szerző: BarnaSuffocation, Natron, Gutted, Malediction, Depths Of Depravity, Long Pig 2007. május 9., Budapest, Kultiplex
A 2007-es esztendővel végre beteljesült a Suffocation sokak által várt magyarországi debütálása. Én is vártam már a Suffocation első magyar fellépését, az amerikai death metal egyik nagy hatású bandája ugyanis a kedvenc zenekaraim közé tartozik. A Kultiplexben zajló koncertesten a Suffocation mellett fellépett még az olasz Natron, valamint a hazai death metal szcéna négy jeles képviselője: a Long Pig, a Depths Of Depravity, a Malediction és a Gutted.
A Din-Addict utódzenekara, a Long Pig kezdte az aprítással és zúzással telített este zenei felhozatalát. A két énekessel, egy gitárossal és dobossal kiálló zenekar az előd nyomvonalán továbbhaladva folytatta az elmebeteg muzsikálást. A Long Pig-nél azonban a grind részek mellett súlyos belassulások is bőven előfordulnak, és így változatosabb összhatást tudnak elérni a tempók variálásának köszönhetően. Színpadi elemekkel is színesítették a produkciót: volt például könyvből való felolvasás és egyéb poénkodások. Összességében egy remek kezdést adtak az estének, de azért nekem hiányoztak a karakteres riffek, a maradandó számok.
A következő brutálbrigád a Depths Of Depravity volt, akik komplex, precíz és gyilkos zenéjükkel szórakoztatták a közönséget. Sokan a Cryptopsy-hoz hasonlítják muzsikájukat, ami dicséretként értékelendő. A tavaly a második nagylemezét elkészítő zenekar szerzeményei összetett death/grind kompozíciók, melyek a rétegzett zenék kedvelőinek igazi csemegét jelentenek. Mivel én is nagyon szeretem a komplex death metalt, így igazán élveztem a törésekben, váltásokban bővelkedő muzsikával telő fél órás produkciójukat. Ugyan kicsit hiányoltam a sokszor előforduló Cryptopsy feldolgozást, de a szűkös műsoridő sajnos csak ennyi számot engedélyezett.
A Malediction következett, akik zenéjében a hangulat is nagyon fontos szerepet kap. Egy jeles amerikai death metal zenekar, a Morbid Angel zenéjének hangulata és hatása is érződik náluk, de természetesen a Morbid Angel mellett sok másféle hatás is érvényesül a Malediction-nál, a hangulatos zenei betétek pedig tovább növelik a zenéjük egyediségét. Tempók terén is változatosak szerzeményeik, csak a jó értelemben vett fogósság hiányzik a többnyire hosszú dalokból. Sajnos a hangzás sem segítette a számok befogadását, ahogyan az este többi magyar zenekaránál sem. Ennek ellenére egy jó fellépést láthattunk és hallhattunk a Malediction-tól.
A Gutted nevéhez híven szinte kibelezte a hallgatóságot a végig hipersebességgel tekerő intenzív death metal-jával. Másodpercnyi pihenőt sem hagytak a hallgatóság számára, egymás után darálták el brutális szerzeményeiket. A készülő harmadik lemezről is játszottak, és bizony az sem lesz nyugdíjas otthonba való muzsika. Hajnal Sándor énekes megszállott módjára hörögte a beteg dalszövegekből táplálkozó sorokat, és külön élvezet volt figyelni a zenekarba visszatért Kovács Zsolt dobos hiperintenzív játékát. Jól lezúzták a hallójáratainkat fél óra alatt, bár halkan megjegyzem, hogy nekem azért hiányoznak a lassabb, zúzósabb betétek a muzsikájukból, mert így kissé egybefolyik az egész produkció.
