Akik szeretik Yngwie Malmsteen-t vagy esetleg a Rhapsody Of Fire-t, azok számára nincs sok magyaráznivaló a Symphonium zenekar demojával kapcsolatban. A csapat 2005-ben alakult, szóval útjuknak még igencsak a kezdetén járnak, de a demo ismeretében máris elmondható, hogy jó irányvonalat választottak maguknak, viszont még sok munkára és fejlődésre van szükség, amíg érettek lesznek egy olyan nagylemezre, amelynek átütő ereje vitathatatlan lesz mind a szakma, mind a hallgatóság részéről. Sajnos az Ördögtánc esetében az „átütést” azért nem lehet a szó szoros értelmében használni, mert erőtlenül, fáradtan szól a lemez. Egy harapósabb, dögösebb sound sokkal magasabb szintre emelné a produkciót, kihozná az igazi erejét. De majd a nagylemez felvételekor, remélhetőleg egy profi hangmérnök vezetésével (más szóba sem jöhet!) talán ezt is megkapjuk.
Maguk a dalok közepes hosszúságú, epikusabb tételek a Malmsteen-iskola útmutatásait szigorúan figyelembevéve. Persze az epikus itt nem jelenti azt, hogy végeláthatatlan szövegmondásba, túlontúl összetett dalszerkezetekbe bocsátkoznának, Az Ígéret Mit Sem Ér például elsőre befogadható dallamokkal, élvezetes refrénnel jelentkezik, és természetesen nem hiányozhat a folyamatos szintimunka és a megkapó szólózások. Valahogy úgy érzem, hogy Szaládi Károlyt nem eme együttes élére találták ki. A hangja nem passzol az (alapvetően) metal zenéhez, ráadásul olykor szembeszökően hamis. Néhány érzelemteli balladát minden további nélkül el tudnék képzelni vele, és csorda/háttérvokálban is kiválóan lehetne használni, de így „főénekesként” megint csak azt tudom mondani, hogy nincs meg a hangjában az átütő erő, a határozottság. Az Angyaltáncot már csak ezért is jobban eltalált számnak érzem, mert ez egy tisztán instrumentális nóta. Itt a zenészeknek kéne nagyot alkotniuk, és látszik is, hogy megvan bennük a tehetség, de egy lehengerlő virtuozitáshoz (ami ezekhez a dalokhoz nélkülözhetetlen) még azért több gyakorlás és kifinomultság szükségeltetik. De a jó ötletek, neoklasszikus dalszerkezetek azért a helyükön vannak, és ez mindenképpen bíztató.
A Nem Tévedhetsz El dalban szembesülünk a legmarkánsabban azzal, hogy milyen iszonytatóan gyenge a dobhangzás. Az „itt bent már pattog a tűz / ott kint nem menekülsz” szövegrészlet azért egy elég durva Omen Fagyott Világ nyúlás... Egyébként kellemes, nyugis tétele ez a lemeznek. A dal közepén lévő „felelgetős” ill. klasszikus hangszeres rész talán a szám legnagyobb erőssége. A záró Ördögtánc ismét egy instrumentális nóta, nem kevés Iron Maiden Judas Priest hatással, és sok váltással. Szerintem a csapat elégedett lehet az Ördögtánc, mint demo anyaggal. De egy debütalbumhoz minden szinten többet kell nyújtaniuk. Először is a zene megérdemel (sőt megkövetel) egy használható hangzást. Másodszor a hangszeres tudást (elsősorban gitár- és szintiposzton) mindenképp fejleszteni kellene egészen a virtuóz szintig, még akkor is, ha ez hosszú idő és kemény munka. Már most sem állnak rossz szinten (félreértés ne essék!), de van hova továbblépni, határ a csillagos ég! Harmadszor pedig véleményem szerint igencsak elkellene egy karakteresebb hang a zenekar élére, noha Károly képességeit is ki kell használni, csak éppen a megfelelő helyen. A Symphonium ígéretes banda, remélem hogy sikerül olyan debütalbumot összehozniuk, amely a neoklasszikus metal rajongóinak minden igényét kielégíti.
Felállás: Szaládi Károly: ének Gábor Zsigmond: gitár Papp Béla: gitár, billentyű, dob Tóth Attila: basszusgitár Pál Dániel: dob Kiszely Tamás: billentyű
Symphonium: Ördögtánc 1. Az Ígéret Mit Sem Ér 2. Angyaltánc 3. Nem Tévedhetsz El 4. Ördögtánc
13:49
