előzetes [koncert]  2007. november 3. szombat   17:21

nincsen hozzászólás

  A Deep Purple brit hard rock együttest a Led Zeppelin és Black Sabbath mellett sokan a heavy metal előfutárának tartják, bár a zenészek sosem tartották magukat heavy metal együttesnek.
  
  1967-ben a Searchers korábbi dobosa, Chris Curtis felhívta Tony Edwards londoni üzletembert, és arra kérte, hogy menedzseljen egy új együttest, amit Curtis alakítana meg. A terv az volt, hogy a tagok folyamatosan váltanák egymást; Edwardsnak megtetszett az ötlet, és két másik üzletembert is sikerült bevonnia: John Colettát és Ron Hire-t (Hire-Edwards-Coletta HEC Enterprises).
  Curtis ezután zenészeket keresett az új, Roundabout nevű együtteshez. Az első tag Jon Lord orgonista lett, majd Curtis rábeszélte Ritchie Blackmore gitárost, hogy jöjjön vissza Hamburgból egy meghallgatásra. Curtis hamarosan kiszállt, de a HEC Enterprises, Lord és Blackmore örömmel folytatták a zenészek felkutatását. Még három tag csatlakozott a együtteshez: Nick Simper basszusgitáros, Rod Evans énekes és Ian Paice dobos (mindketten a The Maze nevű együttesből). 1968 tavaszán egy rövid dániai turnén vettek részt, majd Blackmore javaslatára a Deep Purple nevet vették fel.
  
  1968 októberében az együttesnek Amerikában óriási sikere volt (az Egyesült Királyságban viszont alig ismerték őket) Joe South Hush című dalának feldolgozásával. A dal első, Shades of Deep Purple című, meglehetősen alábecsült albumukon jelent meg. A Cream búcsúturnéján a Deep Purple volt az előzenekar. Nem sokkal később szerződést bontottak velük, mivel gyakran nagyobb sikerük volt, mint a Creamnek. Amerikában a turné idején, az Egyesült Királyságban 1969 júliusában jelent meg második albumuk, a The Book of Taliesyn. Harmadik albumuk, a szintén 1969-es Deep Purple több dalában szimfonikus zenekar is hallható. A harmadik album és az amerikai turné után Rod Evanst és Nick Simpert minden előzetes bejelentés nélkül kirúgták. Helyüket az Episode Six énekese, Ian Gillan és basszusgitárosa, Roger Glover vette át. Ezzel létrejött a híres Mark II felállás, mely a Deep Purple aranykorát jelentette. Hallelujah című kislemezük meglepően rosszul szerepelt a listákon. 1969 decemberében jelent meg Concerto for Group and Orchestra című albumuk, melyen egy háromtételes mű hallható az együttes és a Királyi Filharmónikusok előadásában. A Concertót Lord írta, az előadást 1969. szeptember 24-én, a Royal Albert Hallban tartották. A zenekart Malcolm Arnold vezényelte. A The Nice Five Bridges című albuma mellett ez volt az egyik első mű, melyen egy rockegyüttes szimfonikus zenekarral játszott együtt. Ebben az időben Blackmore keményebb zenét akart játszani, ezért egyáltalán nem örült annak, hogy a Deep Purple-t nagyzenekarral játszó együttesként kezdték emlegetni.
  
  A concerto után az együttes lázas turnézásba és lemezfelvételbe kezdett a következő 3 évben a csúcsra törtek. Ennek az időszaknak az első stúdióalbuma az 1970-ben megjelent In Rock a koncerteken sikeresen játszott „Speed King, Into The Fire, és Child in Time számokkal. Szintén ekkor jelent meg az angliai Top Ten listára feljutott Black Night kislemez. A felállás második albuma, a lágyabb és progresszívebb Fireball (Gillan kedvence, nem mint Blackmore-é) 1971-ben jelent meg több híres számmal, mint: Fireball, Demon´s Eye, Fools, és No One Came. Kislemezen is elértek egy újabb sikert a Strange Kind Of Woman c. számukkal. A Led Zeppelinnel és a Black Sabbathtal együtt a Deep Purple lefektette a heavy metal alapjait, bár akkoriban a kifejezés még nem létezett.
  1972-ben jelent meg a következő albumuk, a Machine Head. A felvételek Svájcban készültek, a Montreuxi Grand Hotelben. Ez a legsikeresebb lemezük, a rajta található Smoke on the Water az együttes védjegyévé vált.
  
  Ezután egy hosszú, 8 éves szünet következett be, majd 1984-ben újra összeállt az együttes a második felállással. 2 lemez jelent meg így, a Perfect Strangers (1984) és a The House of Blue Light (1987). Az ellentétek újra kiéleződtek Blackmore és Gillan között, de ezúttal Gillan lépett ki az együttesből. A helyére kerülő Joe Lynn Turner csak egy album erejéig zenélt a Deep Purple-lel (Slaves and Masters, 1990) mivel Gillan vissza tudott térni 1993-ban. Ekkor dolgozott utoljára együtt az Mk. felállás, egy album után (The Battle Rages On) Blackmore hagyta ott az együttest. Mivel turné közepén lépett ki és nem szerették volna lemondani a további koncerteket Joe Satrianit hívták a helyére. A tagcsere bevált, Satriani és az együttes többi tagja szívesen zenélt volna tovább együtt, azonban Satriani lemezszerződései ezt nem tették lehetővé. A turné befejeztével új gitárost kellett keresni, aki Steve Morse lett a Dixie Dregsből. Az ő közreműködésével jelent meg 1996-ban a következő nagylemez, a Purpendicular majd az 1998-as Abandon.
  
  2002-ben újabb tagcsere történt, ezennel az együttes eddigi állandó tagja, Jon Lord jelentette be nyugdíjba vonulását. (Kiválásával csak a dobos, Ian Paice maradt állandó tagként.) Helyére Don Airey került, a Rainbow és a Colosseum II billentyűse. Az új felállás két nagylemezt jelentetett meg, a Bananas-t és a Rapture of the Deep-et.
  A Deep Purple ma is él és koncertezik, legutóbb 2006-ban jártak Magyarországon, s most újra Budapesten adnak koncertet, méghozzá a Papp László sportarénában.
  
  Jegyek válthatók:
  
  Ülő I.: 19.000 Ft
  Ülő II.: 15.000 Ft
  Ülő III.: 12.000 Ft
  Ülő IV.: 9.000 Ft
  Álló: 8.900 Ft
  Ülő V. 7.500 Ft
  
  Ticket Express jegyiroda: Budapest, VI. Andrássy út 18.
  Nyitvatartás: H.-P.: 10-18. 30 Szo.: 10-15
  
  Telefonos jegyrendelés: 06-30-30-30-999 H-P.: 9-18

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: