beszámoló [koncert] 2007. június 3. vasárnap 15:14
nincsen hozzászólás
szerző: BarnaAmorphis 2007. május 5., Budapest, A38
Az idei tavasz a finn melódiák kedvelőinek is tartogatott egy kellemes meglepetést, ugyanis az Amorphis május első szombatján koncertet adott az A38-as hajó gyomrában. Ez a fellépés ráadásul nem is egy európai turné egyik állomásaként szerepelt, hanem egy különálló előadásért utaztak hozzánk a zenészek Finnországból. A koncert különlegességét fokozta, hogy nem volt előzenekar, így a másfél órás finn zenei esszencia után már véget is ért az este zenei felhozatala. Azonban ez a másfél óra olyan minőségi muzsikával telt, hogy minden résztvevő elégedetten csettinthetett a koncert végeztével.
A kapunyitás után egy fél órás várakozást követően minden csinnadratta nélkül ki is vonultak a színpadra a finn mesterek, és elragadó muzsikába burkolva adtak nekünk ízelítőt népük történetéből. Az Amorphis nagy múltra tekinthet vissza: 1990-ben alakult meg a zenekar, és a death metalból kiindulva jutottak el a népzenei elemekből táplálkozó, pszichedelikus, darkos és egyben metalos hatásokat ötvöző stílusukhoz. A The Karelian Isthmus-tól kezdve, a Tales From The Thousand Lakes-en és az Elegy-n át a tavaly megjelent Eclipse című lemezig mindegyik kiadványuk egyéni és csodás alkotás. Ezen műveket megalkotó zenészek a műfaj krémjéhez tartoznak, ahogy ezt mostani előadásuk alkalmával is bizonyították. Esa Holopainen és Tomi Koivusaari gitárosok folkos riffjei meggyőző erővel és érzéssel szólaltak meg, Jan Rechberger dobos láthatóan nagy beleéléssel és pontossággal játszott, és nem volt hiba a szintetizátoros Santeri Kallio valamint a basszusgitáros Niclas Etelävuori előadásában sem. No és ne felejtkezzünk el a pár éve a zenekarhoz csatlakozott frontemberről, a raszta hajú Tomi Joutsen-ről. Az előző énekes, Pasi Koskinen távozása miatt sokan szomorkodtak, de Tomi képében megfelelő utánpótlás érkezett. Legalábbis nekem minden kételyemet szertefoszlatta a koncerten nyújtott teljesítménye: remekül énekelte a dallamos részeket és a régebbi durvább dalokat is erőteljes, szuggesztív hörgésekkel adta elő. Emellett a közönséggel való kapcsolattartást is jól oldotta meg, valamint karakteres megjelenésével arculatot is ad a zenekarnak. A kiváló zenészi teljesítmények mellett a jó hangzás és a megfelelően összeállított számlista is a koncert javát szolgálta. Rengeteg dal hangzott el a korai albumokról, az újabb érát főként a legutóbbi, Eclipse című lemez képviselte. Erről elhangzott a House Of Sleep, a Leaves Scar, a Perkele, az Under A Soil And Black Stone, a The Smoke és a Brother Moon. Az Am Universum-ot az elmaradhatatlan Alone című dal képviselte, és a Tuonela-ról is kaptunk egy slágert a Divinity képében. Az Elegy-ről olyan klasszikusokat kaptunk, mint a My Kantele, az Against Widows és az On Rich And Poor. A korai érát erősítette, és nekem különösen kellemes meglepetést jelentett az első lemezről, a The Karelian Isthmus-ról eljátszott Sign From The North Side című nóta. Hörgéssel kísért death metalos vadságával üde színfolt volt a többi folkosabb, lágyabb szerzemény között. A Tales From The Thousand Lakes című albumot is bőven megidézték, méghozzá olyan örökérvényű számokkal, mint az Into Hiding, a The Castaway, az In The Beginning, a Magic And Mayhem és a koncertet záró Black Winter Day. Tehát egy szinte minden igényt kielégítő koncertprogramot kaptunk, mely felölelte a zenekar eddigi munkásságát.
Hamar elröppent a koncert másfél órája, és végeztével elégedetten távoztam az A38-as hajóról. Egy rendkívül színvonalas és hangulatos fellépéssel ajándékoztak meg a finn zenészek, északi folkos dallamaikkal sikerült maradandó emlékké varázsolniuk az estét. Remélem, hogy az új lemez kiadása utáni turnén is útba fogják ejteni hazánkat!