beszámoló [koncert]  2007. május 7. hétfő   13:24

nincsen hozzászólás

  A tavalyi Sziget egyik nagy durranása volt a Hammer színpadon a finn Ensiferum koncertje, a jelenlévők ódákat zengtek a remek előadásról. Én nem voltam közöttük, inkább egy önálló koncertre vártam, ami mostanra be is érett. Hogy megfelelő helyszín lesz-e a Pecsa, az nem is volt kérdés, hiszen általában a finn zenekarokat meglehetős érdeklődés szokta kísérni nálunk, és ez az Ensiferum esetében sem volt másként.
  Az elsőként fellépő Archaic előadásából már csak az utolsó két számra értem be, de ezek tükrében sajnálom, hogy nem sikerült végignézni a teljes programjukat. Egész korrekt thrash metalt játszottak, a záró Testament Into The Pit feldolgozás különösen ütött. Az énekesnek azért még fejlesztenie kéne a technikáját ebben a „thrash-hörgésben”, mert a végére kissé kifulladtnak, tompának látszott. Persze ha éppen megfázással küszködött, vagy már alapból kappanhangja van az emberünknek, akkor én kérek elnézést.
  
  A Bloodrainbow folytatta a sort kompromisszummentes death metallal, látszott hogy ők sem most fognak életükben először hangszert a kezükben. Sajnos a hangzás nem állt melléjük, így nem sikerült annyira élvezhetőre a koncertjük, mint amilyen lehetett volna. Itt az énekes a hörgést és károgást próbálta váltogatni, amolyan Kataklysm módra. Viszont Maurizio sem szégyellt elmenni énektanárhoz a technikája tökéletesítése végett, így talán ide is elkellene némi fejlesztés ezen a téren. Mert a vokális váltások zökkenőmentessé tétele jelentősen megdobná a Vérszivárvány (ezt a nevet...) előadását.
  A Sin Of Kain már jól ismert versenyző a színtéren, bár most tőlük szokatlan felállással léptek a deszkákra. Csak egy gitáros tartotta a frontot, viszont Harkh hangszere jó vaskosan szólt, és remekül megoldotta a feladatát. Cathar-tól már megszoktuk, hogy rendszeresen visszataszító pólókban jelenik meg, ezúttal sem hazudtolta meg magát. Az előadásuk viszont teljesen rendben volt, nekik már sikerült egész jól behergelniük a megjelenteket. Mindez bizonyítja, hogy a Sin Of Kain sikeresen beküzdötte magát a hazai underground színtér elismert zenekarai közé.
  
  Innentől már a külföldi csapatoké volt a főszerep, a Naildown legénysége szállta meg a deszkákat. Valahogy nem éreztem őket ideillőnek a mai este, modernebb felfogású, helyenként akár rock n rollosnak is nevezhető zenéjük nem az Ensiferum elé kívánkozott. Persze egyáltalán nem voltak rosszak, a jelenlévők nagy része élvezte a produkciót. De mindez a zenekarra is vonatkozott, közvetlenek voltak, sokat kommunikáltak, az énekes/gitáros egészen a közönséghez is lejött olykor. Szóval összességében azért nem volt hiba, hogy megismertük őket.
  A Suidakra zenekar talán már nagyobb ismertségnek örvend, ők azért sok lemezt kiadtak ahhoz (szám szerint nyolcat), hogy ne csengjen ismeretlenül a nevük. Szintén sokat kommunikáltak a közönséggel, viszonylag sokat is játszottak. Jól megosztották a vokális teendőket, a másik gitáros is besegített az olykor epikusabb jellegű énektémákba. Őket is értékelte a közönség, nekem személy szerint olyan bő fél óráig volt élvezetes a külföldi zenekarok produkciója, utána viszont kicsit unni kezdtem. Nem baj, azért az alaphangulatot megadták az Ensiferum elé.
  
  A finn horda meglehetősen népes rajongótáborral bír nálunk, így nem csoda, hogy bő háromnegyedház is összejött a koncertjükre a Pecsában. Legújabb albumuk, a Victory Songs igen hangulatos alkotás, biztos vagyok benne, hogy felleltek rajta pár új kedvenc nótát a zenekar rajongói. Érdekes módon az Ensiferum jóval kevesebb albummal rendelkezik (a legújabbal együtt 3 sorlemezük létezik + egy EP), mint mondjuk a Suidakra, mégis sikerült a világ élvonalába betörniük ezzel a különlegesnek ható, némi pogány-black hatástól sem mentes folk-metallal. Mindehhez párosul még a kiváló koncertteljesítmény, és máris megérthetjük a receptet a sikerhez.
  A kiváló élő teljesítményt ezúttal is megkaptuk, akik látták a Szigetes koncertjét a csapatnak, azokat bizonyára nem érte ez váratlanul. Nagyjából kiegyenlítetten csemegéztek mindegyik alkotásukból, szóval igazi „best of” válogatást készítettek elő nekünk.
  
  Az Ensiferum lemezek introja mindig kiemelkedően jó szokott lenni, az új albumot indító Ad Victoriam-mal kezdődött a koncert, majd rögtön folytatódott a Blood Is The Price Of Glory című új nótával. A Victory Songs közepét alkotó két szám, az Ahti és a One More Magic Potion sem maradhatott ki a programból, de eljátszották a 10 perc fölötti címadó dalt is. A legnagyobb ismertséggel bíró Ensiferum című debütalbumról is számos alkotás adásba került, a Hero In A Dream, Token Of Time, Guardians Of Fate, Treacherous Gods, a koncert végén pedig a Battle Song is nagy zúzást eredményezett. A zenekar legnagyobb „slágereként” jegyzett Lai Lai Hei, valamint a címadó Iron sem hiányozhatott a második albumról, szóval szerintem hiányérzete senkinek sem lehetett. A Petri Lindroos vezette csapat nagyon élvezte a koncertet, a színpad mindkét oldalán megállás nélkül ment a hajlóbálás. Az Ensiferum egy olyan banda, amelyikről megjósolható, hogy a fellépéseik nálunk mindenkor óriási sikert aratnak.
  
  A jelenlévők közül valószínűleg sokan ott voltak a finnek Szigetes koncertjén is, így ők tudták, hogy mire számítsanak (igaz, akkor még a Victory Songs nem jelent meg, így a mostani koncertprogram nekik is újdonságként hatott). Lehengerlő bulit láthattunk a finnektől, mindenki jól érezte magát, de volt olyan vén hülye is, akinek már az alapállás közben is akkora amplitúdójú kilengése volt, mint az Eiffel-torony teteje. Ráadásul még mindenféle bunkóságot kiabált be a zenekarnak, valamint fogkeféket dobált a színpadra (?), és még neki állt feljebb. Szóval az ilyen nem értem minek jön ide... Szerencsére a többség normálisan élvezte végig a koncertet, most aztán igazán kibulizhatta magát minden Ensiferum rajongó. A többi zenekar véleményem szerint inkább csak felvezetésnek volt jó, de ezzel lehet hogy ellenkeznének azok, akik a kedvenceik között tartják őket számon. De abban biztosan egyetérthetünk mindannyian, hogy az Ensiferum fellépése megérte a mai zarándoklatot a Petőfi Csarnokba.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: