hosting: Hunet
r34
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2007. május 10. csütörtök   11:31
nincsen hozzászólás

szerző: Eugene
Black Hell Fest
2007. április 6-7., Budapest – Kék Yuk

  Két napos sötét zenefolyamot ígért ez az április elejei minifesztivál: többek között a görög Rotting Christ, a lett Skyforger és a szlovák Sanatorium igyekezett tenni arról, hogy a fekete lelkű (és feketébe öltözött) jelenlévők jól múlassák péntek és szombat estéjüket.
  
  A Blood Rainbow hivatott megnyitni az eseményt, vérszivárványék azon melegében fel is avatták új dobosukat, aki nem bizonyult rossz választásnak: nemhogy nem veszett el a váltakozó tempójú dalokban, de még pár finomságot is bevetett. A nevükben lévő szivárvány már sejtet valamit a zenéjükkel kapcsolatban: sokféle íz, zamat ötvöződik muzsikájukban, persze szigorúan a death metalon belül. A dallamosabb részek az európai halálfém jegyében születtek, míg a gyilkosabb tempók már az amerikai death metalt idézték meg. Ám változatosság ide, jó zenészi teljesítmény oda, még nem tud maximálisan lekötni a csapat. Ezt részint a dalok hosszúságával magyarázom, érdemesebb lenne rövidebb, velősebb számokat írniuk, csakis a legjobb témákat megtartva.
  
  Szivárvány után ritkán jön fagy az időjárás eddigi tapasztalatai alapján, ám most ez bekövetkezett. A kazincbarcikai Frost-ot tavaly elcsíptem a Gothic Hell fesztiválon, ám ott a hangzás fogyatékosságai miatt nem tudtak igazán meggyőzni. Ellenben itt igen. Kellemes, könnyen hallgatható, szintivel vastagon telehintett black metaljukból ugyan még most is hiányoltam egy kicsivel több gitárt, de legalább a hangszerek közötti arány megfelelő volt. Néha heavy metal ihletésű dallamok is felbukkantak, amelyek csak növelték a zene melodikus jellegét, ugyanakkor szervesen beépülve abba. Végezetül egy Tormentor feldolgozást (Elizabeth Bathory) játszottak el, úgyhogy mindenki elégedetten mehetett el feltölteni magát műsorukat követően.
  
  A Skyforger koncertje előtt a folkos metalért rajongók lopakodtak előre, hogy minél közelebbről tekinthessék végig a lett fegyveresek műsorát. Akik jöttek is, igaz nem fegyverekkel, csupán hangszerekkel vértezték fel magukat. Élőben sokkal inkább a csapat metalos oldala domborodott ki a folkos elemekkel szemben, amely jórészt a cseppet sem cizellált hangzásnak volt köszönhető, de azért a tradicionális népi hangszerek nem szorultak teljesen a metalhenger alá, csak kissé a háttérben szóltak. A banda oly rendkívül lelkesen, mosolyogva dalolta el nekünk történelmük egy-egy dicső fejezeteit, hogy az nem maradt viszonzatlanul a közönség körében: kollektív fejrázás, esetenként pogó jellemezte a nézőtéri eseményeket. A számokat tempó tekintetében viszont már egy cseppnyi monotonitás. Nemigen gyorsultak be, pedig egy-egy nóta hangulati felfokozására kiválóan alkalmas lett volna pár sodró részlet. Ezt leszámítva győztes csatát vívtak meg a lett vitézek.
  
  Ha van olyan, amikor a név és a tartalom szöges ellentétben áll egymással, akkor az a Sanatorium esete. Nem hiszem, hogy egy szanatóriumban gyógyító terápiaként használnák a szlovák srácok zenéjét, de nem is a csendre és nyugalomra ácsingózók gyűltek össze rájuk. Sokkal inkább azok, akik egy kis death metalra szomjaztak úgy éjfél felé közeledve. Elhoztak mindent, ami a stílushoz kell: grind ütemeket, őrlő gitárokat, disznókra hajazó vokalizálást, ám a jó nótákat otthon felejtették. Nem volt rossz, amit műveltek, de a death metalból manapság hatalmas dömping van, nem biztos, hogy őket halásszák ki őket a stílus fanatikusai a műfaj óriási tengeréből. Mindenesetre egy kis (ön- és közveszélyes) testmozgáshoz jó zenei aláfestést nyújtottak.

  Avas, áporodott illatú thrash metallal kezdődött a szombati nap: az Archaic a 80-as évekbe teleportált bennünket régivágású thrash/black metaljukkal. A fentebb említett jelzőket senki se érezze derogálónak, ezeket abszolút a dicséret jegyében vetettem papírra, lévén rendkívül kedvelem az old school thrash metalt. Ennek megfelelően örömmel hallgattam szerzeményeiket, amelyek minden igényét kielégítik az egyszeri thrashernek. A Tormentor-feldolgozás már csak hab volt a tortán, abszolút tiszteletteljesen nyúltak ehhez a klasszikushoz, egyben jelezve, mely irányvonalat jelölték ki maguknak. Aki kedveli ezt az irányvonalat, bátran keresse fel a srácok hanganyagait és koncertjeit.
  
  A Sin Of Kain-nal visszaugrottunk a mába, a négyes a korai szimfonikus black elemeket némileg hátrahajítva a riffjeiket tekintve egyre inkább a death metalhoz közelít, a korai időkhöz képest mindenképpen agresszívebbé vált a zenéjük. Nem látszott (helyesebben: hallatszott) meg rajtuk az egyik gitár hiánya, egy hathúrossal is rendkívül zúzósan szólaltak meg, nagy százalékban a helyet meghazudtoló hangzásnak köszönhetően. A The End dalait tették elsősorban a terítékre, a Mother Died különösen ízletesre sikeredett. Az igazán fogós dalokat egyelőre még hiányolom tőlük, remélhetőleg az elkövetkező időben ezen a téren is fejlődnek majd.
  
  A Mass Infection már a görög színeket képviselte, a hellén légió első tagjaként álltak a színpadra. Annyit mindenképpen megjegyezhettem, hogy old school ízű death metalt játszanak, de a hangzás nem éppen tökéletes volta miatt a további megismerés már akadályba ütközött. Kiugró momentumoknak mindenesetre híján volt a koncert, nagyon egybemosódtak a számaik. Ez némely esetben kimondottan jóleső tud lenni, de most nem ez volt a helyzet. Egyszerűen nem tudtak megfogni, de ugyanakkor el tudom képzelni, hogy többen másképp vélekednek.
  
  (Dicső) múltidézésből kétszer is kijutott aznap este: az Archaichoz hasonlóan Suicidal Angels is a 80-as évekbeli thrash bűvöletében él, de ha szűkíteni akarom a kört, akkor a Kreator-éban. Ha becsuktam volna a szemem, rá is fogtam volna, hogy a Pleasure To Kill-korszakos Kreator áll a színpadon. Mit is jelent ez? Hát azt, hogy az énekes tökéletesen elsajátította Mille fröcsögős orgánumát, a dobos a folyamatos tika-tika tempókat, a gitárosok pedig a mániákus riffelést. Itt a lendület okán abszolút kellemesen mosódtak egybe a dalok, olyannyira, hogy a koncertet záró Slayer-blokkot követően még szívesen elhallgattam volna őket egy negyedórát
  
