szerző: EugeneMillions Of Dead Cops (USA), Barackca, Fegyelmező Részleg 2007. április 14., Budapest – Trafó Bár Tangó
Már a környékre érkezvén azonnal nyilvánvalóvá vált, milyen koncert lesz április idusán a Trafó Bár Tangóban: a klub környékén ugyanis az egy négyzetméterre jutó tarajosok száma feltűnően magas volt. Tarhálókkal ezúttal nem hozott össze a sors, viszont egy taxival érkező, tarajos, ám körülbelül 13 évesnek látszó lányka mindenképpen kiérdemelte aznap este a legstílusosabb megjelenés büszke címét Egy színelőadásnak köszönhetően amúgy egy jó órát csúszott a kezdés, így csak egy jelentős késést követően térhettünk le a koncertterembe
Az estet nyitó Fegyelmező Részleget a neve alapján egy politikus, amolyan megmondó brigádnak képzeltem el, de a komolyság a szövegeket tekintve leginkább az ő fellépésüket kerülte el nagyívben. Az átlag kritikus nyilván dallamos punknak nevezné az általuk játszott muzsikát, én viszont kissé butácska szövegekkel előadott egyszerű rockzenének. S azok a butácska szövegek hallatán el tudom képzelni, hogy a srácokat 14 éves koruk óta egészen mostanáig hibernálták, s a kihagyott éveket most igyekszenek bepótolni bulizós zenéjükkel. De hát a Prosectura is zajong még, hasonlóan infantilis szövegekkel, pedig ők már igazán matuzsálemi korban vannak. Mindazonáltal sokan vevők voltak erre a laza szombat esti lázra; míg ők táncoltak, pogóztak, énekeltek, én a helyenként jó rímekkel szegélyezett szövegeken somolyogtam, s egyben konstatáltam: a célját elérte a csapat, vagyis jó kis hangulatot teremtett a koncert további részére.
A matuzsálemi jelző a már említett Prosectura mellett a Barackcának is kijár, persze szigorúan punk léptékkel mérve. Az 1993 óta létező veteránokkal másodjára futottam össze, most talán egy cseppet lendületesebbek voltak, mint az Extreme Noise Terror előtt. A hozzáállásuk persze semmiben sem változott: továbbra is a politikát ostorozó, társadalomkritikus dalok játszották a főszerepet, de ezúttal a híres-hírhedt BKV-t és a Ja Voll-t is eldöngették, hozzátéve a magukét az este bulis oldalához. Többek között megtudhattuk, hogy az Anarchia él, ha elégedetlenek vagyunk, szót kell emelnünk (Nyisd ki a szád!), hogy egyszer eljön egy újabb Választás, valamint azt is, hogy miről szól a hatalom (Ellenőrzés alatt). Ha pedig a zenei oldalt nézzük: ugyanolyan, mint a mondanivalójuk: direkt, közérthető, tehát nagy megfejtést itt sem kell keresni. A lényeg, hogy egy Barackca koncertről jókedvűen, kitombolva (esetleg kidühöngve) megy haza az ember, mivel itt nyugodtan kinyithatja a száját, hogy ráadásul stílszerű is legyek
Ez esetben a hazamenetel még váratott magára, lévén ma este mindenki a Millions Of Dead Cops-ra volt kíváncsi. Ha már két hazai együttesünket leöregeztem, akkor rájuk nem is tudom, mit mondhatnék. Maradjunk csak szimplán a veteránnál, ez mindenképpen helytálló kell, hogy legyen. Egy 1979 óta létező punk brigád lépett ma színpadra, hogy megmutassák, öreg punk bizony nem vén punk. A stílszerű No More Cops-szal kezdődően a I Hate Work-ön, a Nazis Shouldnt Drive-on, a Money Pile-on, a John Wayne-en át a Secret To A Long Life-ig bezárólag ízelítőt kaphattunk a punk filozófiából egy veterán banda tolmácsolásában. A korukra való tekintettel némi rocknroll téma is felbukkant a jobbára kalapálós, tradicionálisnak mondható punk nóták közepette, mondanom sem kell, üdítően hatva. Dave Dictor egy csavargó ábrázatát keltette fekete baseball sapkájával, valamint borízű hangjával, mellyel a fentebb említett nótákat énekelte el, mialatt igyekezett kihasználni a színpad szabadon maradt részeit. A csapat többi tagja nem vetette szét a deszkákat, inkább csak a hangszereikre koncentráltak, hogy minél feszesebben tegyék a muzsikát Dave alá. Az a bő egy óra, amit a Trafó Bár Tangóban töltöttek, hihetetlenül gyorsan lepergett, de hát egy punk koncertnek nem is illik unalomba fulladnia. Summa summarum: megmutatták, öreg punk nem minden esetben vén punk.
12:19
