hosting: Hunet
r40
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2007. október 29. hétfő   11:26
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Folk & Troll fesztivál
2007. október 22, A38 hajó

  A finn Korpiklaani koncertje mindig a szezon egyik legjobb bulijának ígérkezik, és mivel esztendőről esztendőre fellépnek nálunk, így folyamatosan sikerrel pályáznak az év koncertje verseny toplistájára. Idén már láthattuk őket a Metalmania fesztiválon, és hogy újra tiszteletüket tették hazánkban, egyértelműsíti azt, hogy a magyar közönség kitüntetett figyelmet kap a finn zenekar részéről. Ez érthető is, hiszen a magyar rajongók minden alkalommal kiváló közönségnek bizonyulnak, a Korpiklaani tagjai egész biztosan mindig remek emlékekkel utaznak el tőlünk. Valószínűleg most sem történt ez másként, mert az eddigi fellépések kiváló hangulatának és színvonalának méltó folytatása volt a mai buli. Ráadásul egész komoly fesztivált rittyentettek a Korpiklaani köré, velük együtt 6 fellépő műsorát tekinthette meg az érdeklődő közönség a Folk & Troll fesztivál keretében.
  Jómagam a The Moon And The Nightspirit színpadra lépésével csöppentem be a rendezvényre, így az első két fellépőről, a Dyas-ról és a Yava-ról nem tudok nyilatkozni. A The Moon And The Nightspirit egy hangulatos előadással rukkolt elő, ők akusztikus hangszereléssel játszanak valódi népi ihletésű dalokat, amelyek az ősi magyar dallamvilágot, amolyan sámánisztikus révületet idéznek meg. A két ütősre és akusztikus gitárra épülő zenei alapra Tóth Ágnes énekelt rá andalító hangon, legtöbbször szöveg nélküli dallamokat. Érdekes, meglehetősen egyedi zene volt, amit a The Moon And The Nightspirit-től hallhattunk, szerintem sokak tetszését kiváltotta.
  
  A Dalriada neve immár megkerülhetetlenné vált egy efféle folk-metalos rendezvényeken, így természetesen a soproni csapat is képviseltette magát. A tavalyi Korpiklaani előtt is remek koncerttel örvendeztette meg a jelenlévőket a Dalriada, és idén sem volt ez másként. Öröm látni, hogy a koncerthangulatba eddig is példás módon beleélő, és bőszen hajat pörgető Laura már a színpadon is sokkal oldottabban mozgott, valamint lehajolva kommunikált, pacsizott az első sorokkal. Szóval látható a fejlődés, csak így tovább, ezúton is gratula neki!
  A frontemberi tevékenységet és a konferálást azért továbbra is Ficzek András látta el, a banda pedig összeszokott gépezetként terjesztette elő a jobbnál jobb dalokat. A Vérző Imával kezdtek, de az összeállításban a legjobbnak mondható Jégbontó album dalai voltak túlsúlyban, erről a Galamb, Védj Meg Láng 1. rész, Téli Ének, és az Árpád-házi Margit Balladája került elő. Természetesen a legfrissebb Kikelet lemezbe is beletekintést nyerhettünk a Szentföld és a Tűzhozó erejéig. A koncertet a Walesi Bárdok két tétele zárta, Andris pedig bejelentette, hogy jövőre újabb nagylemez várható.
  Ezúttal is kiváló Dalriada koncertnek lehettünk tanúi, ami nem is csoda, hiszen ez a banda gyenge alkotást még nem tett le az asztalra! Noha némi hamiskás ének még most is becsúszik, de látszik, hogy ezen a téren is sokat fejlődtek. Például néhány énekdallamot picit átformáltak olyan módon, hogy élőben is kiénekelhető legyen.
  Azért is különösen vártam ezt a mai koncertet, mert az A38 hajó legendásan kiváló hangtechnikájával végre már egy igazán jól szóló Dalriada koncertre számítottam. Ez szerencsére teljesült is, és bár a szinti hangja néha összemosta a hangszereket, a végére már minden tökéletes volt.
  Egyébként minden szempontból a legtökéletesebb Dalriada koncerttel a Magyar Szigeten találkoztam, ahol meglepetésemre elképesztően jó hangzást állítottak össze ennek az élőben jól még sosem szóló zenekarnak, valamint a maratoni hosszúságú fellépés során szinte minden dal előkerült, amit valaha koncerten játszottak. Szóval nálam ezt a Magyar Szigetes élményt nem nagyon lehet überelni, de a mai buli is elsőrangú volt.
  
  A Kivimetsän Druidi neve nekem nem csengett ismerősen, de úgy látszik nálunk mégis sokan kedvelik a zenekart, hiszen óriási üdvrivalgás fogadta őket, valamint többen a szövegeket is együtt énekelték a csapattal. Érdekes társulat voltak, a szintis blekkmetálos arcfestéssel és csuklyában lépett színpadra, több tag Ensiferumos harci díszben feszített, valamint egy gótikus kinézetű énekesnő is tartozik a bandához. Zeneileg nem könnyű körbeírni őket, a már említett Ensiferum-ra jellemző pattogós, pörgős harci indulók és hörgős/károgós ének, valamint zakatolós thrash riffek, illetve némi pogány black metal hatás mind megtalálhatók a Kivimetsän Druidi alkotásaiban. A zord énekhang mellé a tűzvörös hajú hölgyemény szolgáltatott dallamos, esetenként áriázós éneket.
  Hamar rá lehetett hangolódni a zenére, a közönség lelkesen fogadta a finn banda aprítását. Látszott, hogy a lelkesség a színpadon is jelen volt, a félmeztelenül nyomuló basszusgitáros különösen élvezte a rajongókkal való kapcsolattartást, még sört is elfogadott tőlük. Az énekesnő elsőre amolyan jégkirálynőnek tűnt, ahogy illegette magát a deszkákon, de aztán hálás mosoly keretében ő is lehajolt a közönséggel pacsizni, szóval végül belőle is sütött a jókedv. Ő egyébként egy kisebb szólóblokkot is kapott a koncert vége felé.
  A kezdeti tudatlanságom ellenére nekem bejött a Kivimetsän Druidi előadása, és a stabil hazai rajongóbázis mellé valószínűleg további tagokat is toborzott a zenekar ma este. Élvezetes, zúzós produkció volt, sikeresen megmozgatták a nyakcsigolyákat. Egyedül az énekesnő alkalmankénti áriázásai rontottak kicsit az összképen (legalábbis nálam), de a dallamos éneke viszont egyéniséget ad a bandának. Reméljük legközelebb is hasonlóan sikeres koncertet adnak majd nálunk.

  Következett az est attrakciója, a Korpiklaani, akikre nagyjából teltház volt kíváncsi az A38-on. A banda ismertsége és megbecsülése az egekben van nálunk, nem csoda, hogy imádnak Magyarországon koncertezni. Az év eleji Metalmania-s fellépésük sajnos önhibájukon kívül meglehetősen szűkösre sikerült, de most itt volt az ismétlés lehetősége. Már elhelyezték Jonne szokásos szarvasagancsos mikrofonállványát, tehát mindenki feszülten várta a kezdést. Némi introt követően színpadra ugrott a zenekar a Journey Man-nel, és megkezdődött a bulizás! A hangzás mindvégig tökéletes volt, így semmi sem gátolta a koncert élvezhetőségét. Persze a nyomulás is megindult, kavargott a nézőtér. Volt aki táncolt, volt aki hajat rázott, volt aki ugrált, szóval mindenki megtalálta a hangulatához és vérmérsékletéhez illő mozgáskultúrát. Sőt, a közös ugrálások kihatottak az egész hajó stabilitására, szóval a szó szoros értelmében falrengető hangulat uralkodott a koncerttéren.
  A Korpiklaani társulata vigyorogva húzta a talpalávalót, amely jórészt a 2005-ös Voice Of Wilderness és a 2006-os Tales Along The Road albumok nótáira épült. Ezúttal viszont a legfrissebb lemezről, az idén megjelent Tervaskanto-ról is az átlagosnál több dal került a műsorba, szóval a setlistben elhangzott néhány különlegesség. A Korpiklaani, Veriset Aparat, Happy Little Boozer, Tuli Kokko, Cottages & Saunas, Ryyppajaiset, Tervaskanto, Palovana, Hunting Song dalokat játszották az említett kiadványokról, de persze a Spirit Of The Forest című debütalbum is megidézésre került a Wooden Pints és Pellonpekko nótákkal.
  
  A legőrültebb tag kétségtelenül a gitáros/énekes Jonne, akinek az ábrázatáról egy erdőirtó láncfűrésszel sem lehetett volna levakarni a huncut vigyort. Ő aztán részt vett mindenben, a súlyos headbang-elésben, a színpadi mókázásban, sőt gitárját letéve jobbra-balra szaladgált fékeveszetten a deszkákon. A gitáros Cane és a hegedűs Hittavainen is rendesen bemozogták a színpadot, utóbbi még egy kisebb szólólehetőséget is kapott. Hasonló kiállás megillette a tangóharmonikás Juho-t is, ő szintén előadott egy hangulatos szólót. Bár önmagában egy ilyen harmonika-muzsika még Lakodalmas Lajos műsorában is elférne, itt azonban kellemes pihenés volt ez a sok nyomulós szám között. Juho egyébként úgy tűnik nagyon hangulatember, mert olykor a hajpörgetésig bele tudja élni magát a zenébe, most viszont csak méla ábrázattal ácsorgott a posztján. Jarkko Aaltonen basszusgitáros sem az a sokat mozgó típus, viszont belőle sugárzott a jókedv, fülig érő mosollyal nyugtázta a közönség lelkesedését. Érdemes még megemlíteni a dobos Matti Johanssont, aki a lemezeken cifrázás nélkül, meglehetősen egysíkú módon, bár ízletes dobtémákkal szerepel, a koncerten viszont hozzápakolt pár ügyes pörgetést és némi cifrázást, valamint nem kegyelmezett a duplázónak sem.
  A buli végén előkerült a legendás Beer Beer, amely során Jonne sört osztogatott a közönségnek, a Midsummer Night-ot pedig már gitár nélkül, egyenesen az első sorok arcába énekelte. A legvégén még utoljára ivásra buzdított a csapat a Let´s Drink képében, majd hosszas búcsúzkodás, és pacsizás keretében véget ért a koncert.
  Bár a fentebb ismertetett setlist, amelyben minden fontosabb szám szerepel, és a ritkaságszámba menő új dalok impozánsnak tűnnek, de valójában a csapat így sem játszott többet 1 óránál, ami tőlük azért egy kicsit vékonyka. 2-3 nóta még bőven elfért volna, például az egyik nagy slágerré kinőtt Under The Sun, de szívesen meghallgattam volna a 2006-os lemezről a Rise és a Kirki dalokat is. Na mindegy, annyi viszont biztos, hogy ezúttal is egy bombasztikus Korpiklaani koncertnek lehettünk tanúi, a többi fellépő zenekarral karöltve pedig összességében egy kiváló est volt a mai. De már így is sokat firkáltam, szóval „let´s drink!”



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Korpiklaani

Dalriada

 programajánló: 
2024. június 16.
Coldplay Live in Budapest
2024. június 17.
Bring Me the Horizon koncert a Budapest Parkban
2024. június 18.
Hatebreed + Crowbar a Durer Kertben (Dürer Kert - Budapest)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Sting varázslatos estje Budapesten
The Dead South és Corb Lund fergeteges budapesti koncertje
Winger
Megadeth, Archaic
Charlotte Sands: Egy felejthetetlen koncert az Analog Hallban
Palaye Royale és Halflives a Barba Negrában
Bruce Dickinson, DivideD
Esti Kornél Fesztivál a Budapest Parkban
Akik házibulit csaptak az MVM Dome-ban: a Depeche Mode
Suicidal Angels, Fusion Bomb, Crimson Fire
 kiemelt 
Thy Art Is Murder, Fit For A King, Knosis: nyári katlan-core a Barba Negrában
  
Súlyos deathcore / metalcore hármas fokozza majd a katlan hőséget a budapesti nyár közepén: július 4-én este a Thy Art Is Murder és a Fit For A King már jól ismert produkciója mellett most egy különleges japán projekt, a Knosis is bemutatkozik majd a Barba Negrában

Hatebreed + Crowbar a Durer Kertben
Új dalokkal tér vissza Richie Kotzen a Dürer Kertbe
Júliusban kétnapos koncept eseménnyel érkezik az INOTA Focus az erőmű Turbinacsarnokába
Bring Me the Horizon koncert a Budapest Parkban
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 tom cruis    halott pénz    alba hyseni    rubicon    sex pistols    godflesh    jack black    sepultura    galla miklós    el pollo loco    toxic waltz    volt 2001    sonny and his wild cows    cseh tamás    goodbye darjeeling    michael bublé    jorge salán    the burning aces    hobo    ben barnes    heidenfest    igor    bedlam    zack snyder    sherlock homes  

r45
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!