magazin [médiaművészet]  2007. június 21. csütörtök   11:53

nincsen hozzászólás

  Shapeshifting
  
  Dj Ahad elektroakusztikus koncertje különleges némafilmekre
  
  A macskaforma növeli a mozgási sebességet, és számos különleges képességet ad. A macska olyan, mint egy tolvaj, és tehetségei közül nagyon sok az útonálló adottságaihoz hasonló, de a függetlensége mögött megbújó kedvessége szeretetreméltóvá is teszi. Egyaránt jó mind a szóló, mind pedig a csapatjátékhoz. Ha gazember játékos vagy, igazán nagyra fogod értékelni ezt a formát. Tulajdonságai: rejtőzködés, karmolás, hasítás, széjjeltépés, macskadüh, feltépés, vágta, meglapulás, nyomkövetés, tetszhalál, lecsapás.
  (Részlet egy ismeretlen druida feljegyzéséből.)
  
  A Shapeshiftingben szereplő filmek a maguk korában újragondolták a kollázstechnika, az álló- és a mozgókép absztrakt lehetőségeit nem utolsó sorban azért, hogy a film nyelvét okkult és bizarr képzettársításokkal ruházzák fel, s hogy mi, nézők megértsük az új, virtuális világok üzenetét. A projektben szereplő három enigmatikus-asszociatív film a több valóságsíkra osztott, de egyetemes világ feltárásával magáról a vizuális látásról és a komplex érzékelésről szól. A Shapeshifting-projekt áttételesen olyan művészek és zenei csoportok filmmel kapcsolatos munkáihoz kapcsolódik, mint John Zorn filmworks-ei, a szintén amerikai Pengo filmrészletekre történő improvizációi vagy a francia Art Zoyd némafilm-aláfestései. Ugyanakkor (e művészek munkáitól eltérően) nem csupán az experimentális filmművészet mesterei előtt kíván tisztelegni, hanem a multimedialitás közös terében a hangi manifesztáció eszközével kísérli meg a mozgóképsorokat analizálni, számunkra is személyessé tenni, saját történelmi korukból kiléptetni, a 20. századból a 21. századba átmenteni.
  
  A Shapeshifting közvetlen előzménye mindenképpen a s.k. együttes (Kovács Zsolt és Sőrés Zsolt duóprojektje) 2002-2003-ban megvalósított Angersonixa (Kenneth Anger filmjeinek újrahangosítása) volt, amellyel Magyarországon kívül Szlovákiában és Németországban is turnéztak. A Shapeshifting-szólóprojekt 2006-ban indult és először a békéscsabai X. Csalánleves Instant Művészeti Fesztiválon került bemutatásra, első változatát a budapesti közönség pedig a III. BÉB A Borzongás Éjszakája a Bem Moziban minifesztiválon láthatta és hallhatta.
  
  Zene:
  
  DJ AHAD mélyhegedű, egyedi készítésű hangszerek, elektronika, rádió, mikrofonok, ütősök, hangminták stb.
  
  Filmek:
  
  Rrose Sélavy (Marcel duchamp): Anémic Cinéma
  Fekete-fehér francia, 7 perc, 1926
  Samuel Beckett Alan Schneider Buster Keaton: Film
  Fekete-fehér USA, 21 perc, 1965
  Alexander Hammid: The Private Life of a Cat / Egy macska intim élete
  Fekete-fehér USA, 22 perc, 1944
  
  Mióta szembesültem ezzel a ténnyel: dada = absztrakt művészet, azzal szórakoztatom magam, hogy a másik álláspontot is képviselem: dada = nem absztrakt művészet, és ez éppúgy igaz talán még inkább. írta Hans Richter az 1920-as évek derekán. A legtöbb potenciális dada film esetében a fenti ellentmondások valamelyikébe ütközünk. Duchamp Anemic Cinemáját (1926) általában dada filmnek tekintik, ami ellen Duchamp biztosan nem tiltakozna ha nem ellenezné, hogy egyáltalán filmnek tartsuk: legszívesebben ugyanis precíziós optikája (Sajnálnám, ha az ťoptikainŤ túl bárki is többet látna benne jegyzi meg Duchamp) egy részének tekintené. A film Duchamp első, forgó üveglemezekkel és háromdimenziós klisékkel folytatott, majdnem halálos kísérleteinek egyik eredményeként született. Mindazonáltal az Anémic Cinema amellett, hogy a téridő hipnotikus kapcsolatának metaforája, a film mint nyelv és narráció organikus egységének gyönyörű dokumentuma. A filmtanulmányt Duchamp mintegy önnön női altergójának bőrébe bújva, a saját hűvös és távolságtartó természetével szemben megteremtett erotikus és obszcén Rrose Sélavy nevében készítette.
  
