előzetes [koncert] 2007. április 5. csütörtök 11:15
nincsen hozzászólás
szerző: ArmaGedeonKamelot és a Leaves´ Eyes a Wigwamban 2007. április 13. Budapest - Wigwam
Amikor a norvég Conception feloszlott, a szívbaj kerülgetett, ugyanis egy különösen innovatív és progresszív (a szó legnemesebb értelmében) zenekart temethetett el a rockvilág. Aztán a gitáros zseni összeverbuválta az Ark nevű, elődjénél is előremutatóbb, mi több szélsőségesebb bandát, az énekes (Roy Khan) pedig elzarándokolt recenzióm tárgyához, a Kamelothoz, miután megüresedett a csalogányi poszt.
Nos. A Kamelot egy vérbő heavy metal banda (sokan powernek is becézik, ám számomra ezen skatulyába inkább a Nevermore- vagy a Metal Church-féle durvulatok tartoznak), újabban igencsak erőteljes szimfonikus elemekkel bővítve. A csapatot Thomas Youngblood és Richard Warner alapította Tampában (Florida) 1991-ben. A bemutatkozó lemez Eternity címmel jelent meg 1995-ben, a Noise kiadó oltalma alatt, amely cég a nyolcvanas években olyan, főként német hordákat istápolt, mint a Helloween, a Kreator vagy a Running Wild. A debütálás nem tudott utat törni a zenekarnak, ugyanis egyrészt kissé homogén és le-leülő anyagról van szó, másrészt pedig a Crimson Glory (szintén egy jobb sorsra érdemes floridai szuperalakulat) hatása olyannyira szembetűnő (illetve fülbetűnő), hogy inkább kiforratlan, útkereső korongként tartják számon. Az egykori Mark Vanderbilt énekes szinte hangról-hangra megidézte (lekopírozta?) a Crimsonos Midnight valamint a Queensryche-hangszálisten Geoff Tate orgánumát. Egy szó, mint száz, igényes, korrekt dalcsokor az Örökkévalóság, a Call Of The Sea misztikuma pedig különösen magával ragadó!
1997-ben következett a folytatás, a szintén egyszavas Dominion. Zeneileg egy szemernyivel elmozdultak a hagyományosabb power metal felé, és Vanderbilt is egy karcosabb, ráspolyosabb modorban danászott. Ez a korong sem vonta magára a nagyközönség figyelmét (pedig olyan csemegéket fedezhetünk fel rajta, mint a Rise Again, a Birth Of A Hero vagy a Troubled Mind), sőt, a dobos és az énekes el is hagyta a bandát. Casey Grillo érkezett a pergők mögé, a mikrofont pedig a már említett Conception énekes, Roy Khan ragadta meg. Már velük készült a Siege Perilious című nagylemez 1998-ban. Ezen már egy némiképp epikusabb, teátrális irányba fordultak, noha a mai Kamelot szimfonikusabb megközelítése még csupán nyomokban fedezhető fel a dalokban. Itt jegyezném meg, mintegy zárójelben, hogy bármennyire is a világ egyik legeredetibb orgánumával bíró énekesnek tartom Khant, de ehhez a fajta fajsúlyosabb, fémesebb zenei világhoz az ő hangja túlságosan polírozott, csúnya szóval: puha. Egy korai Genesis hatásokat mutató prog. rock csapat élére inkább el tudnám képzelni őt. (Viszont az nem szép dolog a Kamelot részéről, hogy a 2007-es koncerteken az első három albumról egy árva dalt sem játszanak a nagyérdeműnek!).
Egy esztendőre rá stílusosan The Fourth Legacy címmel dobták piacra az újabb remekművet (egyik legjobb alkotásuk!), véleményem szerint ezen albumon kristályosodott ki a Kamelot-stílus. 2000 nyarán pedig a New Allegiance Tour néven európai koncertkörutat kanyarítottak, érintve Németországot, Ausztriát, Svájcot, Hollandiát, Belgiumot, Olaszországot, Görögországot és Spanyolországot ezt örökíti meg az első koncertlemezük, (a) The Expedition.
Ötödik sorlemezüket Karma-nak, az azt követőt pedig Epica-nak keresztelték, az egyszavas címek táborát erősítendő. Ez utóbbin vendégszerepelt az olasz sárkánymetál fogat atyja, a villámkezű Luca Turilli, mégpedig a Descent Of The Archangel című számban. A lemezbemutató turnéval még Japánba is elzarándokoltak az At Vance társaságában. Eddigi legmonumentálisabb munkájuk (a) The Black Halo címet viseli, amely album Goethe Faust-verziójának mélyére ás. Korábban nem készítettek videoklipet, ám ehhez a hanghordozóhoz mindjárt kettővel is előálltak: (a) The Haunting (Somewhere In Time)-ban Simone Simons (az Epica dívája) vendégszerepel, a power metalos March Of Mephisto-ban pedig a Dimmu Borgir góréja, Shagrath hörgicsél egy nem éppen IKEA-fotelhez hasonlatos trónon terpeszkedvén. Ez utóbbi tételben még a Stratovarious-os Jens Johansson szintimágus klimpírozik, és az a Snowy Shaw vokálozik, aki nem kevés bandában játszott ez idáig pl. Therion, Mercyful Fate, King Diamond, Dream Evil. Johansson ezen kívül a When the Lights are Down c. nótában is remekel, ahogy a csúf, gonosz Shagrath pedig a Memento Mori-ban kap még szerepet.
Egy kiadós Európa- és Japán turné (The Black Halo World Tour 2005) következett a szimfonikus metal Epica és a Stratovarius-frontember szólóbandájával (Kotipelto) karöltve, és a Japán állomásoknál a melodikus heavy Silent Force is csatlakozott. A Kamelot azon a nyáron színpadra lépett a németországi Bang Your Head!!! és a belgiumi Graspop Metal Meeting fesztiválokon is. Azonban ennek a körútnak a második fele már Észak- illetve Dél Amerikában folytatódott (USA, Kanada, Brazília), majd ismét Európába ruccantak át (Hollandia, Belgium, Svédország és Norvégia). Az oslói bulijukat egy roppant minőségi és tartalmas DVD-n és CD-n örökítették meg a klipjeiket is rendező Patric Ullaeus vezényletével (One Cold Winter´s Night), és 2006 őszén dobták piacra. Még ki sem hűlt a boltok polcain az ominózus koncertanyag, amikor nekiálltak új lemezük előkészítésének a wolfsburgi Gate stúdióban, méghozzá a neves Sascha Paeth producer felügyeletével; tavasz végére, nyár elejére tervezik a kiadását. A legfrissebb információk szerint Ghost Opera címmel jelenik meg az aktuális lemez, és a címadó dalhoz fabrikáltak klipet.
A Kamelot mellett a bájos és még bámulatosabb Liv Kristine - aki a Theatre Of Tragedy énekesnője volt - zenekarát, a Leaves´ Eyes-t csodálhatjátok meg április 13-án, pénteken 19.00 órai kezdettel a Wigwamban. A siker és a kiváló hangulat garantált lesz. Jegyeket országszerte a Ticketportal partnerüzleteiben, valamint a www.ticketportal.hu oldalon vásárolhattok 5500 Ft-ért.
Aki pedig valóban progresszív metal zenekart akar elcsípni, az ne hagyja ki a budapesti fellépésüket, vagy ha igen, meg ne halljam, hogy rock is dead, mert nem tudja, mit beszél