Ezután lépett színpadra az este első külföldi zenekara, az olasz nemzetiségű Natron. Természetesen ők is death metalt játszottak, azonban a gyengébb fajtából. Olasz barátaink muzsikája ugyanis egy átlagos, elcsépelt riffeket felhasználó, egyszerű old school death metal zenekar képét vetítette elém. Ez természetesen nem eredendően jelent rosszat, mert van jó régisulis nosztalgia muzsika is, de azt nem a Natron játssza. Nagyon lefárasztott a taljánok produkciója, amiben én semmi jót nem találtam. Pedig nem is kezdő zenekarról van szó, hiszen az 1992-ben alakult banda már négy lemezt adott ki. Másnak ettől még bejöhetett a koncertjük, csak én már nem vagyok igazán toleráns a másodvonalbeli múltidéző zenekarokkal szemben.
Végre elérkezett a Suffocation ideje, és az egyik legjobb death metal banda alaposan leiskolázta az egész mezőnyt körülbelül 70 perces csúcsminőségű koncertjével. A stílus tökéletes esszenciáját adták precíz, fogós, brutális és feszes előadásukkal. Nagyon ritkán látni ilyen hibátlan fellépést, mint amit a Suffocation ezen az estén produkált! Frank Mullen karakteres hörgésével adta elő a klasszikus szerzeményeket, színpadi grimaszai és a gyors részeknél jellegzetes karmozdulatai prezentálásával. A közönséggel is kiválóan tartotta a kapcsolatot: a számok közben kommunikált és kezet fogott a rajongókkal. A többi zenekari tag is 100%-os teljesítményt nyújtott: Guy Marchais és Terrance Hobbs szinte emberfeletti pontossággal és érzéssel pengették a felső kategóriás death riffeket és szólókat, Derek Boyer basszer és Mike Smith dobos pedig ugyanolyan minőségben adták a bombabiztos zenei alapokat. A zenészek szerény, rajongóbarát hozzáállása külön pluszpontot érdemel, például a raszta hajú gitáristen Terrance a koncertek előtt és után is nyugodtan sétálgatott és váltott szót a rajongókkal. A gyors és lassú, fojtogató részeket egyaránt tartalmazó muzsika példátlan erővel dörrent meg a Kultiplexben: a páratlan zenei szórakozáshoz kiváló hangzás is társult. A többi tényező mellett a koncertprogramban sem lehetett kivetnivalót találni, maximum a műsoridő lehetett volna kicsit hosszabb, még 2-3 szám szerintem simán belefért volna. A tavaly kiadott Suffocation című lemezről származó Abomination Reborn című szerzeménnyel kezdték a koncertet, és az új lemezről még a Bind Torture Kill és az Entrails Of You hangzottak el, míg a 2004-es kiadású Souls To Deny-ról a Tomes Of Acrimony-t játszották. A klasszikus, régebbi számok is terítékre kerültek. A Despise The Sun kislemezről hallhattuk a Catatonia-t és a hihetetlen súllyal megdörrenő Funeral Inception-t. A Pierced From Within-t a zseniális címadó mellett a Thrones Of Blood és a Torn Into Enthrallment képviselte, míg a klasszikus első lemezről, az Effigy Of The Forgotten-ről megidézték a Liege Of Inveracity és az Infecting The Crypts című örökbecsű death metal szerzeményeket. Tehát egy minden ízében profi és élvezetes előadást hallhattunk és láthattunk. Koncertteljesítmény tekintetében a Suffocation egy új mércét állított fel, amit senkinek sem lesz könnyű átugrani, sőt még megközelíteni sem! Év koncertje gyanús volt ez az erődemonstráció!
Tavaly volt szerencsém Bécsben látni a Suffocation-t, és akkor Terrance Hobbs távollétében és Derek Boyer begipszelt lábával nem tudtak ilyen kiváló produkciót nyújtani. Ez a koncert azonban mindenért kárpótolt, fel lehet tenni a képzeletbeli koronát a zenészek fejére, és leborulni a lábaik elé! Valahogy így kell death metalt játszani! Remélem minél hamarabb újra részese lehetek egy Suffocation buli mindent elsöprő szónikus pusztításának!