Annak idején számos alkalommal tettem próbát a zenekar különböző lemezeivel, „csakazértis” módon újra és újra meghallgattam, de egyszerűen nem... Bár van néhány stílusba vágó hazai kedvencem, az Ossian nálam soha sem ütött be. A próbálkozások közben rájöttem, hogy bár maga a zene alapvetően ínyemre való, egész egyszerűen Paksi Endre orgánuma, éneklési stílusa nem fekszik nekem. Különbözőek vagyunk vannak akik istenítik, vannak akik a falra másznak tőle. Engem is ez akadályozott meg, hogy a banda munkásságának rajongójává váljak.
  
  Amikor megkaptam az új Ossian művet, igazából nem voltak illúzióim, egy újabb „próbálkozásként” tekintettem rá. Sejtettem, hogy jó minőségű, kimunkált, jellegzetes heavy metalt fogok kapni, mint ami a csapat alkotásait mindvégig jellemezte, de azt is tudtam, hogy a fentebb említett okok miatt nem lesz áttörés nálam ez a korong sem. És ez valósággá is vált, mind az eleje, mind a vége az előző mondatnak!
  Az album borítója, a booklet, és az egész kimunkálás csodaszép lett! Sallai Péter munkája. Nagyon találó, ahogy a régi Ossian logó tetejéről a borító közepére leszállt turulmadár szögesdrótot feszeget és tép szét.
  A booklet-be belelapozva a dalszövegek komoly meglepetést váltottak ki nálam. Mind pozitív, mind negatív értelemben. Az eddigi (viszonylag sekély) Ossian szövegismereteim alapján tisztában voltam vele, hogy a banda szövegvilága olykor erősen a két véglet között ingázik: vagy hihetetlenül találó és fogós, vagy nagyon cikis... Ez a két véglet az új lemezen is megtalálható.
  
  A lemezt nyitó Világtalan Világ (XXI. Század I.) számot például sajnos az utóbbi jellemzi. A dal alapgondolatai (rejtett diktatúra, megfigyelés és elhallgattatás) találóak és teljesen rendben vannak, de a megfogalmazás nagyon gyenge lett. Ízelítő: Plazma-tévék mélyén érdek-próféták / Lelkük halott régen, csak még nem tudják / Testükben drótok, hangjuk mp3 / Globális Téboly dicshimnuszát hallom vagy DNS-lánc-körtánc, napalm-tüzijáték / Örömtűznek látszó, nukleáris árnyék / Robot-kígyó kínál, műanyagból almát / Keresem az Ember elpusztított álmát.... Mint mondom, nem a burkolt vagy kevésbé burkolt gondolatokkal van a bajom, de ezek a megfogalmazások már kicsit megfekszik a gyomromat... Paksinak azért nem szoktak ennyire elvont szövegei lenni. (Ellenpéldaként ugyanezen dalnál az Arcoddal a falnak, tarkódon a fegyver / Rendre tanít „önként” az Önkény-Törvény-Rendszer részt mostanság akár szó szerint is lehet értelmezni, míg a Hősök sírjánál, álszenten zokog / Tegnapi hóhér, s a Holnap-gyilkosok sorok szerintem alig burkoltan ´56-ról szólnak. Ezek pl. jó részek!)
  
  Zeneileg egyébként teljesen rendben van a nyitószám, húzós gyors riffek, szépen egymásra épített fogós heavy metal témák, és Rubcsics Ricsi pazar szólója élvezetessé teszik a dalt. Aztán következik a súlyos riffekkel indító a Fortissimo, ami megint csak egy jó kis lüktetésű nóta, de a szövegek továbbra is mélyen színvonal alattiak. Ízelítő: Félszívvel semmit: az egészről ennyit / Harcosok Klubja: energia / Vészharang szólhat: köszönöd jól vagy / Fortissimo: az Élet így jó! Endre valahogy nagyon alulmúlja magát, ez elég szomorú egy olyan kaliberű szövegírótól, mint ő. Pedig a gitárosok igazán remek dolgokat bazseválnak össze a dalban, a ritmusszekció is biztos kézzel hozza a kemény alapokat, szóval az ilyen csökevényes tőmondatok helyett megérdemelt volna egy használhatóbb dalszöveget ez az ízletes nóta!
  
  Ezek után az Ösztön-Börtönt már nem is merem részletezni... Ízelítő: A Bűntudat Őrtornyát nézem / Önvédelem, vagy másokat védtem? / Az Önkontroll Reflektorában / Szökni vágyó vágyaim láttam illetve Szavakból riasztórendszer / Elrejtett éned, a végzetes véglet / Tiltásból szögesdrót-hegyek / Őrzöd, vagy véded: ez képtelen képlet. Ezek a látomásszerű leírások annyira nem illenek bele az Ossian világába, hogy egyszerűen nem lehet velük zöld ágra vergődni. Más, eleve elvontabb stílusban mozgó zenekaroknál ez akár pozitívum is lehet, az Ossian esetében viszont nem az! Pedig ennek a nótának is van egy jó kis lüktetése, a refrén szintén fogós, Ricsi itt is fantasztikusat játszik, szóval zeneileg ebbe a számba sem lehet belekötni.
  
  Az eddigi siralmak után szerencsére elmondható, hogy csak a lemez eleje rendelkezik ilyen cikisnek ható megfogalmazással, a többi számra Endre már összekapta magát, és a továbbiakban már csak elvétve találunk szemöldökráncoló szövegrészeket. Az Elmúlás Kertjében című szám egy nagyon szép ballada, erős billentyűjátékkal megtámogatva. A billentyűs hangszereket egyébként a hangmérnök Küronya Miklós kezeli a lemezen, akárcsak a fretless basszusgitárt, amely szintén ebben a dalban hallatszódik ki a legjobban. Lágyan, borongósan indít a nóta, de aztán bekeményedik és riffelőssé válik. A szólók és a „csúszkálós” gitártémák élményszámba mennek. A refrént szintén fogósra sikerült, de sajnos Paksi orgánumát egyszerűen nem tudom elviselni...
  A következő szám a Szívvel-Lélekkel,amely egy nagyon jó kis visszatekintést nyújt az Ossian történetéből (Nyolcvanhatban, elindultam, azóta ott van / Mindenem gitárban-hangfalban-dobban / Mikrofonban, dalban-szóban, dúr-ban, moll-ban / Ezernyi szólam szívemben dobban), tulajdonképpen egy igazi hitvallás ez a nóta. Jó kis fejbólogatós, modern power metal gitártémák, nagyon jó refrén, összességében remek dal! A szólókat meg egyszerűen minden számnál ki kell emelni, mert ezek az új lemez legnagyobb erősségei közé tartoznak.
  
  A Trianon dal kapcsán zeneileg rögtön a Pokolgép Bon Scott Emlékére száma ugrott be, kísértetiesen hasonló a szólógitárral támogatott menetelős téma. És könnyen lehet, hogy nem is véletlen az összecsengés, mert míg Bon Scott-tal a rockvilág az egyik legkarizmatikusabb, legnagyobb hatású frontemberét veszítette el, addig Trianonnal a magyar nemzet szenvedett kiheverhetetlen csapást. A dal nagyon szép és hatásos, a szöveg a gyászolástól a vádolásig terjed.
  Következik a nyitó tétel (XXI. Század II.) folytatása, amely az Életre-Halálra címet viseli. Kicsit jellegtelen bevezetés után súlyos riffek következnek, amelyek a végére még húzósabbra váltanak, de a szép szóló aztán visszavesz a gyorsaságból. Szerencsére a szövegi részek itt már nem sikerültek olyan emészthetetlenre, mint a nyitó tételben, sőt a Másodperc műve és vége a dalnak / Kik nehezen élnek, könnyen halnak / Betevő kenyér, ruha és fedél / Szorgalmas szolga: szavazz és vegyél rész egyenesen zseniális!
  
  Az Alkony Előtt dalhoz hasonlókat már hallhattunk korábban, tipikus Ossian-féle megfejtések. Nem kapja fel rá a hallgató a fejét, kicsit töltelékszagúnak érzem, bár a refrén nagyon jó! A fretless basszgitár mormogása ismét tetten érhető az Egyedül című szerzeményben, szép lassú szám, de ezt sem érzem kiemelkedő tételnek a lemezen.
  Az Álarcosbál viszont újra magasra teszi a mércét, ez egy igazán kiváló alkotás! Zeneileg is nagyon élvezetes témákat kapunk a zenekartól, a szövegi részek pedig szintén kifejezetten találóak. Az álszentségről, hazug megtévesztésről szól a dal, de a legjobban nekem a Színház a világ megmondták, / A vészkijáratot bezárták sorok tetszettek.
  A Szememben A Világ Vagy újfent egy tipikus Ossian szám, nem túl különleges, de élvezetes. A gitárszóló ezúttal is a dal csúcspontját jelenti. A végén kapunk egy kis reszelős részt, finom basszusfutamokkal megbolondítva, de ezzel sajnos elhalkul a dal (amit utálok!), pedig itt még jó megoldások születhettek volna.
  
  Az utolsó tétel Az Idő címet viseli, és számomra talán a legtetszetősebb szöveggel rendelkezik. Az idő múlásának mindenhatóságára, megkerülhetetlenségére, fontosságára hívja fel a figyelmet, mindezt annyira jó megfogalmazásban, amely Paksi szövegírói munkásságának talán csúcspontját jelenti nálam. Szerencsére a kezdeti idegenkedés után ilyet is el lehet mondani a lemezről. Ráadásul így a végére sikerült újra megidézni a zenekar életútját, és jókívánságot a jövőre nézve (Átéltünk és megértünk együtt két évszázadot / Húszra-húzva-huszonegyet: talán egy nyerő lapot... / Legyőzve és messze űzve sok rossz jóslatot / Adjon majd a Jósors áldott, sok-sok szép napot!), szép zárása a lemeznek. Pontosabban a legvégére maradt bónusz nótaként a Gyújtópontban egy 2007-es felvétele, de ezt nem tekinthetjük új szerzeménynek.
  