  ha történetesen nem a Rotting Christ következett volna utánuk. A görög underground metal pionírjait már nagyon vártam, főleg, hogy új CD-jük, a Theogonia nagyon a szívemhez nőtt az utóbbi pár hónapban. Számomra kevés zenekar képes kiváltani a koncert előtti izgalmat, de a Rotting Christ ilyen. Eléggé hosszúra nyúlt a soundcheck, bíztam benne, a hosszúság analógiában lesz majd a megszólalás minőségével. Nos, az intro után valósággal berobbant a görög kvartett: a bevezetőnek álcázott menetelős riff felhangzásakor nemcsak a hajunk, a dobhártyánk is lobogott a hangerőtől. Jól belenyúltak a múltba, hiszen a Fifth Illusion-nel nyitottak a Non Serviam albumról, nem kis meglepetést okozva nekem és a jelenlévőknek. Na, de nem volt idő csodálkozni, jöttek, csak jöttek azok a régi tirádák (The Sign Of Evil Existence, King Of A Stellar War, Archon), kiegészítve a új korszak remek pillanataival (The Sign Of Prime Creation, Keravnos Kivernitos, Athanatoi Este, In Domine Sathana). Sakist kivéve a többiek nemigen mozogtak, de a frontember helyettük is produkálta magát: olykor hatalmasakat ugrott, grimaszolt, lelkesítette a közönséget, egyszóval csinálta a show-t. Szembetűnő, hogy Sakis mennyire megemberesedett az utóbbi tíz évben: az idei promofotókon már sűrű szakállzatban pózolt, míg egy 1996-os koncertvideó (megtalálható egyébként az In Domine Sathana DVD-n) tanúsága szerint akkoriban egy dél-amerikai sorozat főszerepére is eséllyel pályázhatott volna. Ebből is látszik: az idő múlása bizony senkit és semmit nem kímél, olyannyira, hogy a Rotting Christ idén a huszadik születésnapját ünnepli! Ez a mai trendek uralta zenei világban több mint megsüvegelendő dolog, valamint azt is mutatja, jó zenével messzire lehet jutni.
  
  Apropó jó zene: a You My Cross és az Enuma Elish kivételével nem köthetek bele a programba, csak hát nagyon hamar vége lett. A hangszeres játékra sem lehetett panaszunk: George Bokos láthatóan/hallhatóan beilleszkedett a csapatba, nagyon is kellett Sakis mellé egy másodgitáros, hogy élőben is visszaadják a lemezre feljátszott díszítéseket, harmóniákat.
  Andreas és Themis rutinosan tették-vették magukat, szigorúan az alapfeladatukra azaz a muzsikálásra koncentráltak. Egyedül a sampler nem töltötte ki úgy a teret, mint a lemezen, de élőben ez megbocsátható.
  
  Jó volt újra látni őket, remélem, a jövőben minden egyes album kiadását követően tiszteletüket teszik majd nálunk.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

A Rotting Christ oldala

A Skyforger oldala

 programajánló: 
2024. május 19.
Vonósnégyesre átdolgozott heavy metal himnuszokkal érkezik Anneke van Giersbergen
MARCO MENDOZA (USA)
2024. május 25.
Dinamit 45 – Az utolsó jubileum
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Akik házibulit csaptak az MVM Dome-ban: a Depeche Mode
Suicidal Angels, Fusion Bomb, Crimson Fire
A Normandie lenyűgözte Budapestet a Dopamine turné keretében
Cattle Decapitation, Signs Of Swarm
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
 kiemelt 
Winger: búcsúkoncerten játsszák el az életmű minden slágerét
  
Alapító tagjaival tér vissza június 11-én Budapestre a Winger

Magyar thrash nagyágyút választott a Megadeth: az Archaic játszik Mustaine-ék előtt júniusban
Júliusban kétnapos koncept eseménnyel érkezik az INOTA Focus az erőmű Turbinacsarnokába
Bring Me the Horizon koncert a Budapest Parkban
MARCO MENDOZA (USA)
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 gwen stefani    bohemian betyars    bikelinefest    eric burdon & the animals    vasember 2    aranyember fesztivál    szelíd teremtés    eluveite    titanic 3d    scarred by beauty    mel gibson    while heaven wept    system of a down    tiga    meex    foundation    ska-pécs    tango underground    the gentle storm    corrosion of conformity    korog    special providence    garagedays    charlize theron    mad sin  

r45
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!