  A [Film]szerkezet[e] szigorúan rondó jellegű. A nyitó közeli kép az egész vásznat betöltő szemet mutat, a huszonkét perc múlva látható zárókép pedig azt a vak szemet, amelyet a film folyamán fekete kötés takart. Mindez valószínűleg Beckett látására utal, aki ebben az időben már bal szemére majdnem teljesen vak volt és jobb szemével is csak gyöngén látott. Amikor tehát azt mondják, hogy e film főszereplője a vizuális érzékelés, akkor ez kiegészítendő: nem csupán a vizuális érzékelés, hanem egy sajátos, egyedi módon károsodott változata. Vagyis: Beckett szemével látjuk a filmet, a kamera igyekezett a becketti látást utánozni, mégpedig nemcsak filozófiai-esztétikai, hanem optikai értelemben is. (Török Gábor, Filmvilág 1990/6.) Beckett mesterének tekinti [a filmben szereplő Buster] Keatont. Filozófus a bohócot? S miért ne?! Annál inkább, mivel a Beckett-darabok előadási módja csupán Keaton-bohóctréfákként képzelhető el. Beckett filozófiai farce-ainak mélyén Keaton bölcseleti bohózatai ülnek meg. Az ír színész modellül szolgált az ír költőnek abban a tekintetben, hogy létezik egy bölcseleti komédianyelv, amelyik nemcsak a mulattatás, hanem a lényegre való rárémítés mondattanát írja ki. (Molnár Gál Péter, Filmvilág 1980/6.)
  
  Az Egy macska intim élete néma-dokumentum-mestermű, ahol a macskák emberszerű karakterekké válnak, az állatarcok érzelmeket fejeznek ki, a határ elmosódik állati és emberi között. Az enigmatikus, bizarr, macskapersektívából rögzített filmet Alexander Hammid akkori felesége, Maya Deren közreműködésével forgatta.
  
  Valamint bemutatásra kerül a kiadott programtól eltérően az alábbi két film is!:
  
  Jean Painlevé: Le Vampire
  Fekete-fehér francia, Duke Ellington (eredeti) zenéjével, 9 perc, 1939-1945
  
  Jean Painlevé (1902-1989) a tudományos filmezés egyik úttörője. Filmköltészetének egyik fő jellemzője a rendező kitüntetett figyelme a bizarr, misztikus és a titokzatos részletek beható ábrázolása iránt, tette őt hamar népszerűvé a szürrealisták és az experimentális filmesek körében. A II. Világháborúban a megszállás idején ellenálló volt, részt vett a nácizmus elleni földalatti mozgalomban. Le Vampire című szabálytalan, allegórikus filmjében a vérszívó denevér a nácizmus allegóriája is.
  
  
  Alexandro Jodorowsky: La Cravate / A nyakkendő
  Színes francia, Edgar Bischoff (eredeti) zenéjével, 21 perc, 1957
  Jodorowsky 2006-ban egy németországi padláson megtalált, első, pantomimfilmje Thomas Mann Az elcserélt fejek című műve alapján, amelyet 50 után most láthat először a közönség. Bár a rendező nem tartja remekműnek, pusztán filmes karrierje izgalmas kezdetének, egy jól sikerült indulásnak, a La Cravate-ot annak idején Jean Cocteau is méltatta. A főszereben a fiatal, 28 éves Jodorowsky látható.
  
  A filmek információs vetítések keretében kerülnek bemutatásra. A filmeket DVD-ről vetítik.
  
  Részvétel: Ingyenes
  
  Június 23-án este 22 órától, A K.A.S. Galériában (V. Váci utca 36) Koroknai Zsolt 20 rövidfilmjét vetíti, ahol - többek között részleteket láthatnak a Ladjánszki Mártával és Sőrés Zsolttal közös Lektrónia-projekt felvételeiből is.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: