Mindless Self Indulgence (USA), Spacesh!t 2007. október 29., hétfő 19:00
Maceo Parker (USA) 2007. október 25., csütörtök 21:00
Maceo Parker maga a funk. James Brown, George Clinton, Bootsy Collins és Sly Stone mellett is abba a zenészkörbe tartozik, amely megteremtette a funkot. S habár már a 60-as 70-es évek legütősebb funk számainak jelentős részét szerezte, és gyakori partnere (volt) Prince-nek, Miles Davisnek és persze elsősorban James Brownnak, az utóbbi időben is lenyűgözően hiperaktív.
Maceo Parker az észak-carolinai Kingstonban született és nevelkedett. Első zenei inspirációját nagybátyjától kapta, bátyjához, Melvinhez hasonlóan. A dobos testvér 1964-ben váratlan állásajánlatot kapott James Browntól, aki szinte véletlenül látta őt játszani. A bátya Maceót is beajánlotta a soul-keresztapához, és a rövid meghallgatás után elhangzottak az azóta szállóigévé vált szavak: Blow that horn, Maceo! (Maceo, te fújsz!) Maceo Parker hosszú éveken át szaxofonozott James Brown zenekarában, és összetéveszthetetlen, staccatós, recsegős stílusa alapvetően meghatározta a funk-király zenei megszólalását. A hetvenes évektől aztán kézről kézre adták a soul és a funk legnagyobb eladói: megszámlálhatatlan Bootsy Collins-, Parliament Funkadelic-, George Clinton-felvétel őrzi játékát.
Amióta kivált James Brown nagyzenekarából, annak is társvezetői posztjáról, saját zenekarával zseniális szólólemezek tömegét adta ki. Bár legutóbbi lemeze, a 2005- ben megjelent Schools In! a kritikusok szerint Maceo eddigi legerősebb stúdióalbuma, a funky-professzor igazán koncerten üt nagyot: saját korosztályától a legfiatalabbakig egyaránt megőrjíti közönségét. S habár évi 250 koncertet adva rendkívül intenzíven turnézik, évente új projekteket valósít meg, olyan zenészekkel és zenekarokkal, mint a Deee-lite, a De La Soul, Bryan Ferry, a Janes Addiction, Prince, Rod Stewart, a Red Hot Chili Peppers és a 10 000 Maniacs.
2003 áprilisában Maceo Parker négyórás koncertjével és maratoni táncőrületével nyitott az A38 Hajó. Itt az alkalom, hogy újra belevessük magunkat a recseg funkyszaxofon extázisába. Mostani koncertjére kissé zsúfolt időszak után kerül sor: Maceo Parker nemrégiben fejezte be világ körüli turnéját, azaz Prince zenetörténeti jelentség 21 koncertes londoni fellépéssorozatát.
Szólólemezei:
Schools In!, 2005 Made By Maceo, 2003 dial:MACEO, 2000 FunkOverload, 1998 Maceo, 1994 Southern Exposure, 1993 Life on Planet Groove, 1992 Mo Roots, 1991 Roots Revisited, 1990 For All the Kings Men, 1989 Funky Music Machine, 1975 Us People, 1974 Doing Their Own Thing, 1970
A koncert a Frankfurt Tage 2007 rendezvénysorozat keretében kerül megrendezésre. Nem mindennapi muzsikus mutatkozik be az A38 Hajón: a német dzsessz egyik legnagyobb alakja, a szaxofonos Christof Lauer lép fel a Dresch Quartet társaságában. A fúzió nem véletlen: Lauer zenei felfogása, csipetnyi avantgardizmussal vegyített posztbop-játéka, a világzenéhez való kötődése nagyon hasonlóvá teszi t Dresch Mihályhoz. A két szaxofon-bőgő-cimbalom-dob kvintett rendhagyó koncertje különleges élményt ígér.
