magazin [kiállítás]  2007. április 15. vasárnap   17:28

nincsen hozzászólás

  1517 áldozat, 675 túlélő
  
  ...---...
  
  ÉSZ: 41°46 NYH: 50°14
  
  1912. április 14-én éjszaka, korának legnagyobb óceánjáró gőzhajója, amelyet három éven át építettek, első útján jéghegynek ütközött. Az elsüllyeszthetetlennek hívott Titanic két óra negyven perc alatt süllyedt az Atlanti-óceán mélyére. A hajózás történetének eddigi legnagyobb katasztrófája 1517 áldozatot követelt.
  
  1985. szeptember 1-ig a tragédia okai rejtve maradtak, ekkor sikerült Dr. Robert Ballard expedíciójának felfedezni a roncsok pontos helyét. Több éves kitartó munka során, speciális robot-technológia kifejlesztésével tudták a 4000 méter mélyen lévő tárgyakat felszínre hozni. Az RMS Titanic Társaság a tulajdonában lévő több mint 5500, a tengerfenékről felhozott tárgyi leletből kiállítást szervezett, hogy a nagyközönség számára is elérhetővé tegye a tragédia emlékeit.
  
  A Magyarországra érkező kiállításon a gyűjtemény több száz válogatott darabját állítják ki. A mesterien alkalmazott háttérzajok, zenék, a különleges megvilágítás mind segítenek abban, hogy a kiállítás látogatói átéljék a southamptoni indulás izgalmát, a rekonstruált hajóbelsők bemutatják az első osztály pazar luxusát, a harmadosztály egyszerűségét és a hajógépek kazánjai mellett dolgozók kemény munkáját.
  
  A Titanic kiállítás semmihez sem fogható hangulatát, egyediségét a szinte tapintható közelségben lévő, kiválóan konzervált leleteknek köszönheti. A leletek között fantasztikus állapotban fennmaradt porcelánoktól kezdve, míves kristálypalackokon át az utasok olyan személyes tárgyait is láthatjuk, mint pl: szemüveg, pénztárca és különféle ruhadarabok.
  
  A látogatók minden érzékszervére hat a kiállítás, valódi jéghegyet érinthetnek meg, így átélhetik, hogy milyen gyilkosan fagyos volt a tengervíz a tragédia éjszakáján.
  
  Tom Zaller - Kiállításokért felelős alelnök Premier Exhibitions, Inc.
  
  Tom Zaller több éves kiállítás tervező és kivitelező tapasztalattal rendelkezett, amikor elfogadta a Premier Exhibitons, Kiállításokért felelős alelnöki posztját, 2003 júliusában. Közel 2 évtizedes produkciós gyakorlata során számos hazai és nemzetközi projektet vezetett, többek között David Copperfield nemzetközi és amerikai showjait.
  
  A Clearchannel International Exhibitions produkciós alelnökeként Tom közreműködött számos kiállítás fejlesztésében, kivitelezésében és produkciójában, mint amilyen jelenleg az USA-ban utazó A Vatikán Kincsei című kiállítás.
  
  Tom 1997-ben lett a Titanic, a kiállítás produkciós managere. Megfeszített munkájával a Titanic a kiállítás a világ legnépszerűbb kiállítása lett, több mint 18 millió látogatót vonzott már világszerte.
  
  A Titanic, a kiállítás a hajó hihetetlen története előtt tiszteleg, és nem utolsósorban az utasok és a legénység emléke előtt. A Titanic története a legmélyebb érzéseket váltja ki a látogatókból, ez jól látszik az arcokon, amint a kiállítás végére érnek. A cél, hogy életben tartsuk a Titanic emlékét, valamit azon bátor férfiak és nők emlékét, akik a végzetes úton a hajón utaztak.
  
  Hogy jobban megismerje a Titanicot és megértse nagyságát, Tom részt vett egy expedíción, és lemerült a roncsokhoz. 2000. augusztusában Tom 3 hetet töltött az orosz Academic Keldysch kutatóhajó fedélzetén. 12 órás merüléssel értek el, a mintegy 4000 méteres mélységbe, az óceán fenekére, ahol a Titanic a mai napig nyugszik.
  
  Fantasztikus utazás volt, amit sosem felejtek el. Alázatot és félelmet éreztem, amikor megpillantottam a Titanicot a szűk hajóablakon keresztül. Tudom, hogy nagyon szerencsés vagyok, hogy egy lehettem a 150 emberből, akik láthatták a Titanicot, amióta a hullámsírban pihen. A küldetésünk az, hogy továbbadjuk a kiállítás látogatóinak azt, amit láttunk és tanultunk erről a csodálatos hajóról, az utasairól és legénységéről. Ez egy kihívás, aminek napról-napra örömmel felek meg.
  
  Tom Zaller története
  
  ”Úgy gondolom, minden ember, akit megérint a Titanic története, egy életre szóló élménnyel gazdagabban hagyja el a kiállítást. A kiállítás az egyetlen olyan gyűjtemény a világon, amit a Titanicról hoztak fel. Tanultam magáról a hajóról és a korszakról, amely inspirálta létrehozását. Időközben megismertem számtalan utas és a személyzet tagjainak személyes történeteit. Ahogy egyre többet tudtam meg a történetéről egyre jobban kezdtem kötődni a Titanichoz és azokhoz, akikkel elhajózott a végtelenbe.
  
  Megtiszteltetés és izgalom; így jellemezhetném érzéseimet, amikor kiderült, hogy kiválasztottak a 2000. évi expedícióra; melynek célja kutatás és feltárás a Titanic roncsainál. Hosszú éveket töltöttem a leletek tanulmányozásával és most végre megpillanthattam magát a hajót.
  
  A Titanic roncsa St Johns, Új-Foundland partjaitól kb. 740 kilométerre található és 4000 méter mélyen az Atlanti-óceán fenekén. Különleges mélytengeri tengeralattjárókra volt szükség a roncs eléréséhez. A Mir I és a Mir II, két ilyen típusú tengeralattjáró, az orosz kutatóhajó, az Akademik Keldysh fedélzetén. St Johns-ból hajóztam ki Titanic szakértőkkel, történészekkel és restaurátorokkal, hogy találkozzunk a Keldyshhel a Titanic roncsa felett.
  
  Tizennégyszer merült le a két tengeralattjáró a roncshoz. Amikor rám került a sor, észrevettem, hogy a 13. merülő csoport tagja voltam. Szerencsére nem vagyok babonás ember, de egy pillanatra azért elgondolkodtam, mégiscsak 4 kilométer mélységbe készülöktermészetesen, az érzéseim nagyon vegyesek voltak, amikor 2 orosz útitársammal beszálltam a tengeralattjáróba. A legelső, ami feltűnt, hogy milyen kicsi a tengeralattjáró belső tere; olyan, mintha egy kicsi autóban ülnél a volán mögött, harmad magaddal 12 órán keresztül. A hasra kellett feküdnöm, hogy elférjünkamikor lezárták a fedélzeti ajtót, egyértelművé vált, hogy valóban merülni fogunk.
  
  Gyönyörű, napfényes idő volt. Tisztán emlékszem, amikor megérkeztünk a Keldysh fedélzetére. Az ablakom a víz alatti világba egy 16 centiméteres kis nyílás volt. Sosem fogom elfelejteni a tiszta, türkiszkék Atlanti-óceánt, ahogy a tengeralattjáró belecsobbant a vízbe. Ahogy távolodtunk a Keldyshtől és kezdtünk süllyedni a szép, kék óceán lassan, de biztosan feketévé vált. Negyed óra múlva teljes sötétségben voltunk, de még két és fél óránk volt, hogy elérjük az Atlanti-óceán fenekét. Mindannyian tudjuk milyen érzés a színházban ülni, amikor a fényeket lekapcsolják és a várakozás izgalma jár át az előadás előtt. Nekem, azon a napon ez az érzés 2 órán keresztül tartott, végig az úton.
  
  Nagy várakozással néztem a merülés elé. Hiszen éppen egy olyan hely felé tartok, ahol az elsüllyeszthetetlen Titanic nyugszik. A mélységmérő a bal vállam felett volt, először 10 méter, majd 100, majd 1000. Ahogy egyre mélyebbre kerültünk, úgy növekedett a hőmérséklet a tengeralattjáróban. Meleg és ragadós 33 Celsius fok volt, amikor ránk zárták az ajtót. A tengeralattjáróban az óceán mélyén 3 Celsius fokot mértünk. Ahogy elértük a 3000 méteres mélységet Jenna, a tengeralattjáró kormányosa előrement, hogy visszavegye a tengeralattjáró irányítását. A pillanat már közel volt. 3844 méternél egy könnyű koccanást éreztem, ahogy leértünk a tengerfenékre. Tom mondta Jenna, megérkeztünk , itt vagyunk az orrnál.
  
  Visszafordultam az ablakomhoz és kibámultam a sötétbe és csak vártam és vártam. Hirtelen a Mir külső fényei betöltötték az óceán mélyét. És ott volt a Titanic, a hajó legeleje éppen felettem tornyosult. Ott volt, egyenesen, szilárdan, épp úgy pihent, ahogy 1912-ben elsüllyedt. Sokkal szebb volt, mint azt magamban korábban elképzeltem. Csak bámultam lenyűgözve, izgatottan.
  
  Egy perc után lassan és halkan elindultunk az orr mellett, elhagytuk a hatalmas vasmacskákat, amelyek még mindig ott lógtak a hajó két oldalán, majd végül az orrkorlát felett megpillanthattam a Titanic elejét. A hajó első fedélzete felett haladtunk. Lenéztem és az első és második rakódótér nyílásait láttam. Éppen a hajó törött elülső árbóca felett tartottunk. Ugyanez az árbóc tartotta az árbóckosarat, ahonnan a hajó őrszemek először megpillanthatták a végzetes jéghegyet. Ahogy a hajó jobb oldala felé fordultunk, elhaladtunk E.J. Smith Kapitány kabinja mellett. A kabin külső fala levált, így teljes belátásom nyílt a kabinba, olyan volt mint, egy mozidíszlet de természetesen, ez nem Hollywood-i alkotás volt. Láttam a fürdőkádját, a helyet, ahol valamikor az ágya állt, és a szoba hátsó részében az ajtót, ami a kapitányi hídra vezetett.
  
  Smith Kapitány 1912. április 14 -én este kilenckor tért vissza kabinjába. Éppen pihent, amikor a Titanic súrolta a jéghegyet 23 óra 40-kor. És bár sok utas nem is érezte az ütközést, Smith Kapitány azonnal felismerte, hogy valami nincs rendben a hajóval. A feljegyzések szerint amilyen gyorsan megérkezett a hídra, máris intézkedni kezdett.
  
  Ahogy benéztem a kabinjába, Smith Kapitányra gondoltam. Ez az ember több százor kelt át az Atlanti-óceánon, minden baleset nélkül. Megígérte a feleségének, ha visszatér a Titanicról végleg visszavonul. A katasztrófa után a kapitány már fél órával tudta, hogy a Titanic halálra van ítélve. Tudta, hogy bárcsak elég lenne a mentőcsónak a 2228 utasnak és legénységnek. Tudta, hogy valójában ez lesz az utolsó útja
  
  Ahogy folytattuk a roncs felfedezését eszembe jutottak a korábban olvasott történetek az utasokról, a legénységről, feleségekről, aki elszakadtak férjeiktől, gyerekekről, akik a szüleiktől, és néhány családról, aki együtt maradtak a végsőkig. Tudtam, hogy a Titanichoz tett látogatásom nemcsak egy egyszerű kaland volt, hanem kiváltság, hogy ott lehettem, a megrendítő emberi drámák helyszínén. Új felismerésekkel és érzésekkel gazdagodva hagytam el a roncsot. Azon a napon megértettem, hogy mindenki, aki a Titanic részesévé válik, felelőséggel tartozik a történetének megőrzéséért. Folytatnunk kell a feltárt leletek kiállítását olyan formában, hogy az méltósággal és tisztelettel adózzon azok emlékének, akik életüket vesztették és azoknak, akinek az életét örökre megváltoztatta a tragédia.”
  
  A nagyszabású kiállítás Közép-Európában először Magyarországon kerül bemutatásra a ShowTime Budapest és az RTL Klub jóvoltából. A két cég együttműködése egyedülálló, mert állami támogatás nélkül ilyen nagyságrendű kiállítást még nem szerveztek magáncégek. 2007. szeptember 2-től november 26-ig várja a látogatókat a Millenárison a Titanic kiállítás.
  
  Belépő:
  
  Felnőttjegy (1 fő) 3.900 Ft
  Felnőttjegy (2 fő) 7.800 Ft
  Gyermekjegy 1 fő (2-14 éves korig) 1.900 Ft
  Gyermekjegy 2 fő (2-14 éves korig) 3.800 Ft
  Diák- és nyugdíjasjegy (1 fő) 2.500 Ft
  Diák- és nyugdíjasjegy (2 fő) 5.000 Ft
  Családi jegy (2 felnőtt és 2 vagy 3 gyermek) 9.700 Ft
  Csoportos jegy ( 10 fő ) 25.000 Ft
  Csoportos jegy ( 11 fő ) 27.500 Ft
  Csoportos jegy ( 12 fő ) 30.000 Ft
  Csoportos jegy ( 13 fő ) 32.500 Ft
  Csoportos jegy ( 14 fő ) 35.000 Ft
  Csoportos jegy ( 15 fő ) 37.500 Ft
  Csoportos jegy ( 16 fő ) 40.000 Ft
  Csoportos jegy ( 17 fő ) 42.500 Ft
  Csoportos jegy ( 18 fő ) 45.000 Ft
  Csoportos jegy ( 19 fő ) 47.500 Ft
  
  Jegyértékesítés és előrendelés a www.tex.hu weboldalon.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: