szerző: UtazóMurray Engleheart és Arnaud Durieux - AC/DC Maximum Rock & Roll Showtime 2007
Én azt hiszem, hogy kevesen vannak azok, akik nem hallottak az AC/DC-ről, de viszont nagyon sokan vannak, akik nem ismerik közelről a csapatot. Itt most ne a megjelent kiadványaikra, számaikra, DVD-re gondoljuk, hanem magára a csapatra, akik a semmiből küzdötték fel magukat a CSÚCSRA!. A történet egy tipikus szegény Glasgow-ból származó munkás család sarjairól szól (Stevent, Maragret, John, Alex, William, George; Malcom és Angust), akik sikerük kulcsát (a nem éppen szomszédos) Ausztráliában majd Angliában és legvégül USA-ban találták meg. A folyamatos sikereik ellenére, számtalan emberi és pénzügyi kudarc mellett hihetetlen kitartással bizonyították, hogy nem csak múltjuk, jelenük, hanem jövőjük is van a showbusiness-ben. És pont ennek tudatában ragadtam magamhoz ezt a könyvet, mint egy mágnes a vasreszeléket. Pont úgy habzsoltam, és ittam minden sorát Murray Engleheart és Arnaud Durieux-nak, mint egy fanatikus rajongó, pont olyan lelkesedéssel olvastam végig a könyv minden írott oldalát, néztem végig az összes képet, és nagyokat csodálkoztam a biográfiájukon is. Nekem már a könyv kinyitásával megszólalt a zenekar, azok a young-riffek, és azok az érdes hangok Bon Scott és Brian Johnson torkából, őrületesen feszített ütemek, és maga az AC/DC. Mert ebből a könyvből minden kijön, amit a zenekar megélt, megírt és átélt. A Glasgow-tól, Sydney-ig, Little Richard-tól egészen a Rolling Stones-ig, az Easybeats őrülettől, az AC/DC-ig hiánytalanul mindent megtalálhatunk ebben a könyvben ami az AC/DC fogalomkör takar.
Leszarom ezt a kibaszott országot! Leszarom ezt a kibaszott Ausztráliát! Kurva nagy sztárok leszünk, haver, meghódítjuk az egész világot! (Malcom Young) és lám két arc, Murray Engleheart és Arnaud Durieux, akik nem kis vállalkozásra szánták el magukat, hogy megírják és közelebb hozzák a rajongókat és a tisztelőket magához az AC/DC zenekarhoz ezzel az életrajzi könyvel: az AC/DC Maximum Rock & Roll-al. Ha valaki belevág egy ilyen életrajzi könyv megírásába, annak több szempontot is figyelembe kell vennie. Az egyik, hogy sok negatív véleményt fog kapni a könyvet bíráló kritikusaitól akik képtelenek egyébként egy hasonló méretű, mindenre kiterjedő könyvet megírni, csak kritizálni! A másik az, hogy meg kell felelni az együttes rajongóinak, akik akár tűzbe is teszik kezüket a kedvenc zenekarukért - de ez érthető is - . Természetesen mindkét vélemény fontos, de a legfontosabb, hogy maga a mű megcáfolhatatlanul a leghitelesebb információkat, történeteket hordozzon.
Ez a könyv minden szempontból hiteles könyv, terjedelmes könyv, humoros könyv, átélhető könyv, és nem utolsó sorban egy mindent megélt zenekar teljes történetét foglalja magába 462 oldalon keresztül a megközelítőleg több mint 1.300 idézetet tartalmazó alkotás. A könyvet 27 fejezetre bontották, melyben helyet kapott a teljes diszkográfia, a vaskos köszönetnyilvánítás, és a könyvben fellelhető képjegyzék gyűjtemény is. Ez a tetemes életmű mintegy 5 év mindenre kiterjedő kutatás eredményét, és az elmúlt majd 30 évben megjelent interjúkat és újságcikkeket foglalja magába. Tehát rengeteg átalvatlan éjszaka és ollócsattogás eredményét tarthatjuk a kezünkben, potom 6.500 Ft-ért. És potom, mert sehol másutt nem fogod megtalálni ezeket az infókat ennyire keretbe foglalva. És ha mi olvasók belemerülünk ebbe a könyvbe, akkor ténylegesen meg is győződhetünk arról, hogy ez a mű maximálisra sikeredett, akárcsak maga az AC/DC gépezet. Ehhez kétség sem férhet.
És néhány adag idézet a könyvből:
Mivel az AC/DC kifejezés egyik jelenése az, hogy biszexuális, eleinte melegbárokba is meghívták őket. Persze a közönség nem mindig volt elragadtatva a kőkemény , tesztoszterontól csöpögő, férfias zenétől. A banda ennek ellenére jól szórakozott a névválasztásból adódó félreértéseken. Malcom és Angus már alig várta, hogy helyreigazíthasson néhány barmot, akik azt hiszik róluk, hogy homokosok
Angus, lennél olyan kedves, és szólóznál egy kicsit? Mondjuk fél óra elég lesz?. (Malcom Young)
Minden este gitárszoló-párbajt vívtak a színpadon emlékszik vissza Dave Evans-, és ez az apró srác kurvára földbe döngölte a nézőket. Malcom kezdte a szólót , átvette Angus, majd megint Malcom következett, aztán egyszerre játszottak mindketten. Zseniális dolgokat műveltek együtt , mindenkit lázba hoztak
Mit gondolsz erről a bandáról? Azt feleltem, nem játszanak rosszul. Mire ő: Jól nyomják? Ezt azért nem merném ilyen határozottan kijelenteni, feleltem. Erre Malcom: Szóval szarul játszanak, mi?...”
...Amikor Malcom és Angius először találkozott Bonnal, éppen síkideg volt, mert véletlenül a felesége alsóneműjét vette fel. Tökéletes bemutatkozás volt
Egyszer Angus a nevetéstől fuldokolva mesélte, hogy amikor először találkozott Bonnal, meg kellett tanítania neki a választékos beszéd alapjait, ezért olyan szófordulatokat gyakoroltatott vele, mint például: -Elnézést, faszfej!- vagy - Húzzon a picsába, kérem!-. hamarosan az is kiderült, hogy Bon igazi muffmágnes. Olyan mesékkel jött, hogy vadidegen fickók könyörögtek neki térden állva, vegye kezelésbe a feleségüket
... Egyszer egy újság megpróbálta kifigyelni, hogy egy hét alatt hány nő lépte át az együttes viszonylag állandónak számító lakhelyének küszöbét. Becslésük szerint ez a szám száz körül mozgott. Inkább száztíz volt az helyesbített Angus
Fülrepesztő hangerőn nyomták a számaikat, azzal viszont minden dobos tisztában volt, hogy talán a Rolling Stones kivételével egyetlen rockegyüttes sem tartja olyan fontosnak a ritmust, mint az AC/DC
Általában elvonultam a vécére, és üvöltöztem meg sikítoztam. Amikor kijöttem, a többiek megkérdezték: Minden oké, Jonna? Azt hittük, megtámadott valaki! Ilyenkor legyintettem, és azt feleltem: Nem, nem, fiúk, csak a lefolyót tisztítottam (Brian Johnson)
A Los Angeles Times 2001. április 12-én készült interjújában Brian a következő kérdést tette fel: - Ki fogja átvenni az AC/DC helyét, ha mi eltűnünk a porondról? A válasz egyszerű: senki. Az égvilágon senki.”
16:19
