beszámoló [koncert]  2007. november 20. kedd   14:16

nincsen hozzászólás

  Miután meghirdetésre került az új Avalon rock-klub megnyitása, sokan felkapták a fejüket, és érdeklődéssel tekintettek az új szórakozóhely kínálatára. Egyrészt természetesen mindig izgalmas egy friss koncerthely létrejötte, akik talán a meglévők mellett további jó bandákat, jó koncerteket tudnak leszervezni. Másrészt pedig véleményem szerint a szórakozóhely jellegre is szükség volt, mert bár a jelenleg ismert és bejáratott klubok is hellyel-közzel kielégítik az igényeket, de a zenei kínálat sokszor elég siralmas képet mutat. A rockbulikban-rockdiszkókban napestig az általam „fosrock-nak” nevezett, „magyar proletár-rock gyöngyszemeit” nyomatják, ami persze szintén kielégít egyfajta igényt, de aki konkrétan metalzenékre, azokból is az igényesebb vagy zúzósabb fajtára szeretne bulizni, azok számára nagyon vékonyka a választék... Épp ezért velem együtt sokan tekintettek várakozással az Avalon klub zenei ajánlatára is, hátha ez a „piaci rés” is betöltésre kerül az új hely által.
  Az Avalon klub rögtön komoly fába vágta a fejszéjét, ugyanis első rendezvényüknek rögtön az Edguy koncertjét szervezték le, akik Németország, sőt most már talán egész Európa egyik legnevesebb heavy metal bandája. Előzenekarként a magyar Helloween tribute banda, a Keepers Of Jericho lépett fel, szóval minden tényező adott volt arra, hogy az Avalon rögtön egy nagy sikerrel avassa fel magát.
  
  A klubhoz megérkezve és ott körülnézve összességében pozitív benyomás ért. Maga a hely nagyon igényes, barátságos hangulatú, konfortérzetet biztosító. Bár egykori disco létét nem mindig tudná letagadni, erről árulkodik néhány disco-gömb a koncertteremben. De a berendezésre, a kényelemre láthatólag komoly hangsúlyt fektettek. A biztonságra is, ugyanis a hasonló helyeken megszokottnál jóval több biztonsági őr, sőt még kamerák is vigyázzák a szórakozók nyugalmát.
  Az Avalon klub komoly hátrányának tekinthető a Halálf.sza-alsón történő elhelyezkedés, amit viszont a Blaha Lujza térről induló ingyenes, közvetlen buszjáratok indításával igyekeznek kompenzálni. Talán még csak egy korai „gyerekbetegségről” van szó, de elsőre a beengedés is elég gyenge lábakon mozgott, főleg a ruhatár lassú tempójának köszönhetően. Így elég sokat kellett fagyoskodni a hidegben, mire végre be lehetett szabadulni az épületre. A fagyoskodók azért így is megtalálták a szórakozásukat egy barátságos cica személyében, aki fekete-fehér bundájában, és az Immortal-ra emlékeztető „arcfestésében” maga volt a megtestesült blekkmetál, ehhehe...
  
  Hamarosan elkezdődött a Keepers Of Jericho koncertje, akiktől egy jó kis Helloween bulit várt el az érdeklődő közönség. A csapat a „Tökfejekre” jellemző komolytalansággal és poénkodással szökkent a színpadra, ami nem is lenne baj, ha valóban lehetne poénnak és jópofának venni, amit csinálnak... De a gond az, hogy őszintén szólva ennél szánalmasabb, fostalicska produkciót már nagyon régen nem láttam, tényleg ultragáz volt!
  A zenészek még úgy-ahogy lejátszották a Helloween témákat, szóval ez még elfogadható lett volna. De az énekes minden határon túlmenő gyökér, ripacs viselkedése már egyszerűen bicskanyitogató volt! A gyökér konferálás és beszólások, idióta maszkok, flitteres ruhák, homoerotikus mozgáskultúra, a gitárosok „szexuális izgatása”, seggmutogatás, folyamatos ripacskodás, színpadon való vedelés már olyan szinten irritálóak voltak, amelyet egyetlen valamirevaló banda sem engedhetne meg magának! Jobb lenne, ha Világi Zoli inkább visszaülne a Demonlord dobok mögé, mert ez így ocsmány volt! Nem is pazarolnék több szót erre a botrányosan SZAR koncertre, mert még ennyit sem érdemelnek meg.
  
