hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2007. július 8. vasárnap   16:55
nincsen hozzászólás

szerző: George
Dream Theater, Dominici
2007. június 6., Petőfi Csarnok

  Ötödik alkalommal látogatott hazánkba a progresszív rock/metal koronázott királya a Dream Theater. Más típusú koncert volt ez, mint az eddigi magyar fellépéseik. Rendes tunékeretek között zajlott az egész és szokásuktól eltérően előzenekart is hoztak magukkal. Érdekesség, hogy az előbanda Charlie Dominici bandája volt, akiről tudjuk, hogy a Dream Theater első lemezéhez (When Dream And Day Unite) adta a hangját. Ismét fennálltak a már megszokott tényezők: borsos jegyár, mindkét bejáratnál lassan haladó, hatalmas sor, bent full teltház. A napokban uralkodó rossz időjárási viszonyok a koncertet szerencsére megkímélték, így szinte minden feltétel adott volt egy remek estéhez.
  
  A csendrendelet miatt a buli csak este tíz óráig tarthatott, ezért a Dominicit már jóval a meghirdetett kezdés előtt felzavarták a színpadra. A brigád zenéjét itt hallottam először, így számcímekkel sajnos nem tudok szolgálni, de az megjegyzendő, hogy a Charlie Dominici által felénekelt Dream Theater lemezről nem játszottak (valószínűleg nem is játszhattak) semmit. Zenéjük jópár helyen erősen emlékeztetett a főbanda muzsikájára, de itt jobban érvényesült a metal. Néhol szinte Nevermore durvaságú riffekkel operáltak és a szintetizátornak is jóval kevesebb szerep jutott. A zenészek természetesen mind profi, képzett arcok voltak, főleg a gitáros és a dobos játéka nyerte el a tetszésemet. Charlie Dominici hibátlanul énekelte végig a programot, pedig lehetett tartani attól, hogy a korosodó frontember hangja az évek alatt megkopott, de minden fekvésben kiválóan teljesített, még a magasakat is tökéletesen kitolta. A publikum már őket is lelkesen fogadta, minden számot komoly taps követett. Azt talán mondanom sem kell, hogy hibátlanul szóltak.
  
  Dominiciék levonulása után nem sokkal már a deszkákon is termett az öt zenészóriás. Sok újat nem lehet elmondani egy Dream koncertről, egy kicsit olyan rutinbulinak tűnt az egész, de ettől még szerintem óriási élmény lehetett minden megjelentnek. A vadonatúj Systematic Chaos lemezt szerencsére nem erőltették túlzottan, csak amennyire kell, de ez nem is gond, ha szem előtt tartjuk azt a tényt, hogy az előző Octavarium lemez és az új mű sajnos egy kicsit önismétlésnek hat. A program nem lehetett teljes, ugyanis a megszokott háromórás játékidőt kettőre csökkentették a már fentebb említett csendrendelet miatt és így jópár olyan szám maradt ki, amelynek mindenképpen el kellett volna hangzania. A hangszeresek teljesítménye természetesen hibátlan volt, de tőlük ezt már megszokhattuk. John Myung gyönyörűszép hathúros basszusgitáron kifinomult, mesteri játékot mutatott be. John Petrucci igazi gitárhős módjára pengetett és Jordan Rudess ujjgyakorlatai pedig sok kezdő szintis kedvét elveheti a játéktól vagy éppen inspirálja őket. Mike Portnoy visszafogottabb volt, nem bohóckodott annyit, mint szokott. Sok überdobost láttam már élőben, de amit Portnoy a bőrökön és cineken művelt az egyszerűen mindent vitt. A cucca is akkora volt amekkorát még nem láttam, mintha két dobcucc lett volna egymás mellé rakva. Sokan mondják és én is úgy tartom, hogy James Labrie a zenekar Achilles-sarka. Alapból nem tetszik az orgánuma és élő teljesítménye sem túl megbízható, most is sok témával küszködött, főleg a magasakat nem bírta. A számok közül talán a ráadásban utolsóként eljátszott As I Am ütötte a legnagyobbat Justice korszakos Metallicára emlékeztető témájával. Az új lemezről elhangzott a Constant Motion című zúzda, a nagyon virtuóz Dark Eternal Night és a Forsaken. Az Images And Words korongról a Take The Time és a Surrounded szólt, előbbi az album slágere és szinte minden Dream bulin szerepel. A Panic Attack sem maradhatott ki, amely az Octavarium lemez legdurvább tétele, itt Rudess és Petrucci szólóira már nehéz szavakat használni, erről a lemezről szólt még az I Walk Beside You is. A Scenes From a Memory konceptalbum négy dala foglalta keretbe a koncertet. A nyitószámok az Overture 1928 és a Strange Deja Vu voltak, a ráadásban pedig a Home és a Spirit Carries On kettőse hangzott el. A Train Of Thought lemezt, a banda talán legmetalosabb albumát az Endless Sacrifice képviselte, a már fentebb említett As I Am mellett. Sajnos a számomra legkedvesbb Awake lemezről nem játszottak semmit. Sok hangzást kifogásoló véleményt hallottam, de szerintem tökéletes volt, főleg Petrucci gitárjának megszólalása volt etalon.
  
  Összeségében elmondható, hogy a Dream Theater lemezeket tekintve pihenhetne pár évet, de élőben pár negatívumot leszámítva még mindig verhetetlenek.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Dream Theater

Dominici

 programajánló: 
2020. szeptember 23.
Tony MacAlpine
2020. október 18.
Axel Rudi Pell: jubileumi lemez, 2020-ban koncert
2020. október 19.
Helloween United - 2020-ban a Sportarenaban (Papp László Budapest Sportaréna)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Myrath, Eleine
Five Finger Death Punch, Megadeth, Bad Wolves
Marko Hietala, Oceanhoarse
Dream Theater
Darkest Hour, Fallujah, Bloodlet, Une Misére, Lowest Creature
Vinnie Moore
Sabaton, Apocalyptica, Amaranthe
Maxxwel, CoreLeoni
Újra aratott a D-A-D
Eluveitie, Lacuna Coil, Infected Rain
 kiemelt 
The Dead Daises Glenn Hughes-zal, 2021. Barba Negra
  
Újabb fejezetéhez érkezett a Dead Daisies története, ami a korábbiaknál is kalandosabb éveket ígér

Fleshgod Apocalypse, Ex Deo 2021
Deep Purple klasszikusokkal, Ian Paice Budapesten
Jethro Tull – The Prog Years 21
Pineapple Thief az A38-on
 friss hozzászólások 

Elkészült a MegaHertz első albuma (1)
Exopop: A szakadék mélyén (1)
Végighallgatható a Lemurian Folk Songs új lemeze (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 japanese voyeurs    Ágens    twilight of the gods - allstar bathory tribute    nonverse    másnaposok 2    paganfest    kissin´ dynamite    suicide silence    liam gallagher    tegnapután    decapitated    sherlock homes    new roses    white stripes    haelo    fővárosi nagycirkusz    headstock    public image ltd.    imperial age    laurence fishburne    blahalusiana    freedom call    bam margera    abstinenz    dying fetus  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2020 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!