Christof Lauer (szaxofon) a német és európai dzsesszélet egyik legelismertebb alakja. Jellegzetes, Coltrane-en edzett poszt-bop stílusa, hangszerének összetéveszthetetlen, kissé szörcsögős hangzása rendkívül markánssá teszi Lauer játékát. Azon középutas muzsikusok közé tartozik, akik finom arányban keverik az avantgárd mozzanatokat a hallgatóbarátabb engedményekkel. A végeredmény a mindig új utakat keres, nyughatatlan attitűd, ami a modern bigbandtl a free jazzig, a popzenétől a bluesig és a hard bopig vagy a világzenéig kergeti hősünket. Egy ideig a híres NDR Big Band szólistája volt, Kudsi Erguner ney- játékossal keleti hatású lemezt készített, 1999-es Fragile Network című lemezét az európai dzsessz egyik kulcsműveként tartják számon. Az avantgárd beállítódás nem akadályozta meg abban, hogy Jens Thomas zongoristával egy teljes albumnyi Sting-feldolgozást készítsen. Legutóbbi lemeze, a 2007 elején kiadott Blues in Mind pedig sajátos hangszerelés bop-blues lemez, amelynek különlegessége, hogy a basszusmeneteket Michel Godard tubajátéka adja, a doboknál pedig Allan Holdsworth és John McLaughlin zenésztársa, Gary Husband ül.
Önálló lemezei:
Fragile Network, 1999 Shadows in the Rain (Jens Thomasszal), 2001 Pure Joy (Jens Thomasszal), 2002 Heaven, 2003 Road Movies (Eric Watsonnal), 2003 Blues in Mind (Michel Godard-ral és Gary Husbanddel), 2007
A Dresch Quartet vezetője, Dresch Dudás Mihály 1955-ben született. A meglepő módon gépipari szakközépiskolát végzett, egykor mechanikai műszerészként dolgozó Dresch Dizzie Gillespie és John Coltrane hatására kezdett el szaxofonozni, és 1979-ben végzett a dzsessztanszakon. Első együttesét 1984-ben alapította. A zenekarhoz kis időre csatlakozott az azóta szédületes szólókarriert befutott Lajkó Félix is. Lajkót Kovács Ferenc váltotta fel, így stabilizálódott a Dresch Quartet klasszikus felállása. A zenekar 1998-99 tájékán átalakult, és az új Dresch Quartet zenészei azóta játszanak együtt. Talán senkinek sem sikerült következetesebben ötvözni a magyar népzenei hagyományt a klasszikus amerikai dzsesszel. Dresch a népzenei motívumok beemelésével egészen új mélységeket adott a bebopnak és fordítva. A kortárs világzene gyakran felületes árukapcsolásaival ellentétben a Dresch Quartet zenéjében egyedülálló és egymástól elszakíthatatlan módon szövődnek egybe a pentatónia, Coltrane jellegzetes futamai, a ritmusszekció szvinges húzása, a meglep dinamikai váltások, a free jazz szabadsága és a hangszeres virtuozitás. A Dresch Quartet az utóbbi időben Kovács Ferenc helyett gyakran lép fel a zseniális cimbalomjátékossal, Lukács Miklóssal, akinek húzós szvingjei és dinamikus szólói nehezen kiheverhető élménnyel szolgálnak.
A zenekar felállása:
Dresch Dudás Mihály: tenor- és szopránszaxofon, furulya Lukács Miklós: cimbalom Szandai Mátyás: bg Baló István: dob
Diszkográfia:
Sóhajkeserű, 1985 Hazafelé (szólólemez), 1987 Gondolatok a régiekről, 1990 Zeng a lélek, 1993 ...Folyondár..., 1995 Túl a vízen, 1996 Hűs ég (szólólemez), 1997 Révészem, révészem, 1998 Mozdulatlan utazás/Riding the Wind, 2000 Szép csendesen (szólólemez), 2001 Hungarian Bebop (Archi Shepp-pel), 2002 Egyenes zene, 2004 Árgyélus, 2007
Belépő elővételben: 1000 Ft, a koncert napján: 1500 Ft.
Mindless Self Indulgence (USA), Spacesh!t 2007. október 29., hétfő, 19:00
E szép őszi estén nagyszabású esemény színtere lesz az A38 Hajó: az USA egyik feltörekvő, kiugróan népszerű zenekara, a Mindless Self Indulgence érkezik Budapestre egy fellépés erejéig, mielőtt néhány nappal később belekezdene a My Chemical Romance-szal közös európai turnéjába. Felforgató dzsungelpuncipunk, némi retró-elektró beütéssel, és elsöprő energiákkal. A koncertről televíziós felvétel készül.
Bár a Mindless Self Indulgence (szép magyar szóval Esztelen Önélvezet) már tíz éve tolja a punk szekerét Amerikában, úgy tűnik, hogy csak az elmúlt két-három évben érett meg az idő, hogy igazán népszervé váljon. Az MSI punkja igazából nem is punk, abban az értelemben, hogy zeneileg kivételesen nyitott együttesről van szó: a tiszta és laza rock and rollból magától értetd természetességgel nyit az elektronika, a metál, a hardcore vagy akár a nyolcvanas évek szintipopja felé.
Az MSI a Linkin Park és a Green Day nyomdokain jár, ám kis távolságot tart azok kiszámított kommercializmusától. Az énekes például a zenekar viharos, közvetlen és elképesztően dinamikus koncertjein nem nagyon fogja vissza magát, többször karhatalmi szóval kellett meggátolni a folytatólagos szeméremsértést. Talán ennek köszönhet, hogy az MSI sosem vált igazán népszerűvé, bár az utóbbi időben (különösen a Shot Me Up cím megasláger megjelenése után) viharos gyorsasággal nőtte ki a kult-státuszt és kísérte turnéin a Linkin Parkot, a Kornt vagy - mint idén is - a My Chemical Romance-t. Rózsaszín-fekete Atari-punk őrület, lenyűgöz színpadi produkcióval.
A zenekar tagjai:
Little Jimmy Urine: ének, programozás Steve, Righ?: gitár Lyn Z: basszusgitár Kitty: dob
Lemezeik:
Another Mindless Rip Off, 2006 Youll Rebel to Anything, 2005 Alienating Our Audience, 2002 Frankenstein Girls Will Seem Strangely Sexy, 2000 Tight, 1999 Mindless Self Indulgence, 1995
A pécsi illetőségű Spacesh!t három éve alakult, és valószínűleg a legtalálóbb nevű magyar zenekar. A Spacesh!it masszív elektróalapokra helyezett űrhajóspopja leginkább a Kraftwerk és a Primal Scream nyomdokain jár. Lehasznált robothangokból, recsegős elektronikából, Buzz Aldrin holdralépéséből, hihetetlen retrórobotokból, korai James Bond- és Barbarella-designból, Orion űrhajóból, kiszuperált szputnyikból, Lajka kutyából és Enos majomból barkácsolnak maguknak meglepően egyedi és szórakoztató jövőzenét. A Spacesh!t elegánsan kalandozik az űrszemét és a futurológia határvidékén, dinamikus, pörgős koncertjeiken pedig nem csupán saját számait értelmezi újra, hanem hihetetlen látványvilágot is teremt. Bár a Spacesh!t muzsikája első hallásra abszolút retrónak tűnik, a finom (ön)irónia, a trash iránti elkötelezett érdeklődés, a popot a punkkal kever attitűd igazi 21. századi zenekart teremt.
A zenekar tagjai: Bien János: ének Szabados Gergely: gitár, vokál Póka Zalán: billentysök Tarr Kornél: basszusgitár Rózsa Balázs: dob Raffai Norbert: látvány
Belép elővételben: 1800 Ft, a koncert napján: 2300 Ft.
16:33