  Inkább jöjjön az Edguy, akikről ugyan szintén elmondható, főleg Tobias Sammet énekesről, hogy ők sem vetik meg a folyamatos színpadi hülyéskedést, poénkodást, de ezt mégis sokkal minőségibb módon tálalják. A haját vesztett Tobias szerencsére a humorérzékét nem vesztette el, így valóban egy hangulatos előadással örvendeztetett meg minket az Edguy, ami a húzós számokban és a jópofa közjátékokban is bővelkedett.
  A koncerten főleg legutóbbi albumok sikerszámai kaptak helyet, a rajongók mohón falták a Sacrifice, Babylon, Vain Glory Opera, Tears Of A Mandrake, Lavatory Love Machine, Superheroes, Save Me, Fucking With Fire, Mysteria dalokat. Tobias kiválóan tud bánni a közönséggel, ő egy remek kvalitásokkal rendelkező frontember, ráadásul még az öniróniát sem veti meg, ami külön örvendetes tulajdonság. Például a Vain Glory Opera számnál elmesélte, hogy a szám témáját a Europe Final Countdown-ból nyúlták és tényleg! Aztán a jól ismert The Trooper dalt is meglobogtatta előttünk a banda, ami különösen nagy sikert aratott. Úgy látszik, hogy nálunk egy Maiden szám előhúzása egyenes utat jelent a sikerhez bármilyen banda esetében... (lásd tavaly Beyond Fear Flight Of Icarus)
  
  Tobias Sammet sokat kommunikált a jelenlévőkkel, a maga mókás kommentárjaival megénekeltette a nézőtér jobb és bal oldalát, szurkálódásai célpontjában pedig főleg a dobos Felix Bohnke állt. De most is sikerre vitte azt a jól bejáratott módszert, ami már a legutóbbi Pecsás Edguy koncertet is jellemezte, vagyis hogy a nemzeti önérzetre alapozva gerjeszt hangorkánt. Ezúttal az amerikai turnéjuk állomásainak közönségét kellett lenyomni hangerőben, amit bizony nem hagyott annyiban egyetlen jelenlévő sem, így aztán mindenki alaposan kieresztette a hangját. Ja, és ha már a hangnál tartunk. Előzetesen legendákat zengtek az Avalon csúcs-szuper hangtechnikájáról, és ehhez képest... kicsit csalódás volt. Nem mondom, hogy rosszul szóltak a koncertek, mert ez egyáltalán nem igaz, de kissé „koszos” és masszás volt a sound. De az is lehet, hogy a nagy hírverés miatt voltak túl magasak az elvárásaim...
  Jens, Dirk és a többiek jókedvűen játszották a power dallamokat, valamint ők is folyamatosan biztatták a rajongókat. Látszott, hogy a banda nagyon élvezi a showt, és a hangulatot, amelyet a magyar közönség biztosított számukra. Számomra meglepő módon Tobias Sammet nagyszabású metal-operájából, az Avantasia-ból is eljátszották a címadó tételt, a koncertet pedig a King Of Fools zárta.
  
  Véleményem szerint az Edguy koncertje remek nyitány volt az újszülött Avalon klubnak, reméljük további jó koncerteket is átélhetünk majd itt. Az előadás után rögtön hazaindultam, így sajnos nem volt lehetőségem megtapasztalni, hogy a rockbulik szempontjából milyen felhozatalt kínál az Avalon. De a koncepció (és a későbbi tapasztalatok) alapján főleg a heavy és power metal dominálnak náluk, szóval aki koncertek után szívesen maradna még egy kis „sárkányölésre”, azoknak megfelelő választás az Avalon. Igényes, korrekt hely, biztosan meg fogunk még ott többször fordulni.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: