előzetes [koncert]  2002. március 10. vasárnap   17:53

nincsen hozzászólás

   Március 30-án először lép fel kis hazánkban a metálműfaj egyik legnagyobb legendája, a Judas Priest.
  
   A zenekar 1969-ben alakult Birminghamben, Angliában. Az alapító tagok voltak: K.K. (Kenneth) Downing gitáros, és közeli jóbarátja, a basszusgitáros Ian Hill. Fiatal, lelkes és tehetséges kezdő rock-zenekarként első koncertjüket Essingtonban adták 1971-ben. Kettejük mellé csatlakozott még Alan Atkins voaklista és John Ellis dobos. A Judas Priest nevet Atkins előző zenekarától örökölték, eredetileg pedig Atkins egy Bob Dylan dal címéből vette, a The Ballad of Frankie Lee and Judas Priest-ből. Folyamatos koncertezés vette kezdetét, de ekkor már a dobok mögött Alan Moore ült, igaz, nem sokáig: 1971 végén Chris Campbell vette át a helyét .Az 1972-es év javarészében úton voltak Angliában, majd 1973-ban Atkins és Campbell is elhagyta a zenekart. (Jóval később, 1991-ben Atkins debütáló szóló-albumán megjelent egy Victim of Changes című szám, melyet még közösen írt az akkor még gyerekcipőben járó Judas Priest tagjaival.). Ezzel azonban nemhogy rosszabbra, de sokkal jobbra fordult a zenekar sorsa. Csatlakozott ugyanis hozzájuk az énekes és volt színházi világítás-technikus Rob Halford (született 1951 Augusztus 25-én, Walsallban, Angliában), és a dobos John Hinch mindkét zenész a Hiroshimából érkezett. További angliai turnézás következett, majd egy ötödik tag lépett be a zenekar életébe: Glenn Tipton (szül. 1948. október 25-én, és a Flying Hat Band-ben zenélt előtte). 1974-ben először turnéztak külföldön, mégpedig Németországban és Hollandiában, hazaérkezésük után pedig lemezszerződést írtak egy kis angol kiadóval, a Gull-lal. debütáló bakelitlemezük, a Rocka Rolla 1974. szeptemnberében jelent meg. Azonban nem voltak elégedettek a felvételekkel, Hinch ott is hagyta a csapatot, helyére Alan Moore érkezett vissza.
  
   A zenekar 1975-ös Reading Fesztiváli fellépése egy sokkal szélesebb közönség számára tette őket ismertté. Második lemezük, a Sad wings of destiny, melyet Jeffrey Calvert és Max West producerek segítségével készítettek el, egy hatalmas fejlődés volt a bemutatkozó albumhou képest. Azonban a jó kritikák ellenére sem lett kasszasiker, és pénzügyi helyzetük még mindig kilátástalan volt, ekkor Alan Moore másodszor is és ezúttal végleg kilépett a zenekarból. A megmentő a CBS Records volt, aki nemzetközi lemezszerződést írt velük alá, és a Sin after sin c. album igen jól sikerült, Simon Phillips-szel a dobok mögött. Ekkor utaztak át először a tengerentúlra, első amarikai turnéjukon már Les Binks volt a dobos, akivel az első közös albumuk, a Stained Class mérföldkőnek számít a zenekar pályafutásában. A következő, Killing Machine c. albumon található első slágerlistás kislemezük, a Take on the world. Az 1979-es Japán turnén vették fel az Unleashed in the East c. koncertalbumot, és még ugyanebben az évben ismét doboscsere történt: Binks helyére Dave Holland érkezett a Trapeze-ből. Népszerűségük akkor nőtt meg jelentősen, amikor a Kiss-szel és a AC/DC-vel turnéztak együtt. A British Steel c. album az angol nagylemezlista 3. helyén indult, és olyan nagy slágereket tartalmazott, mint a Breaking the Law, vagy a Living after midnight. Fellépetek az 1980-as Donington-i Monsters of Rock fesztiválon, majd elkkészítették a Point of entry albumot, rajta a nagy slágerrel, a Hot Rockin-nal. Újabb angol és amerikai turnék következtek, valamint a Screaming for Vengeance album fewlvételei, és ez a zenekar történetének talán legsikeresebb időszaka volt az album pedig platina lett az Egyesült Államokban. A Defenders of the faith album következett, majd a kicsit kommerszebb Turbo. Ram It Down című albumuk visszatérést jelentett a tiszta heavy metal stílushoz, ugyanakkor ezzel egyidőben a banda népszerűsége csökkenni látszott, Dave Holland helyét pedig a Virginia Államból származó Scott Travis vette át (ex-Raxer X). Ugyan már nem övezte általános elismerés, a Priest-et továbbra is a legmarkánsabb heavy metal fellépők közé sorolták. 1990-ben az együttestbíróság elé idézték, hogy megállapítsák esetleges felelősségüket két rajongójuknak egy kocertjükön bekövetkezett halála miatt. Az események, és az azok iránt érzett felelősség tisztán csapódtak le a Judas Priest azóta már klasszikusnak számító felvételében a Spooky Tooth-ban. (Az együttest nem találták bűnösnek.) Nem sokkal ezután Halford úgy döntött, hogy megválik a bandától. Ezidőtájt ő volt a Black Sabbath frontembere, sőt együtt dolgozott a Panteraval is, majd saját projectjét, a Fight-ot vezette.
  
   1997-ben a Judas Priest ismét stúdióba vonult, hogy rögzítse Jugulator című albumát, és hogy bemutassa a banda vadonatúj énekesét, Ripper Owens-t.
   Ezt két koncertlemez, majd a Genocide c. dupla lemez követte a tavalyi év egyik legjobban várt albumaként pedig július közepén megjelent a Demolition!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: