beszámoló [koncert] 2007. október 26. péntek 15:39
nincsen hozzászólás
szerző: BandiCarl Palmer Band 2007. október 14. A38
Az Emerson, Lake and Palmer legendás dobosa látogatott kis hazánkba, a Balkán kapujába, az Artemovszk 38 hajóra, hogy szétüssön mindent, ami szétüthető.
A Mester az ELP legjobb dalaival érkezett, köztük egy komplett Egy Kiállítás Képeivel, melyeket gitár-basszus-dob átiratban tárt a közönség elé. Ez izgalmas zenei utazásnak-kísérletezésnek tekinthető, ha belegondolunk, hogy a legendás ELP jellegzetessége a kitűnő dobjáték mellett Keith Emerson utánozhatatlan orgonaszólói. Ezért kellő önfegyelemmel, némi tartózkodással és fenntartásokkal közelítettük meg a Hajót ezen az estén.
A Band legénységét Palmer mellett Paul Bielatowicz gitáros és Stuart Clayton basszusgitáros alkotja. Dicséretreméltó az Öreg törekvése, hogy magát fiatal és tehetséges muzsikusokkal veszi körül (belegondolva jogos, mert pl. a rocktörténelem egyik alapvetését a Muszorgszkij-átiratot az Egy kiállítás képei-t huszonévesen vágták a közönség képébe, és ott is maradt egy életre). Ez a gitáros srác viszont szemtelenül fiatal, legfeljebb húsz éves lehet, hát kíváncsian álltunk az est elébe, hogy hogyan fog megbirkózni ezzel a feladattal.
A közönség elég vegyes, mégis homogén képet mutatott: ötven körüli házaspárok tizenéves fiaikkal, teljesen úgy, mint amikor a Black Moon turné idején a megboldogult Sportcsarnokban játszottak ezelőtt tízen x évvel ezelőtt, mikor jelen sorok írója szintén tízen x éves volt és a drága jó szülei rángatták el erre a koncertre Szóval Szülői Értekezlet fíling megvolt, mint a 60-70-es évek nagy sztárjainak koncertjein általában.
A Sportcsarnokbeli koncert emléktöredékeiből nekem egy hatalmas és látványos dobfelszerelés rémlik, ehelyett most Palmerünk igen szerény szereléssel érkezett, hiába, aki profi az akármivel csodát művel, csak ütni lehessen És Carl meg is tett mindent, hihetetlen energiával ütötte a bőröket, azt a szigorú Palmeros játékot kaptunk, amit vártunk. Az est első részében sorakoztak az ELP klasszikusok, főleg a Trilogy-ról vagy az első ELP lemezről, a második részében megkaptuk a Képeket. Panaszra nem lehetett okunk, gitárral, basszusgitárral, ének nélkül is csak annyira lehetett hiányérzetünk, amennyire erre számítani lehetett, tudtuk, hogy ez azért nem az az Emerson, Lake and Palmer. Az ember felnő, és beletörődik, hogy időutazás csak a hollywoodi filmeken reális opció egy kiadós ELP koncert tekintetében.
A koncert során mindenki megkapta a külön kis ötpercét, hogy megmutassa, mit is tanult az iskolában. A feleltetés ABC sorrendben történt, a gitárostól és a basszusgitárostól is kaptunk klasszikus melódiákat, rakendrollt is, és egy kis popzenét. A produkció talán annyiban volt felejthetetlen, hogy Paul a gitáros nem mindig találta a zenéjében a kivezető utat, amitől én személy szerint leizzadtam, de a bakit inkább a korának tudjuk be, mintsem a tehetségtelenségnek, mert tehetségből nincs hiány, önbizalom is van elég, a nagy falatokhoz meg idővel felnő az ember. És a basszusgitáros is felmondta a kötelező leckét, mi meg jól megtapsoltuk.
A végén, mikor már kezdtük hiányolni, kaptunk egy igazi földbedöngölős szigorú dobszólót is, aztán mindenki mehetett békével. Önfegyelmünket és tartózkodásunkat a koncert folyamán sikerült levetkőznünk, fenntartásunkat viszont megőriztük: ELP-t továbbra is csak tiszta forrásból.
15:39
