beszámoló [koncert]  2007. november 10. szombat   13:46

nincsen hozzászólás

  Rypdal és triója a Skywards fantáziánkat erősen megmozgató koncertet adott a Millenárison.
  
  A norvég és az európai jazzszíntér meghatározó alakja Terje Rypdal nemcsak gitárosként alkot maradandót, hanem a kortárs komolyzenében mint komponista is meghatározó. Pályája során olyan nagy nevekkel dolgozott együtt, mint George Russel, Jan Garbarek, vagy Lester Bowie. Emellett a kortárs komolyzene kiemelkedő nagyságaival, Ligetivel és Pendereckivel is számos felvételen és lemezen szerepelt együtt.
  
  Rypdal a hetvenes években Odyssey nevű zenekarával vált híressé. Számos csodálatos lemeze mellett meg kell említeni Ketil Bjornstadt zongorista, tettestársa nevét is akinek vizizenéi közül a The Sea I. & II.-n szerepel. A gazdag effekt használatnak köszönhetően gitárja jellegzetes hegedűhangon szól, de játéka is hasonlít az említett hangszer kezeléséhez. (Forrás: Guiness Jazz zenészek lexikona, Kossuth, 1993).
  
  Kompozícióiban nagyon egyedi, csak rá jellemző hangzásvilágot alakított ki. 1997 óta leggyakrabban a Skywards nevű triójával koncertezik. A Millenárisra Stale Storlokken billentyűssel Paolo Vinaccia dobossal érkezett.
   A koncert szinte percre pontosan kezdődött, a színen zenésztársai kíséretében terjedelmében erősen Buddha szoborra emlékeztető Rypdal jelent meg és foglalt helyet, hát mi is követtük a példáját, és minden idegszálunkat a várható hangorgia irányába fordítottuk. Rypdal nemcsak zenész, hanem egy igazi hangképfestő, aki egyedi gitárjátékával olyan hangulatot tud varázsolni, ami szinte kézzel érinthető, olyan művész, aki akár a csendet is képes megzenésíteni két akkordban.
  
  A dobos és a billentyűs játszani kezdett, a bejátszott hangeffekteknek köszönhetően egyből az Északi Tenger partján találhattuk magunkat fél méterrel a föld felett lebegve, egy leheletfinom dobjáték szárnyán. A bevezető kicsit hosszúra sikeredett, a zenekartagokkal együtt mi is türelmesen vártuk, hogy a Mester elkezdjen játszani. Sajnos erre várni kellett, mert valami technikai probléma léphetett fel, Rypdal élénk konzultációba kezdett egy technikussal, akik percekig sürögtek-forogtak körülötte, és Rypdal is csak matatott és matatott. Mi meg vártunk türelmesen, mert várakozás közben a két zenésztárstól olyan finom hangulatos zenét kaptunk, amire valójában számítottunk. Aztán végül elérkezettnek tűnt a pillanat, a technikusok is eltűntek, a Mester is mintha gitárt akart volna ragadni, aztán mégsem. Így hát tovább élveztük Paolo Vinaccia dobos nagyszerű játékát, akinek nem csak a zenéjét lehetett élvezni, hanem az alázatos, érzékeny, a hangszerével, a zenével együtt élő muzsikus gesztusait is. A billentyűs Stale Storlokken játékával pedig megfelelő aláfestést adott a zenének. Aztán úgy tűnt, Rypdal úr is sikeresen összeszedte magát, és itt-ott megcsillogtatta tehetségét, elkezdett egy-egy gitárszólót, de aztán hamar abbahagyta, inkább instrukciókkal látta el a zenekar tagjait. Ekkor a közönség kezdeti kiszivárgása már konkrét kivonulássá fajult, aminek az okát én tulajdonképpen máig nem értem, mert a trió Rypdal nélkül is erős négyes fölé fölé teljesített.
  
  Az alig egy órás játék után a trió követte a közönség példáját és kivonult, Rypdal urat a dobos segítette le a színpadról. Pár perces várakozás után megjelent egy hölgy a színpadon, aki a zenekar nevében elnézést kért és közölte, amit már mi is sejtettünk: Terje Rypdal egészségi állapota miatt nem tudja folytatni a koncertet.
  Nem éreztem magam sem becsapva, sem megalázva, ami előfordul egy-egy csapnivaló, kamu, a közönséget semmibe vevő produkció láttán, legfeljebb a fantáziámat mozgatta meg ez az este, hogy elképzeljem, vajon hogyan is alakult volna a koncert Rypdal úrral. Innen az underground-ból is kívánom a Mesternek és magunknak, hogy ezek után még számos kárpótlásra legyen alkalmunk itt a Millenárison, vagy bárhol ezen a világon

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: