beszámoló [koncert] 2007. július 19. csütörtök 16:17
nincsen hozzászólás
szerző: maDe Facto, The Eternal (AUS), Gire, Variola, The Moon And The Nightspirit 2007. május 18., Budapest, Kultiplex
A változatosság gyönyörködted. Ezen az elven alapult a De Facto új lemezének bemutatója is, ahol öt különböző zenekar húzta a talpalávalót. Egy közös pont mindenképp akadt: mindannyian minőségi zenét produkálnak. A rock/metal mezőnyből igencsak kilógott a The Moon And The Nightspirit, ugyanakkor meg is adták a jó hangulatot, ami végigkísérte az estét. A két alapító tagot, Tóth Ágit (ének, hegedű) és Szabó Misit (gitár) még a néhai Evensongból ismerem, akkoriban a Cemetary és a Lake Of Tears által megálmodott, jófajta húzós rockot játszották. Abban a közegben is figyelemreméltót alkottak, ezúttal pedig nem túlzás művészetről beszélni muzsikájuk kapcsán. Ahogy például a Blackmores Night, úgy Misiék is az erdő zenéjét varázsolják elénk: egy utazás egy rég elfeledett világba, messze a mai kor emberétől, síppal, dobbal, nádi hegedűvel. Ági hangja annyira szelíd és tökéletes, hogy szinte nem is szabadna más zenére énekelnie. Szerintem őket hallgatva legbelül minden hallgató táncra perdült a képzeletbeli tűzrakás körül. Aki kedveli a (magyar) folk zenét, az mindenképp szerezze be a két The Moon And The Nightspirit lemezt, elsősorban az aktuális, Regő Rejtem című, A5-ös méretű digipack kiadványt, Ági elbűvölő illusztrációival.
A Variolát a két egykori Nevergreen tag, Gajda Finca Ferenc és Dula Sanci Sándor révén ismerem. Dark(os) rock a játék neve, van benne egy kis The Cult, egy kis F.O. System, de nekem még a Black-Out is beugrott az elvont szövegvilág és a dallamos énektémák diktálta koncepció alapján. Azért a refrénekből egy picit hiányolom Csányiék jó öreg és szorgos fülbemászóbogarát.
Makó energiatermelője, a Gire mindig gőzmozdonyként tarol. Talán a dobmasinának, talán a hörgős éneknek, no meg a vastag billentyűszőnyegnek köszönhetően, hasonló munkát végez a gépezet, mint Svájc ördögi testvérpárjának gyermeke, a Samael. Kátai Tamás szünet nélkül headbangelt a billentyűk felett, Kónya Zoltán pedig nyúzta a húrokat és üvöltött. A Gire maradéktalanul teljesíti a minőségi ipari metal elvárásait, és Tamás remek versei igazolják, hogy magyar nyelven is lehet erőművet jól vezetni.
A Melbourne-i darkerek, a The Eternal-ék élőben is nagyszerűek, hiába, jó dalokat írnak, és senki sem sértődik meg, ha hasonló slágereket hallgathat, mint a Paradise Lost, a Sentenced, vagy a HIM lemezein. Tehát nincs szó világmegváltásról, de a gótikus metal tengerében az ő vitorlájukat észre lehet venni, így van mibe kapaszkodni a fekete végtelenben. Az ember nem is gondolná, hogy a zenekar 2003-ban alakult, így viszonylag fiatalnak számít. Mark Kelson gitáros/énekes megfelelő frontember, barátságos, és jó hanggal van megáldva, nem beszélve érdekes formájú szemöldökéről, ami két főnek is elég lenne. Kár, hogy nem hazai banda a The Eternal, akkor gyakran megnézném őket.
Szerencsére a De Facto a miénk, így bőven nyílik rá alkalom, hogy ott legyünk a koncertjeiken. Friss lemezük, a Karizma még épp hogy csak kikerült a gyárból, az Angyalszív című videó már javában forog a magyar popélet csatornáján. Persze nem csak ez a dal hangzott el az este folyamán a korongról, és a régi kedvenceket is megkaptuk. Tóth Gyula még unokatestvérét, Napsugárt is a színpadra invitálta, így több számot közösen énekeltek, akárcsak a CD-n. A hangulat óriási volt, Gyula most is hozta a formáját, hihetetlenül jól énekelt. Kezében a gitárnyak helyett már csak csörgő van, de azzal épp oly dinamikusan bánik, mint a köztudottan nagy csörgőfogyasztó, Ian Astbury. Született frontember, és mindig belecsempész egy-két ütős poént a konferálásokba. Azonban kicsit hiányolom a fémes gitárhangzást, ami korábban jellemezte a De Factot, bár a vokálok tekintetében feljebb helyezték a mércét. Személyes kedvencem továbbra is a 999, ami minden koncert végén ott van, és a közönség mindig derekasan énekli a refrént. Egy De Facto koncert mindig jó buli, és ezúttal mindegyik fellépő nagy volt. A változatosság gyönyörködtet, és persze a karizma is.
16:17