  Nehéz helyzetben vagyok, nem tudom hogy mit mondjak végszónak az új Ossian lemezről... Az tény, hogy zeneileg eddigi egyik legjobb alkotását tette le a csapat, külön ki kell emelni a két gitáros, Rubcsics Ricsi és Wéber Attus játékát. A hangzás Küronya Miklós stúdiójának jellegzetességeit viseli magán, vagyis nem rossz, de a „védjegynek” számító gitár-zsizsegést még mindig nem sikerült kiküszöbölni. A dalszövegek viszont nagyon kétarcúra sikeredtek, a lemez eleje sajnos olykor az emészthetetlen kategóriába csap át, a közepétől viszont szerencsére kitisztul a kép, sőt egészen a kiváló kategóriáig is eljutunk.
  Lehetséges, hogy Paksi Endre megpróbált kísérletezni egyet ezekkel az elvont, látomásszerű szövegekkel, de szerintem ez nagyon nem jött össze, nem ezt a vonalat kellene erőltetni. Más zenekarnál lehet hogy az ilyenek kifejezetten találóak, de az Ossian-hoz fogós, egyszerű (bár mélyebb mondanivalót is tartalmazó) szövegek kellenek, amelyek rögtön beleragadnak a hallgató fülébe, és nem ingerelnek mosolyra. Szerencsére ilyeneket is megkapunk a lemez folyamán.
  
  Aki a banda rajongója, az a zenekar történek egyik legjobb korongját tartja a kezében. Aki viszont (mindegy mi miatt) sosem szerette az Ossiant, az továbbra sem fogja megkedvelni őket ezzel a lemezzel. Nekem Paksi Endre orgánuma miatt nem tudott soha a szívem közelébe férkőzni az Ossian zenéje, és (ahogy előzetesen sejtettem,) ez az új albummal sem változott meg.
  
  
  Felállás:
  Paksi Endre ének
  Rubcsics Richárd gitár, kórus, vokál
  Wéber Attila gitár, kórus, vokál
  Hornyák Péter dob
  Erdélyi Krisztián basszusgitár
  (Küronya Miklós billentyűs hangszerek, fretless basszusgitár)
  
  Ossian: Örök Tűz
  1. Világtalan Világ (XXI. század I.)
  2. Fortissimo (Teljes erővel)
  3. Ösztön-Börtön
  4. Az Elmúlás Kertjében
  5. Szívvel-Lélekkel
  6. Trianon
  7. Életre-Halálra (XXI. század II.)
  8. Alkony Előtt
  9. Egyedül
  10. Álarcosbál
  11. Szememben A Világ Vagy
  12. Az Idő
  + Bónusz: Gyújtópontban (2007-es felvétel)



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Ossian

 programajánló: 
2019. október 19.
ZORÁN - ARÉNA 2019 (Papp László Budapest Sportaréna)
2019. október 21.
Miyavi a Barba Negra klubban
2019. október 27.
Street Sects, Fixateur Externe, Der Zunder a Durerben (Dürer Kert - Budapest)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Born Again: Mesevilág
Agregator: Semmiből – A Semmin Át
Impovizatív jazztechno performansz Szipka-loops új lemeze
Frank Blackfire: Back On Fire
Megjelent a Quimby 25 éves születésnapi Aréna koncertje DVD-n
Megjelent a Tárkány Művek negyedik nagylemeze: Magyar konyha támad
Sabaton: The Last Stand
Roar: Délibáb demo
Borbély Mihály: Polygon - Theodosii Spassov, Lukács Miklós, Dés András
 kiemelt 
Miyavi a Barba Negra klubban
  
Október 21-én ismét Budapesten, a Barba Negra Music Clubban játszik a hazánkban is népszerű japán zenész, Miyavi

Street Sects, Fixateur Externe, Der Zunder a Durerben
LIVING-LOVING - Müller Péter Sziámi életHű koncertje
Loudness: heavy metal legenda a Durer Kertben
A Sportarenaban lesz tavasszal a Parkway Drive
 friss hozzászólások 

VII. Rogues Of The Seven Seas (Rumproof, Stetl, Zinfield, LochNesz, MegaHertz) (3)
A rock ötven árnyalta - The Dead Daisies (2)
Satyricon, Suicidal Angels (3)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 magor    the gentle storm    lara stone    anna murphy    robert downey    tower heist    miserium    simai kristóf    thin lizzy    exhumed    eron mezza    moby    corrosion of conformity    ghost brigade    sc.art    szokolay-dongó balázs    vreid    lourdes    carlos santana    shyamalan    deathcore    amanda seyfried    helia    chris pontius    pintér csaba  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2019 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!