beszámoló [koncert]  2007. november 22. csütörtök   15:47

nincsen hozzászólás

  Idilli időjárás vezette fel nagy nemzeti ünnepünk napján megrendezett Watain koncertet: koromsötétben, csípő hidegben battyogott a Blue Hell felé az a pár tucat ember, akik barikádépítés vagy otthonülés helyett csiszolatlan, zord fekete fémre vágytak. Hogy a fekete mellett más „színezete” nem lett az estnek, arról az Impiety sajnálatos buszbalesete „gondoskodott”; a szingapúriak fellépésének elmaradását méreggel vegyes szomorúsággal konstatáltam, ugyanis jó lett volna élőben is megtapasztalni horzsolóan durva thrash/death ötvözetüket.
  
  No, de nem volt sok időm a búsongásra, a Blue Hell bugyrába érve szinte rögtön belekezdett a Fagyhamu. Van pár minőségi black metal bandánk (Witchcraft, Ater Tenebrae, Vorkuta), s e koncert után elmondhatom, a Fagyhamu is beleillik ebbe a sorba. Hangzásuk a stílusnak megfelelően nem volt túlpolírozva, a riffek jóleső teltséggel, „zömökséggel” zúgtak az erősítőkből, jól idomulva a jobbára menetelős, középgyors témákhoz. Persze volt példa gyors darákra is, de inkább a hangulatra utaztak, a színtiszta nyers gorombasággal szemben. A koncertet egyhelyben állta végig a csapat, semmiféle érzelem nem mutatkozott rajtuk, igaz, hogy is állna egy black metal brigádnak a publikummal szembeni (túlzott) kedélyesség?! A hab a tortán a Darkthrone Under A Funeral Moon remekül előadott feldolgozása volt, amely egy kicsit felélesztette a bandát addig állva figyelő közönséget. Jó úton jár a Fagyhamu, remélhetőleg látjuk még egymást a közeljövőben.
  
  A Watain rendesen adott a külsőségekre: a szokásos arcfestés mellett némi művért is magukra kentek, úgyhogy aki vizuális kielégülésre is vágyott az audiális örömök mellett, duplán jól járt ezzel a koncerttel. Én mindenesetre bizalommal tekintettem a külcsín mögé, mivel egy ízben már láttam a svédeket (a Dissection előtt 2004-ben), s akkor meggyőzött a színpadi teljesítményük. Most sem volt másként, sőt, hangulat tekintetében ez a fellépés felülmúlta a három évvel korábbit hiába, más előzenekarként, s megint más főbandaként játszani. Másra persze nem nagyon számíthattunk tőlük, mint északi, jeges fekete fémre, jó-de-lehetne-jobb-is dalokba ágyazva. Nem tartoznak a stílus legnagyobbjai közé, de hoznak egy biztos szintet, amelynek a végeredménye abszolút élvezhető. A Casus Luciferi pár sötét tirádája, s az idei Sworn To The Dark szinte teljes egésze képezte a műsort, szembe (illetve fülbe)tűnő volt, hogy az újabb nóták mennyivel kidolgozottabbak, kerekebbek, mint a régebbiek. Meglepetésemre egy Dissection feldolgozást (Somberlain) is játszottak, ám ez (melodikus volta miatt) véleményem szerint nagyon eltért a Watain által képviselt morbid világtól, szinte felüdülést jelentett a saját témák mellett. Nem tudom előrébb, milyen volt a hangzás, de a leghátsó sorból arányosan szólt minden, igaz, szigorúan a megszokott necro-hangzás keretein belül. Jó koncertet adtak, bár számomra a koncert átélésének felhőtlenségét nagyban befolyásolta a bevezetőben említett esemény. Ez persze nem a Watain hibája, mindent megtettek a feledtetésért, de most ez részemről legalábbis nem sikerült.
  
  Ezt leszámítva, nívós underground eseményről térhetett haza az a pár tucat ember, akik (mint tudjuk) barikádépítés és otthonülés helyett a Blue Hell-be való ellátogatást választotta.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: