szerző: MóniSziámi 2002 január 1, Trafó Kortárs Művészetek Háza
”Jön az új élet, és elkezd téged, mint ha te kezdted volna el”
(new life, new possibilities)
Valahogy így kezdődött el a 2002-es év. Egyetlen újévi fogadalmamat, hogy elsején elmegyek a Sziámira, sikerült betartani. Évkezdésnek nem rossz, remélem a folytatás még jobb lesz.
A Trafóba mindig szívesen megyek, ez a hely szinte mindenfajta kulturális igényt kielégít. Egyébként nemrég tudtam meg, hogy csak 98 óta működnek, és ilyen kevés idő alatt igazán színvonalas művészeti központtá nőtték ki magukat. Főleg az Euroconnections-ra járok sokat, ahol általában egy francia és egy magyar zenekar szokott fellépni, bár a legutóbbi kicsit rendhagyó volt (nem emlékszem magyar zenekarra). Persze színházat, táncot és kiállítást is szívesen nézek meg itt, olyan darabokat is lehet itt látni, ami tényleg ritkaság. Már ezért is érdemes leszállni a 4-es 6-os-ról az Üllői úton, és balra fordulni ( a Trafó egyik megközelítési útvonala). Most, hogy a volt Tütü Tangó is ide költözött, és Trafó bár Tangó néven működik, már szinte minden napra akad valami program, ha más nem, egy kis Tilos rádió party Palotai közreműködésével. A hely nagy előnye, hogy az árak sem olyan borzasztóak, a mellékhelyiségek tiszták, és persze teljesen emberiek a körülmények, ahogy egy zenés-táncos-színházas helyhez illik.
A mostani koncertet a bárba hírdették meg, de végül a nagyteremben tartották, bár nem lett volna szükség ekkora helyre. Sajnos érthető okokból nem tolongott a tömeg, és aki eljött, az sem mutatta a szokásos lelkesedést. Be kell látni, hogy Szilveszter után nem számíthatunk másra.
Érkezésemkor Cadik mesterkedett lemezeivel, majd elég nagy késéssel megjött Leó. Őt (aki egyébként Menyhárt Jenő fia) már láthattuk a Változás fesztiválon, ahol R. Romanowski néven lépett fel másodmagával. Most egyedül jött, illetve egy gitárral. Úgy láttam, hogy a legtöbben nem ismerték, sőt azt hitték, hogy Müller Péter fia (valaki meg is kérdezte tőle). Nem volt rossz a koncert, de nem is találtam benne semmi különlegeset, vagy olyat, ami miatt érdemes lett volna megmozdulnom. Néhány szám után egy lány is megjelent a színpadon, ő is énekelt egy kicsit, majd Leó is még egy kicsit, aztán vége lett a koncertnek. Néhányan megtapsolták, de igazából nem aratott frenetikus sikert.
Nemsokára, néhány órás csúszással elkezdődött végre a Sziámi koncertje. Elég vicces (vagy inkább szomorú), hogy a színpadon néha többen voltak, mint a színpad előtt, és ezért egyáltalán nem lehet a zenekart hibáztatni, hiszen ők a megszokott magas színvonalon teljesítettek. A közönség nem nagyon akart az eddigi kissé lagymatag hozzáállásán változtatni, de szerencsére akadt néhány aktívabb bulizó is. A zenekar egy régi URH-val kezdett, majd játszottak néhány újabbat is, de főleg a régi, viszonylag ismert számokat. Müller Péter a langyos hangulat ellenére sem adta fel, de a többiek sem, zenéltek, viszonylag sokat és jól. Egyébként nemrég jelent meg egy új lemezük, Mr. Pornowski előkerül címmel, de ezen a téren úgy látszik, nagy a titkolózás, mert semmit nem játszottak róla. A koncert vége felé az addig háttérből figyelő Bárdos Deák Ági is feltűnt. Két számot énekelt ( az egyikből sokadszorra megtudhattuk, hogy „csak az megy át a hídon, aki mindent megbocsájt”), bár félt, hogy nem fogja tudni a szöveget, de ment neki. Őt egyébként mindig csodálom egy kicsit, olyan erős kisugárzása van, hogy még így női szemmel is megfog. A közönség azért annyira nem volt rossz, hogy szó nélkül hagyták volna elmenni a Sziámit, így egy kis ráadást is hallottunk. Utána bezárták a nagytermet, és aki még bírta, a bárban táncolhatott Cadik zenéjére.
Szóval ilyen (is) tud lenni egy január elsejei koncert.
13:29
