szerző: BarnaCannibal Corpse, Urkraft, Disavowed 2007. március 9., Budapest, A38
Az amerikai death metal egyik legendás alakulataként ismert Cannibal Corpse ismét ellátogatott hazánkba, hogy brutális zenéjükkel lezúzzák az A38-ra ellátogató, halál metalra kiéhezett közönséget. A Corpse legutóbb 2004-ben koncertezett hazánkban, és most a Kill című új lemezükkel visszatértek egy gyilkos előadásra. A mostani európai útjukon a dán Urkraft és a holland Disavowed kísérték el őket.
A holland nemzetiségű Disavowed kegyetlen death metalja nyitotta az estét. A kopasz frontemberrel kiálló zenekar egymás után reszelte el a megtördelt, kegyetlen szerzeményeit. A 2000-ben alakult banda most készítette el második nagylemezét, így már erről is mazsoláztak a koncerten az első lemezes nóták mellett. Robbe K énekes beteges grimaszok mellett bugyogta elő gyomra mélyéről hörgéseit, a számok közben pedig elmés hozzászólásaival szórakoztatta a közönséget. Robbe nagyon elemében volt: bemozogta a színpadot, az egyik szám közben lemászott a nézők közé, valamint a közönség kezein is utazott. A Disavowed az amerikai death metal nagyjait juttatta eszembe, hallgatásuk közben a Suffocation és a Dying Fetus neve ugrott be, de zenei pusztításuk természetesen nem merült ki kedvenceik szolgai másolásával; kiválóan felépített dalokkal és remek hangzással gyalultak a földbe fél órás koncertjük során. Tehát remek nyitásként szolgált a Disavowed előadása, és láthatóan a közönség többi része is jól fogadta a hollandok gyilkos produkcióját. Szívesen megnézném őket máskor is!
A dán Urkraft produkciója már nem kápráztatott el annyira, a főleg az At The Gates munkásságából táplálkozó zenekar svédacélja elég szürkének mutatkozott. A göteborgi alapot több elemmel is színezik a dánok, a szintetizátor használata és a thrash metal elemek felbukkanása kiemeli őket az arctalan göteborgi témákat másolók tömegéből. Mondjuk az Eg névre hallgató nagydarab szintis arc nem tett hozzá sokat a produkcióhoz, legtöbbször csak figyelte a többiek játékát. A saját arcra formált, eredetiséget is felmutató zenekar muzsikája eléggé elment mellettem: hiányoztak a kiemelkedő riffek, momentumok, amik emlékezetessé tennék a nótákat. Nem volt rossz a dánok produkciója, csak a karakteresség hiányzott belőle. Valamint a lelkesedés sem látszott annyira a fiúkon, amint az eddig megjelent két lemezükről adták elő szerzeményeiket. Úgy vélem, kicsit kerekebb dalok kellenének, és máris erősebb lenne a végeredmény.
Végül eljött a Cannibal Corpse ideje, és be is váltották a hozzájuk fűzött reményeket. A Cannibal Corpse már majdnem 20 éve műveli a death metal műfajt és nem lehet bennük csalódni. Mindig hozzák a magas színvonalat, akár lemezen, akár élőben. Most is így alakult: kegyetlen, halálosan precíz mészárszéket rendeztek a hajó színpadán. A brutális erővel megdörrenő hangszerek által keltett koszos, érces zajmassza lemarta az emberekről a húst, és valósággal a csontokig hatolt. Pat OBrien és a Deicide soraiba távozott Jack Owen helyére visszatérő Rob Barrett megtekert gitárriffjei embertelen pontossággal és súllyal temették maguk alá a nézőket. Alex Webster csodás basszusjátéka és Paul Mazurkiewicz dobolása is mintaként szolgálhat bármely zenész számára. George „Corpsegrinder” Fisher pedig az immár védjegyként szolgáló propellerszerű hajpörgetésével és mélyről felbugyogó hörgéseivel nyújtott tökéletes aláfestést a belektől és vértől iszamos zenének. Corpsegrinder egyébként mintha hízott volna a múltkori találkozás óta: még vészjóslóbban fest a színpadon nagyobb termetével. Ezen mesteri kvalitású zenészek tolmácsolásában élvezhettük a Cannibal Corpse immár tíz lemezéből összeállított koncertprogramjának mindent elsöprő előadását. A remekül sikerült, egyszerűen Kill címre keresztelt új lemezről hallhattuk a Murder Worship, a Make Them Suffer és a Five Nails Through The Neck című nótákat. A The Wretched Spawn-ról a címadó és a Decency Defiled hangzott el, míg a Gore Obsessed-ről a Dormant Bodies Bursting és a Pit Of Zombies című mesterművek. A Gallery Of Suicide-ról az I Will Kill You és a Disposal Of The Body került megidézésre, míg a Vile-ról természetesen nem maradhatott ki a minden Corpse koncert szerves részét képező Devoured By Vermin. A The Bleeding albumot két zseniális szám képviselte: a Fucked With A Knife és az egyik legjobb Cannibal riffel rendelkező Stripped, Raped And Strangled. Az Eaten Back To Life című első albumról csak a Born In A Casket hangzott el (hiányoltam a Skull Full Of Maggots-ot), a Butchered At Birth-ről pedig hallhattuk a Covered With Sores-t és a Vomit The Soul-t. Végül, de nem utolsó sorban a Tomb Of The Mutilated-ről eldarálták az I Cum Blood-ot, és a Corpse valamint a death metal stílus esszenciáját rejtő Hammer Smashed Face-t. Az előbbi nótánál valahogy előresodródtam, így sikerült a testemen is éreznem a vad, pogózó tömeg agresszív pusztítását. Hát bizony az ilyen zenét nem kisimult arccal, nyugodt, meditatív állapotban elmerülve hallgatják az emberek. Hanem a színpadon zajló szenvtelen öldökléssel szimbiózisban roncsolva, együtt száguldva a magával ragadó brutális hangorkánnal. A lelkes közönségnek és a profi zenekarnak köszönhetően tehát a hangulat is remek volt, akárcsak a hangzás és a koncerten eljátszott számok. A Cannibal Corpse most sem tudott hibázni, egy újabb kifogástalan előadással ajándékozták meg a death metal stílus elkötelezett rajongóit.
Egy újabb maradandó koncertélménnyel gazdagodhattak a Cannibal Corpse élő erődemonstrációján részt vevő zenebarátok. Az előzenekarok is jó produkciót nyújtottak, nekem különösen a Disavowed tetszett, de ez az este a Cannibalról szólt. És remélhetőleg még szólni is fog sok magyar koncerteste az amerikai death metal brigádról, mert őket akárhányszor megnézném élőben! Várom őket legközelebb is, nagy szeretettel (vagy inkább gyűlölettel).
14:31
