előzetes [koncert]  2001. október 23. kedd   10:24

nincsen hozzászólás

   Andy Summers a jazz zeneszerzés legtermékenyebb időszakából merített és több albumot szentelt az utóbbi időszakban Thelonious Monk (Green Chimneys) és Charles Mingus (Peggys Blue Skylight) kevésbbé ismert dallamainak.
  
   Tényleg jó kitölteni ezt a régi bort egy kortárs üvegből.
  
   Summersnek egyedülálló képessége van különböző stílusok összehangoláshoz, amit a The Police-nál is megmutatott és kitűnően kamatoztatott. Neki köszönhető, hogy egyik új számból sem hallhattuk unalmas, megszokott gitár-kliséket. Andy Summersnek köszönhetjük ismét, hogy új életre keltette a post-punk-ot. Summers, Darryl Jones és Dennis Chambers a rockzene több elemét is belecsempészte a jazzbe: a klasszikus stúdió visszhangokat, a visszafogott áthajlásokat, a szólók előtti felpörgetéseket és az eredmény ritkán hangzik erőltetettnek.
  
   Andy Summers: Minden kétséget kizárva Andy Summers az elmúlt húsz év egyik legkedveltebb és legeredményesebb zenésze. A Police gitárosaként ismertté vált Summers a zenekar feloszlása óta önmagában is helytálló munkát tud felmutatni: kreatív, merész és instrumentális zenét. Robert Fripp-el való együttműködésétől kezdve (I Advance Masked, Bewitched) a kiemelkedő szólókon át (The Golden Wire, World Gone Strange, The Last Dance Of Mr.X) Summers folyamatosan bővítette a repertoárt. Zenéje az 1998-as The Last Dance Of Mr.X című albummal vett eklektikus fordulatot, majd az 1999-ben megjelent Green Chimney című lemezével fejest ugrott az elektronikus neo-bop zenébe. A Peggys Blue Skylight című albummal, amely olyan neves zenészek szerzeményeit tartalmazza, mint Randy Brecker, a Kronos Quartet, Geetha Bennett, Roy Nathanson és Rob Thomas, Summers még meszebb merészkedett. Charles Mingus egyedülálló hangzásvilágához nyúlt és keze alatt Mingus időtlen melódiái kortárs zenévé változtak. A Myself When I Am Real című Mingus zongora-improvizáció egy misztikus utazássá vált Summers és a Kronos Quartet lenyűgöző együttműködésében. Ennek ellenére a Mingus Dinasztiát és a Mingus Big Band-et leszámítva a rendkívül leleményes és újító gitáros és zeneszerző Mingus továbbra is ismeretlen maradt a zeneértők számára. A ritmus és dallam egységének, valamint stílusbeli változatosságának köszönhetően sok zenész úgy látja Mingus zenéjét, mint a félelem és a rettegés kombinációját.
  
   A legtöbb zenész reakciója az volt, hogy Jézusom, te Mingust játszol? nevet Summers. Első nekifutásra kicsit ijesztő volt, de nem tűnt lehetetlennek. Rengeteg Mingus számon rágtam át magam mielőtt elkezdődött volna a felvétel. Soha nem állt szándékomban Mingus-t egy az egyben lemásolni, meg kellet találnom a saját stílusom, ugyanakkor megismertetni őt a közönséggel. És azt hiszem, ez sikerült is. Legalábbis a magam módján.
   Darryl Jones: A basszusgitáros Jones 1961. december 11-én született Chicago-ban. Apjától vett dobleckéket, majd látta egyik szomszédját, Angus Thomas-t fellépni egy tehetségkutató versenyen és úgy döntött, ő is inkább basszusgitározni szeretne. Beíratkozott a Chicago Vocational középiskolába, ahol zeneelméletet és basszusgitározni tanult. Darryl Jones Hollywood-i forgatókönyvekbe illő karriert futott be. A teljes ismeretlenségből előbukkant Jones beállt Miles Davis zenekarába, majd Sting, Peter Gabriel és Madonna is pályafutásának állomásai lettek. Jelenleg a Rolling Stones csapatát erősíti. Mindezt olyan koncepcióval vitte véghez, amelyet még az egyszerű ember is megértett és elismert.
   Sokszor megkérdezték tőle, hogy stílust kellet-e váltania, hogy a Rolling Stones-hoz kerülhessen. Erre ő így felelt: Nem kellet. A Stones-nál azt csinálom, amit eddig. Minden stílusú zenéhez ugyanúgy közelítek: részekre bontom, levágom róla a sallangokat és egészen az alapokhoz térek vissza.
  
   Dennis Chambers: Chambers már négyévesen elkezdte a dobolást és hatévesen már éjszakai klubokban dobolt. Ezen kívül semmilyen zeneoktatásban nem volt része. Minden tudását ezekben a klubokban szedte össze. A középiskola után egy Parliament & Funkadelic nevű zenekarba lépett be. 1978-tól egészen 1985-ig dobolt náluk. 1985-től kezdve több alkalmi fellépést is vállalt New Yorkban és közben a Sugar Hill Record Company állandó dobosa is ő volt. Ezt követően a csatlakozott a Special EFX zenekarhoz, 1997-ben David Sanburn zenekarához, majd a John Scofield Band-hez, ahol 1989-ig játszott.
  
   Röviddel ezután belépett a MikeStern/Bob Berg Band-be. Azóta több zenekarban is játszott: Randy Brecker Band, Mike Urbaniak zenekara, Bill Evans Band, CTI All Stars, George Duke, Stanley Clark zenekara, John McLaughlin Band, stb.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: