beszámoló [koncert] 2007. április 20. péntek 16:49
nincsen hozzászólás
szerző: HiganyScott Henderson 2007. március 22. A38
A Scott Henderson Blues Band újra Magyarországra látogatott 2007. március 22-én. Az A38 állóhajóra összegyűlt közönség - mely főleg gitárrajongó férfiakból állt - felvillanyozva várta Hendersont, aki régebben a Chick Corea Elektric Band, majd a Tribal Tech (fúziós jazz) zenekar tagja volt.
A Scott Henderson Blues Band új dobossal érkezett, a kaliforniai Alan Hertz-cel, aki egyben a csapat legfiatalabb tagja. A basszusgitáros John Humphrey Henderson állandó kísérője már évek óta, s összeszokottságuk az első pillanattól érzékelhető volt. A jelenlévőket azonnal elvarázsolták a koncertet nyitó hat-nyolcados All Blues c. standarddel, Miles Davis szerzeményével. Henderson és társai játékából a profizmus, a tévedhetetlenség, a műfaj-imádat, a belehalás jött át már az első hangokból. Ez képileg is megjelent a nézők előtt, hiszen Henderson kissé megrogyasztott térdekkel, igazi gitáros pozícióban játszott. A mester félelmetes technikával, fémes, olykor magasan vonyító, szinte utánozhatatlan játékmóddal, egyedi frazírokkal ejtette bámulatba az előtte állókat, akik az élmények hatására szinte meg sem mozdultak.
Nagy előszeretettel használta a modern gitár-effekteket, a tremoló kart, s gitárelőadásában többféle technikát ötvözött. Hangjai a jazz, blues, néhol a rock fúziója voltak, emellett kedvelte a nagyon gyakori modulációkat. Az este egyértelműen rá épült, de ez kísérőit egyáltalán nem zavarta, sőt kifejezetten élvezték a közös zenélést, ami most teljesen instrumentális volt.
A teljes koncert idején a tradicionális blues sémákra sokszor szürrealisztikus futamok kerültek, alterált skálák tömkelege, dinamikus, erőteljes dobkísérettel, s a halál-pontosan rátapadó basszussal. A számok színvonala egy stúdiófelvételével konkurált, a basszus és dob félelmetes stabil alapot biztosított Henderson számára, melyre tökéletesen rájátszott, s gitárhangja kristálytisztán hasította a levegőt - köszönhetően ez az A38 technikusainak is. A közönséggel keveset kommunikáltak, szinte megállás nélkül játszottak. John Humphrey néha elmosolyodott, s egyszer, még a koncert kezdetén humorosan fotósunkra fogta a basszusgitárját, mintha rá akarna lőni vele. Alan Hertz egy hosszabb dobszólóval mutatta be magas színvonalú technikáját, kreativitását, ritmusgazdagságát, jazzes intelligenciáját.
A rajongók elismerő és kitartó tapsát egy ráadásszámmal jutalmazták, nem mással, mint egy pergő, lendületes rock and rollal, aminek alapja ugyebár a gyors blues, mintha azt akarnák vele üzenni: Mindhalálig blues! Scott Henderson nem más, mint a fúziós jazz vezető alakja, gitár-istene. Zenéjében tovább bontja a blues lehetőségeit, továbbfejleszti a blues gitározását és bemutatja, hogy hol tart a blues ma.