szerző: UtazóBrewed By Noon featuring Jamaaladeen Tacuma 2007. május 13. Millenáris
Május 13-án Pesten jártak a multikulturális és a downtown szcéna igazi XX.sz-i jazz nehézfiúi. Elég volt a koncert előtt csak végigpásztázni az esten fellépők névsorán, már akkor is érezhető volt, hogy nem is akármilyen zenei csemegének nézek elébe ezen a vasárnap estén. Szerényen kifejezve is csak olyan szuper group-nak titulált formációt láttunk a Világsztárok a Millenárison sorozat ezen alkalmán.
A félhomályban lassan mindenki elfoglalta helyét, a teremben a csendes morajlást lassacskán a hangszerek hangjai vették át. A koncert legelején, a levonuláskor és az előtéri dedikáláskor is láthattuk a csapat nehézsúlyú játékosát Sean Noonan dobost ízléstelen aranyszínű bokszolói köntösében. Ami sok mindent megmagyaráz, de azt nem, hogy miért kellett pont erre a fellépésre is felvennie? Ha az előadás, azaz a program lényegi részét nézem, akkor eltörpült ez az esztétikai látvány elem a fantáziadús játéka és pörgetései hallatán. Sokaknak feltűnt az állandó ülőhelyzetben gubbasztó Mat Maneri, aki szintén meghatározó muzsikusa volt a Brewed By Noon-nak. A figura nagyon kreatív és kísérletező, jazz avantgárd bravúros vonószaggató virtusú játékmódja nekem sok esetben egy kicsit öntörvényűnek tűnt bár a Brewed by Noon szabályrendszeréből egyáltalán nem lógott ki. Nem szabad elfeledkezni az est legmeghatározóbb muzsikusáról sem, Jamaaladen Tacuma-ról, akit nem véletlenül jegyeznek a nemzetközi bőgős szintéren. Játéka hihetetlenül erőteljes, pontos és mégis leheletfinom volt. Az est meglepetés játékosa, a kiemelkedő Aram Badakian jazz-rock gitáros, aki jobbnál jobb témákkal ajándékozott meg bennünket. Az előadás alatt több ízben is hallhattuk, hogy olvasszák össze Manerivel a hegedű és a gitár hangját. Abdoulaye Diabate (Afrika dalainál), és a szabadgondolkodású free- jazz muzsikusok, Noonan Maneri párosnál megfigyelhető egy éles határvonal, akik igazi karakteres és határozott képet tudtak adni az elhangzott dalaiknak. Ezt a zenei kettőséget (a World Music és az avangard (free) jazz) végül is értelmezhetem úgy, mint egy világzenei produkciók találkozásának. Nem járok messze ettől a kijelentéstől, és pont azért, mert fel tudtam fedezni egyes földrészek jellegzetes zenei motívumait is és talán épp ezért ez a produkció hozta az általam kialakított képet. Valahol nagyon befogadható volt, olyan Mozart-féle - Eine kleine Nachtmusik, de voltak olyan részei is az előadásnak, amely nem csak az átlag zenefogyasztónak, hanem a szakavatott füleknek is esetenként nehézséget okozott a muzsikájuk megértése. A látott produkciójuk kettősége miatt mégis úgy érzem, hogy látnom kellett ezt a nem mindennapi zenei produkciót.