Neil Jordan-nak egyszerű receptje van: szereti a sötét történeteket, a különös, szokatlan helyzetbe kerülő figurákat, akik valami okból átlépnek egy addig átléphetetlennek tűnő határt. Szereti az éjszakai felvételeket, nem ijed meg a brutalitástól, kerüli a vígjátékokat. Ami érdekli, abból forgatókönyvet ír, és azt saját maga rendezi meg. A módszer eddig egy Oscar-díjat és egy Oscar-jelölést hozott neki, valamint számos további díjat, meg persze elsősorban néhány legendássá vált filmet: a Síró játék, az Interjú a vámpírral vagy A kis véreskezű számtalan mozirajongó kedvence.
De tavaly Jordan új életet kezdett: olyan filmet rendezett, melynek nem ő írta a forgatókönyvét, sőt, amikor munkához látott, már az is biztos volt, hogy ki játssza majd a főszerepet: Jodie Foster. Ám éppen, amikor a rendező átmenetileg munka nélkül maradt, szokatlan módon a postán megkapta A másik én (The Brave One, hazai bemutató: október 18.) forgatókönyvét.
Épp csak annyira olvastam bele, míg az előszobából a dolgozószobámig jutok vallotta be a rendező. De ennyi idő alatt találtam benne néhány érdekes mondatot, úgyhogy ahelyett, hogy kiadobtam volna a könyvet, odaadtam a feleségemnek, megkértem, olvassa el: ő pedig nagyon izgalmasnak találta a sztorit. Innentől minden ment magától: már csak el kellett készíteni a filmet.
16:18
