beszámoló [koncert]  2007. szeptember 27. csütörtök   14:41

nincsen hozzászólás

  A Kultiplexben tartotta a VNV Nation új lemezének a Judgement-nek lemezbemutató koncertjét. Előzenekar a Head-less volt.
  
  Kultiplexben bulizni mindig élmény. A legendás Blue Box moziklub helyén alapított összművészeti szórakozóhely immár kultikus helyévé vált minden rendű és rangú világi és alvilági öreg és fiatal jóérzésű huligán számára. A Kultiban az ember reggelizik, józanodik, délben ebédel, újságot olvas, este mozizik, bulizik és világot vált meg. A hely mindig tartogat meglepetéseket (pl. egy álmos vasárnap délutáni bográcsozás a kerthelyiségben), minek következtében az ember legközelebb ide szervezi a randevúit, később az üzleti megbeszéléseit, aztán azon kapja magát, hogy a posta ide kézbesíti a nyugdíját.
  
  Ezen a koraőszi estén a darkok vették birtokukba ezt az otthonosan lepattant létesítményt, a 101-es klub szervezésében az angolszász VNV Nation és a német Head-Less adott koncertet. Kötelező öltözet fiúknak a talpig fekete, lányoknak a szadomazo lakkbőr. A kellően borsos árú belépő ellenére kellemes teltház, vegyesen értő közönség és gőze sincs hm érdeklődők.
  Az első fellépő a német Head-Less, akikről annyit sikerült kiderítenem, hogy ambientet játszottak, szeretik a Depeche Mode-ot és fiatalok. Tavaly adtak ki egy lemezt, melynek címe Rouge et Noir. Sajnos a koncert után egyetlen Head-Less rajongót sem sikerült felhajtanom, később megelégedtem volna egy olyan emberrel, aki látta a produkciójukat, de ilyennel sem találkoztam. Térjünk hát át az est fénypontjára a nemzetközi VNV Nationra. Az együttes magját a dublini énekes-szövegíró Ronan Harris, és a londoni származású dobos Mark Jackson alkotja. Mellettük két szintetizátoros játszik, az egyik görög a másik német származású. A zenekar Hamburgban alkot. Most készítették el következő albumukat a Judgement-t, és ez kellő ürügyet szolgáltatott egy európai és egy dél amerikai turnéra.
  
  Zenéjükben a trance, a synthpop és az EBM (Electronic Body Music) stílus keveredik amit a tagok futurepopnak hívnak, magyarul olyan zene mint amikor a német Scooter zenéjéről egy Depeche Mode-on, Kraftwerken nevelkedő hozzáértő szigorú fej letörli a nyálat és gatyába rázza. Vagyis igényes tánczene igényes embereknek.
  Nekem, mint rockon és blueson szocializálódott fejnek egészen meglepő volt, hogy az elektronikus zenét lehet jól is játszani. Ugyanis szigorú kőkemény korrekt kiadós produkciót láthattunk, a frontember vérprofi és lelkes, csakúgy mit a dobos, aki sokszor állva dobolt és együtt énekelt a közönséggel, miközben a szintisek fegyelmezetten szintetizáltak a háttérben.
  
  A közönség szereti, ha emberszámba veszik őket és Ronanunk (a frontember) mindent meg is tett, hogy felszabadultan szórakozhassunk. A koncert felénél még egy önjelölt RNR sztár is elénekelt egy egész versszakot az egyik dalukból. Számomra egészen meglepő volt, hogy a közönség együtt énekli a zenekarral a számokat. Merthogy ez a zene erősen szövegcentrikus. A zenekar tagjai az önkifejezés eszközének tekintik a szövegírást is, ezért a szokásos témák mellett ideológiáktól függetlenül politikai és filozófiai témákat is feszegetnek.
  Az új lemezről éppen csak annyi számot játszottak, hogy az embernek kedve legyen megvásárolni és végighallgatni a lemezt, és jusson idő a majdnem két órás produkció során a régebbi kedvencekre, mint például: Crome, Homeward, Darkangel, Legion, Genessis, Fearless, Perpetual, Honour stb. Meg kell említeni a produkcióval kapcsolatban a látványt is, ugyanis vetítés is volt, a vetített képek szervesen illeszkedtek a dalok hangulatához és valószínűleg a mondanivalóhoz. Kaptunk egy kis stroboszkópot is az agyunkba, persze csak amennyi kötelező egy ilyen bulin. Mindent összevetve egy precízen felépített, megtervezett, nagy ívű, ám ízes szagos produkciót láthattunk kellő szigorral és szívvel-lélekkel előadva, ezért reméljük legközelebb nem kell majd három évet várni a következő fellépésükig.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: