szerző: imetaMoliére Hazai bemutató: 2007. július 26.
Talán közvéleménykutatás nélkül is elmondható, hogy a többség képes lenne egy olyan Vágó Pistis kérdéssel megbirkózni, hogy ki írta a Tartuffe-t? (reméljük a legjobbakat) Esetleg a fordítottjával is, azaz melyik az alábbiak közül Moliére híres színdarabja? Vannak ilyen villanófény emlékeink, még a középiskolából, mikor a nyári szünetben több energiát fektettünk a Klasszikusok dióhéjban beszerzésébe, mint a klasszikusok elolvasásába. Hiába, amikor még voltak kötelező olvasmányok. A Tartuffe... ööö... miről is szól? Mindenkit nyugodt szívvel biztosíthatok, Laurent Tirard Moliére című filmjéhez nem szükségesek bölcsész ismeretek.
A történet amolyan barokkos Szerelmes Shakespeare, avagy hogyan születnek a remekművek?- fikció. Moliére-t (Romain Duris), az adósságokban dúskáló színészt a börtönből szabadítja ki egy művészetpártoló kereskedő, Jourdain (Fabrice Luchini), hogy tehetsége révén közelebb kerülhessen szerelméhez, az elérhetetlen Célimčne márkinéhoz. (természetesen Mademoiselle Jourdain tudta nélkül) Következik hát a többfelvonásos félreértések, álcázások, kalamajkák és színészkedések bohózata, Moliére-hez méltó karakterekkel, ízletesen, színesen, kosztümösen, a´ la franszé. Fő cselekményszálat nem nagyon találunk, ami akad, az is egy kicsit a semmibe vész, de helyette kárpótolnak minket a szórakoztató és élettel teli színészi alakítások. Az is feltűnik egy idő után, hogy még a kiemelt szerepet kapott dán dog (béke poraira) is lejátssza a vászonról a főszereplő Duris-t. (aki lényegében végig úgy fest, mintha egy szilvát felejtett volna a szájában) Az ő megközelítésében Moliére egyszerre tragikus hős, örök bohóc, ifjonti szerelmes és bölcs mesemondó, mindez túl sok, túl nagy falat, nem is igazán tud megbirkózni a feladattal. Vele ellentétben a többiek fél percenként megnevettetnek minket, Fabrice Luchini, Edouard Baer sziporkázóan kiegészítik egymást, Laura Morante pedig túl az ötvenen is gyönyörű, és egyetlen gesztusával többet mutat a valódi, női szépségből, mint tucatnyi, huszonéves szilikonszínésznő együttvéve. A film sajnálatos hibája, hogy nincs csúcspontja, egy igazi, kacagtató, mérleget billentő ´´aha!´´ élménye, amitől felemás érzésekkel hagyjuk el a mozitermet. Pedig nagyon közel jár hozzá, minden meg van a teljességhez, csak az a csipetnyi só... Ennek ellenére üdítő színfolt a nyári filmkínálatban, ha besokalltunk már a kalózosditól, harrytől, aki potter, nyugodtan váltsunk jegyet rá, és kövessük egyszerű üzenetét: Merjünk nevetni!
17:52
