előzetes [koncert]  2001. november 2. péntek   16:15

nincsen hozzászólás

   Az év elején trióként indult együttes műsorszámait az énekesnő szállítja a próbákra, s most alkalmunk nyílik meghallgatni, hogy a bőgős Szanday Mátyás, a gitáros Lamm Dávid és az ütős Dés András hogyan fűszerezik szájízük szerint a kedvelt darabokat.
  
   Ha a tagok és általában a zene történetébe egy kicsit mélyebbre ásunk, nem kell csodálkoznunk, hogy Marcus Miller, John Coltrane és Charles Mingus mellett elhangzik majd két szám Bob Marleytól is, hiszen Linda, Dávid és András a Koalában is együtt játszanak - Bob Marley dalokat.
  
   A zene történetét tekintve is érdekes párhuzamok észlelhetok a jazz és a reggae vonásaiban. Egyrészt Jamaicán a második világháború után számos big band igen képzett zenésze ontotta a swinget, és a háború utáni élet egyik elengedhetetlen mozzanata volt a nagy szabadtéri táncokon való részvétel, amely egyszerre több társadalmi funkciót töltött be, mint szórakozóhely, hírközlő médium, templom, gyülekezőhely, iskola és színház egyben. Valami hasonló lehetett a század eleji New Orleans Congo tere, ahol az összegyűlt fekete sereg járta a bamboulát, amely a szórakozóhelyeken át végül is a jazzhez vezetett.
  
   Amikor az USÁban a big band korszakot felváltotta a kiszenekaros bop és rhythm´n´blues, Jamaicán a rádió bevezetése körüli nehézségek miatt a legjobb megoldásnak a rendelkezésre álló minimál technológia igénybevétele tűnt, amely nem zenészek „átképzése”, hanem sound systemek felállítása révén juttatta el az új zenét a szigetre a dancehallok, a társas összejövetelre kialakított terek, rétek mulatóközönségéhez. A következő lépés az amerikai lemezek behozatalától a hazai lemezipar kialakulásáig tartott, amely a szigetre hurcolt afrikaiak öröksége és az Antillák jellegzetes dallam-és hangszervilága mellett a zenészek kezében még élő afro-amerikai hatás együttesét dobta piacra - egy jó adag, a Bibliából kölcsönzött rastafari szimbólummal; a helyi, nagyon is egyedi hangzásra képes műszerek és szakértőik áldásos közreműködése folytán. S lassan a reggae és lecsupaszított, jól bevisszhangoztatott utastársa, a dub, a jazzhez hasonló világkörüli útra indult, s a kiadott, elterjedt lemezek segítségével egy nép bizonyos fajta elfogadást, hazájában pedig büszkeséget vívott ki magának. Mindkettőre jellemző továbbá, hogy egyfajta elidegenedésből származnak, és a Gazdától csent, kifacsart, metaforikus nyelven szólnak a közösséghez. Mindkettő kifejezéstárába Afrikából érkezett a felhívás-reakció szerkezet, (Can I get a witness?) és sokféle nótának hallhattuk már jazzes és reggae-s verzióját is, mert hát amelyik zene a szórakoztatásról is szól, ott sokszor rafinált formában tűnnek fel ismerős dallamok, mint a Mission Impossible, vagy akár Beatles dalok.
  
   De hogy ezen a ponton visszakapcsolódjunk a kedd esti szórakozáshoz, Dés András például régi magyar slágerek jazz verziójához csilingel és ráz megannyi furcsa formát a Balázs Elemér Quintettel, de őt igazán nem kell bemutatnunk a Rigoletto közönségének, hiszen legutóbb a múlt héten lépett fel a Bosamboval. Szanday Mátyás pedig egy pár hét múlva jön majd újra a Dresch Quartettel.
  
   Bár Jamaicán a sound systemekre és DJ-kre való áttérés előnyei között azt is felsorolták, hogy a gép nem issza meg mind a fehér rumot, és nem eszi meg az összes currys kecskét, a Rigoletto estéin az élő és felvett zene szépségét egyaránt igyekszünk bemutatni, mert a koncertek előtt, között, és után mindig hátra van még egypár Badihali és Sanyi által kevert feketelemez!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: