hosting: Hunet
r36
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2007. október 24. szerda   11:29
nincsen hozzászólás

szerző: ma
Candlemass, Stereochrist
2007. szeptember 19. A38

  Föld a földhöz, hamu a hamuhoz és por a porhoz. Így kezdődik kedvenc mesém, amit Candlemassnak hívnak. Régi történet ez, én valamikor a kilencvenes évek elején hallottam először. Valójában 1984 tájékán indul, amikor Leif Edling svéd basszusgitáros, valamint megrögzött Black Sabbath hívő összehozza zenekarát Nemesis néven, hogy nagy kedvencéhez, illetve a Mercyful Fate, a Trouble és más, sötét formációk világához hasonlót teremtsen. 1985-ben Leif Candlemassra kereszteli a bandát, és ennyi év után végre itt vannak nekünk.
  
  Méltó vendég a Stereochrist, elvégre ők is a doom metal felől közelítik meg a súlyos muzsikát, ráadásul igen ízesen. A hajó azonban nem lakhatott túl jól, ugyanis igen szellős az emberi alakzatok sziluettje a gyomrában. Ha a hatszázhatvanhatot elosztjuk hattal, nagyjából meg is kapjuk a nézők számát jobbesetben esetleg felezhetünk is. Ez persze cseppet sem vette el Stereóék kedvét a lendületes előadástól, tehát a tőlük megszokott élményt kaptuk. A basszusgitárt ezúttal végig az idősebb Makó, azaz Dávid édesapja kezelte, kisegítésként ez az estén. Nyilvánvaló, hogy Dávidnak volt kitől örökölnie a tehetségét, és kétségkívül ügyes frontember, akár énekel, akár épp akusztikus gitáron kíséri magát. Én pedig sörrel kísérem a Stereochrist fű- és mocsárszagú előadását, a mai kor hazai Lynyrd Skynyrdjét.
  
  Magyarországon a Candlemass nagy szó ez, pláne, hogy az utóbbi években ismét jó bőrben vannak, gondolok itt elsősorban az idei, King Of The Grey Islands című remek korongra. Szívesen megnéztem volna őket emlékezetes énekesükkel, a nehéz eset Messiah Marcolinnel a mikrofonnál elvégre vele ismertem meg a bandát. Leginkább mégis Thomas Vikström laza stílusát szerettem, aki az óriási Chapter VI lemezen bizonyított, karcos hangjával és térdnél lyukas farmerrel. Szerencsére láthatom őt a Therionnal decemberben, most azonban nem más van itt, mint Robert Lowe, a Solitude Aeturnus szuggesztív frontembere.
  
  Sötétség honol a hajó mélyén, amikor felcsendül a komor Marche Funebre intro. Gyertyák helyett négy, méretes kereszt áll a színpadon, sárgán világítva mintha a Metallica Master Of Puppets lemezének borítóképe keveredne egy templombelsővel, ahol sírontúli gyászmuzsika szól. A hangulat valóban epikus, doomos, metalos, ahogy a debütáló lemez címe mondja. Színpadon a srácok, akik első ránézésre nem sokat változtak az évek alatt. Leif Edling lenövesztett, tépett hajjal, méretes barkóval most úgy fest, mint Captain Poon mester, a seggberúgós rakendroll királyaiként elhíresült, megboldogult Gluecifer terpesztő gitárhőse. Az ördögi Robert Lowe belépésével pedig megkezdődik a mise.
  
  A The Well Of Souls a robbanó nyitány, és minden klappol, még a Hooligans-es Késmárki Zsolti is vadul bólogat az első sorban. A bitófa végén érezhetjük magunkat az At The Gallows End súlyos riffjei alatt, és hangosan dörgi a kórus a Solitude refrénjét. Nagy terpeszben, vagy épp fejet rázva nyúzza a húrokat a három gitáros, és mondják maguk elé a dalszöveget. Please let me die in solitude énekli Robert, aki ördögi megjelenésével és szemfehérjéjét villogtatva a perverz papot alakító, szürkére színezett hajú Fernando Ribeirót juttatja eszembe, amint a 98-as Moonspell turnén kétértelműen kántálja, hogy let the children cum to me. A színpadiasság mellett mindnyájan barátságos fickók Candlemassék, tudnak mosolyogni és viccelődni is. Két dal között Robert a lámpák hőjére utalva megjegyzi, hogy its fuckin hot here, és a közönségből valaki rátesz egy lapáttal, hogy its fuckin doom here, mire mindenki röhögésben tör ki, színpadon és nézőtéren egyaránt. Hiába, jók is az efféle metálos poénok.
  
  Terítékre kerül az Emperor Of The Void, a Devil Seed és persze a húzós Mirror Mirror is. Titkon remélem, hogy eljátsszák nagy kedvencemet, az epikus Where The Runes Still Speaket, de korábban már tájékozódtam, hogy az aktuális koncertprogramban sajnos sem ez, sem más dal nem szerepel a Chapter VI lemezről. Azért az Under The Oak című favorit kárpótol, ahogy az új album varázslatos Of Stars And Smoke-ja is, a maga nagyívű refrénjével. Számomra a Candlemass mindig is több volt egy tipikus doom metal bandánál, mert Leif változatos zenei témákkal és fülbemászó énekkel fonja össze remek szövegeit mennyről és pokolról így a végeredmény sem csupán egy újabb Pentagram, vagy Witchfinder General. Sajátos világ ez, nem véletlenül hivatkozik rájuk annyi neves zenekar a Hellacopterstől kezdve a Paradise Loston át a Satyriconig.
  
  Jó kis tekerős alapot kap az A Sorcerers Pledge végének kórusrésze, a publikum veszi is a lapot, segít a vokálban. Manapság régi zenekarok sem erőltetik a másfél órás vagy hosszabb előadást, és a Candlemass sem kényeztet minket a számunkra kellő ideig, ami akár az idők végezetét is jelenthetné. Mi más jöhetne a Black Dwarf után a műsor végén, mint a kötelező Samarithan, azaz a méltó pont az i-re, illetve a kereszt a toronyra.
  
  Ha stílusos akarok lenni, akkor azt mondom, hogy egy mennyei koncert részesei voltunk. Megszabadultunk a vállunkat terhelő kereszt súlyától, ami a Candlemass hiányát jelentette, és imádkozunk, hogy jöjjenek el újból. A jó mesék mindig jól végződnek. Föld a földhöz, hamu a hamuhoz és por a porhoz.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. június 29.
3 nap · 29 zenekar · zéró szemét – jön az idei Alpárfeszt!
2024. július 2.
The Amity Affliction, Infected Rain: csomagban olcsóbb a jegy a nyár két ütős bulijára
2024. július 3.
Először koncertezik Magyarországon a Take That!
 a rovat legfrissebb cikkei: 
A Coldplay frenetikus triplázása a Puskás Arénában
Hatebreed, Crowbar
Body Count vs Budapest Park
Tool, Night Verses
Sting varázslatos estje Budapesten
The Dead South és Corb Lund fergeteges budapesti koncertje
Winger
Megadeth, Archaic
 kiemelt 
Thy Art Is Murder, Fit For A King, Knosis: nyári katlan-core a Barba Negrában
  
Súlyos deathcore / metalcore hármas fokozza majd a katlan hőséget a budapesti nyár közepén: július 4-én este a Thy Art Is Murder és a Fit For A King már jól ismert produkciója mellett most egy különleges japán projekt, a Knosis is bemutatkozik majd a Barba Negrában

Új dalokkal tér vissza Richie Kotzen a Dürer Kertbe
Júliusban kétnapos koncept eseménnyel érkezik az INOTA Focus az erőmű Turbinacsarnokába
Rockmaraton 2024
Berúgja az évet a Dead Daises: új dal, album és koncert novemberben
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 újhold    elijah    tango underground    mel gibson    nicolas cage    flúg    timo mass    metalcamp    bárka színház    rózsaszín pittbull    olimpia    mystery gang    mint gloria estefan    hordes of chaos    shinedown    dennis lehane    anna& the barbies    fekete kovács kornél    fonogram    kevin bacon    susan tedeschi    simply red    bruital orgasme    teen years afters    damnon albarn  

r42
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!