előzetes [koncert]  2001. november 14. szerda   15:21

nincsen hozzászólás

   Egyes források szerint a senget, a kínai szabadnyelves szájorgonát, Marco Polo hozta Európába. Az is elképzelhető, hogy a tatárokkal érkezett Oroszországon át, és megint van, aki azt állítja, hogy Amiot atya jezsuita misszionárius küldött egy példányt Párizsba 1770-ben, és innen kerülhetett Szentpétervárra. Ahogy az udvarokon át egész Európába, mígnem fizikusok és orgonakészítők kísérletezgetéseinek során 1829-ben Bécsben Cyrillus Damian bejegyeztette az akkordeont, azaz közismertebb nevén a tangóharmonikát.
  
   Persze az is kétséges, hogy a pontos vágású nyílás fölé illeszkedő fémnyelv rezgése útján keltett hang egyáltalán a senggel érkezett Európába, ugyanis egyfajta billentyűs-fújtatós hangdoboz, a portatív, már a XIV-XV. században összejövetelek, kirándulások kedvelt hangszere volt, például Angliában. Annyi bizonyos, hogy a hangszer szép lassan számos nép sajátos hangzásvilágába, népzenéjébe beleívódott, s mikor a gyarmatosítók népzenéjükkel együtt hangszereiket is vitték magukkal új hazájukba, elkerült Amerikába, Dél-Amerikába, Afrikába, az Antillákra, sőt még vissza Kínába is. Majd hogy ne a rokonoktól kelljen újrarendelni ha megsérült a zeneszerszám, egyúttal beindult az akkordeon különféle fajtáinak gyártása is a világ érintett részein.
  
   Sok formai és hangterjedelembeli változás után figyelemreméltó lépésnek számított Ernst Hohner vállalatának marketingfogása, aki úgy óhajtotta piacát kiterjeszteni, hogy népi hangszer státusából a kottából játszott zene szerves részévé emelte. Körülutaztatott egy 30 tagú akkordeon együttest Németországban és a környező országokban, valamint zeneiskolát alapított egy kis fekete erdei faluban, Trossingenben, ahová a II. világháború idején a stuttgarti konzervatórium is kikényszerült, így aztán e hangszer is könnyebben kerülhetett a zenészek érdeklődésének középpontjába. Annál is inkább, mivel a nácik amúgy is nigger jazz hangszerként orroltak rá, az amerikai szórakoztató zenében játszott szerepe miatt.
  
   Mert hát a jazz is valahol nyugati hangszereken előadott fekete népzeneként indult, majd a Dél Amerikában népszerű tangóhoz hasonlóan a szórakozó negyedek táncmulatságaiból koncertpódiumokon kötött ki. Elterjedésükhöz egy-egy előadó munkássága igen nagyban hozzájárult, így az argentin tangót megújító Astor Piazzolának is nagy szerepe volt műfaja népszerűsítésében, már karrierje elején, tizenhárom évesen New Yorkba költözvén Carlos Gardél felkérte egy bandoneonos filmszerepre.
  
   A 95 óta hazánkban élő David Yengibarjan is játszott már számos magyar filmben, és színdarabban. Lukáts Andor Portugáljának és Kék kék kékjének zeneszerzője és előadója, aztán ott van még Szőke András Háromja, Fésős András Street Heart Beatje, hogy csak néhányat említsünk, de legutóbb két fellépésük volt Prágában, melyek közül az egyikre Milos Forman fia hívta meg egy hajóra, hogy a bemutató után az ő szívbemarkoló muzsikájára ringatózhasson a közönség. Utána pedig utaztak tovább Kölnbe, a Szomorú vasárnap fesztiválra, mindvégig magukkal cipelvén sérülékeny hangszereiket.
  
   Örményországban, Dávid hazájában is nagy hagyománya van az akkordeon muzsikának. Édesanyjától tanult játszani, de otthon a népzenénél vagy a komolyzenénél kellett volna maradnia. Eljött hát Magyarországra, és Piazolla zenéjével már itt ismertette meg Halász Péter, s a muzsika azon nyomban hatalmába kerítette. Mindennek már több éve, és azóta a Trio Yengibarjan lekottázhatatlan, sorozatos faji és műfaji keveredés útján létrejött zenéjét a BMC digitálisan is rögzítette, és nagyjából ennek a CD-nek, a Tango Passionnek az anyagát 5 saját szerzeményt, 3 piazzola dalt és 1 örmény népdalfeldolgozást hallhatjuk majd a Rigolettoban is a Jazzkedd´ven.
  
   Ugyanis november 20-án újra Badihali és Sanyi vendége az akkordeon kifejezést preferáló David Yengibarjan, és zenésztársai: Juhász Gábor gitáros, valamint Barcza-Horváth József bőgős alkotta trió.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: