szerző: ArmaGedeonKamelot, Leaves’ Eyes 2007. április 13., Wigwam
Nem volt kérdés, ott akarok-e lenni a Kamelot-ünnepen, hiszen a floridai szimfonikus metal brigád lemezeit lassan tíz éve meg-meghallgatom, még ha nem is mindennapos a kapcsolatunk. (Amúgy pedig enyhén balkán-szagú az a tény, hogy ez a zseniális zenekar még sohasem járt hazánkban...!)
Jól indult az este: a némiképp joggal sokat szidalmazott új Manowar album egyik csatahimnuszára érkeztünk meg, és a Mesterek megágyaztak a jó hangulatnak. A Leaves Eyesról csupán annyit tudtam, hogy a szebb napokat is látott stílusalapító Theatre Of Tragedy énekesnőjének (Liv Kristine) újabb próbálkozása férje, a volt Atrocity-s Alex Krull oldalán. A norvég-német gárda azonban a Tragédia Színházának nyomába sem ér, ha csak egyetlen szóval kellene jellemeznem őket, annyit mondanék, hogy: jellegtelenek. Unalmas és arctalan gótikus(-szerű) tinglitanglival álmosítottak, hozzájuk képest a szerintem érdemtelenül felmagasztalt finn HIM egy vérbeli házibuli zenekar! Bár Krull Úr mindent megtett, hogy életet leheljen a produkcióba (öt másodpercenként hergelte a közönséget, számomra igen röhejes exhibicionista-modorban), de agyonöltöztetett Barbie-baba asszonykája inkább olyképp festett, mint Halász Judit egy 86-os vasárnap reggeli gyerekmatinéban; a semmibe révedő arccal és nyálas-patetikus mozdulatokkal operált, és erőtlenül csipogó hangjával sem volt képes felturbózni a műsort hol van ő egy Annekéhez (The Gathering) képest?! És hol van a Leaves Eyes?! Némely refrén kellemesen furakodott fülembe (Into Your Light, Temptation), de maratoni hosszúságúnak tetszett fellépésük, így a Gods Of War Manowar lemez által nyújtott kedvező hangulatot sikerült kissé elmosniuk.
De ez csupán az átszerelés végéig tartott (közben Queensryche-gyöngyszemek hangzottak el a jó ízlés jegyében!), ugyanis ahogy megszólalt a nagyzenekari-ihletésű intro és a színpadra lépett a Kamelot, nyomban elfelejtettem, hogy volt egy előzenekar is! (A) The Black Halo-s When The Lights Are Down-nal kezdték a sort, és már az első taktusnál éreztem, itt bizony nem lesz hiba! A hangzásba sem lehetett belekötni, a rendkívül szuggesztív Roy Khan pedig úgy énekelt, mint egy földre szállt isten! Csak a legnagyobbak (pl. Geoff Tate a már említett Queensryche-ból) képesek így játszani a hangjukkal, ennyi érzelmet közvetíteni! Casey Grillo pedig a műfaj egyik legképzettebb dobosa, amit művelt, ahhoz másnál négy kar és négy láb is kevésnek bizonyult volna! A szolid homályba burkolózó háttérénekesnő jelenléte volt a hab ama bizonyos tortán
Az utolsó három korongról szemezgettek (Epica, Karma, The Black Halo), ám három friss szerzeményt is előhalásztak a napokban megjelenő Ghost Opera-ról, amely e dalok tanúsága szerint ott folytatja, ahol (a) The Black Halo véget ért. Sajnálom, hogy a korábbi lemezeket így elhanyagolták, hiszen ki fanyalgott volna egy Call Of The Sea (Eternity debütálás) vagy egy Nights Of Arabia (The Fourth Legacy album) hallatán? De ami terítékre került, az a szimfonikus (power) metal csúcsteljesítménye volt: Soul Society, Descent Of The Archangel, Memento Mori, Abandoned (nemcsak a banda, de a rocktörténelem egyik legszebb balladája!), Lost And Damned, Center Of The Universe, Forever, Karma
A klipes Haunting (Somewhere In Time)-nál pedig a színpadra lépett (mit lépett, beviharzott!) az Epica nevű együttesben éneklő Simone Simons; már az első hajlendítése hitelesebb volt, mint a Leaves Eyes-os Liv Kristine egész esti produkciója, hangja tiszta és erőteljes, dögös mozgásával sem a törékeny porcelánangyalka-effektust domborította ki az pedig, hogy bombanő, már szinte természetes!
A betonkemény March Of Mephisto-val búcsúztak, a Dimmu Borgiros Shagrath hörgése felvételről fröcsögött, de ez nyilván senkit sem zavart, a tömeg egy emberként üvöltötte a sorokat (Wailing your sorrow is my only way!). Persze a magyar ősöktől származó Oliver Palotai billentyűs ígéretet tett egy következő koncertre, ezek szokásos kedves gesztusok, de ha betartják, én mindenképpen ott leszek! Hatalmas buli volt egy hatalmas zenekar hatalmas nótáival!
14:19
